bezár
 

gyerek

2021. 09. 19.
Hátha találunk megoldást
Interjú a SQUAD – A banda - drogprevenciós tinimusical író-rendezőjével, Janik Lászlóval
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
Janik László színész-rendező és Varga Bálint zeneszerző 2013 óta dolgozik együtt olyan művek zenés színpadi adaptálásában, mint az Oz, a csodák csodája, A kis herceg, a Gyerekrablás a palánk utcában, a Keménykalap és krumpliorr, vagy az immár ifjúsági tévéfilm változattal is bíró Tessék engem elrabolni. A Szegedi Várjátékok alkalmával bemutatott produkciók közül a Keménykalap és krumpliorr átdolgozását több vidéki teátrum is átvette, augusztusban pedig a Veszprémi Petőfi Színház tolmácsolásában elnyerte a legjobb gyermekelőadás díját, a XI. Magyar Nyári Fesztiválon. Szeptember 17-én este a szerzőpáros egy saját produkcióval, egy műfajilag is kuriózumnak számító tinimusicallel debütált a Szegedi Vízi Színházban. Az ősbemutatóról a dalszövegeket is jegyző darab író-rendezőjével, Janik Lászlóval beszélgettünk.

PRAE.HU: A Squad – A banda a hatodik közös munkátok Varga Bálint zeneszerzővel. Miért gondoltátok úgy, hogy az általános iskolás korosztály után most a gimiseket fogjátok megszólítani?

prae.hu

Azért, mert azok a srácok, akikkel évek óta együtt dolgozunk és benne voltak az ifjúsági darabjainkban, most elkezdtek nőni, és már más érdekli őket. Más problémáik vannak, és mi elkezdtünk figyelemmel lenni ezekre a problémákra. Nekem is van két nagy gyerekem, akik nem régen léptek ki a tinikorból, tehát rendkívül közel érzem magamhoz a problémáikat. De én amúgy is mindig tele voltam ambícióval az iránt, hogy foglalkozzam a gyerekekkel, és megpróbáljak segíteni nekik.

PRAE.HU: Milyen színházi eszközökkel fogjátok bevonzani ezt a korcsoportot a nézőtérre?

Elsősorban azzal, hogy olyan zenét viszünk a színpadra, ami bízom benne, hogy megszólítja ezt a fiatal korosztályt. A másik pedig az, hogy a saját korosztályát láthatja színpadon az a tini, aki eljön megnézni ezt az előadást. A saját zenéiket, vagy ahhoz hasonlókat hallgathatnak. A történet sem köntörfalaz, hanem nyíltan kimond, ráadásul mai szlengben íródott, rengeteg mai, friss tini-diák szleng van a szövegben.

PRAE.HU: Az előadásban szereplő gimnazista gyerekeket mennyiben kellett máshogyan vezetni, irányítani, mint a felnőtt színészeket?

Tizenhárman vannak, de még általános iskolás is akad köztük. Ezzel a korosztállyal azért nehezebb dolgozni, mert jóval őszintébbek, mint a felnőttek. Ha elfáradnak, akkor nem erőltetik tovább a munkát, hanem azonnal és teljes mértékben feladják. Nyilván nem terhelhetőek még annyira, mint azok a felnőtt színészek, akik tanulták azt, hogy hogyan kell dolgozni a színpadon. De sokszor meg könnyebb velük, mert nem kell kötelező köröket lefutni, hanem ők egyből azt csinálják, amit tudnak. Ha pedig nem tudják, akkor arról nagyon hamar jön visszajelzés, hogy esetleg foglalkozni kell velük, vagy segítségre van szükségük.

PRAE.HU: A bandát drogprevenciós előadásként hirdetitek. Milyen formában lesz ez tetten érhető?

Maga a darab és a darab fő szála, a fő konfliktus fut oda, hogy drogfogyasztásból eredő baleset következik be, ami megforgatja a világot a srácokkal. Hogy hogyan jutunk el oda, hogy ez megtörténhet, abba most nem akarok mélyen belemenni, mert nem akarom szpojlerezni a darabot. De szeretnénk megmutatni a felnőttek és a közösség felelősségét is abban, hogy ha valakinek valami problémája van, akkor érdemes mélyebben mögé nézni, és nem pedig hagyni, hogy az akárhová elfajuljon, és szegregálni a konfliktusos egyént. Hátha találunk megoldást.

PRAE.HU: Mit gondolsz, a Szegedi Vízi Színházban játszott előadások után vajon mi lesz A banda utóélete?

Azt gondolom, hogy zeneileg is és történetében, tartalmában, stílusában is nagyon mai és új ez a darab, ezért lehet ennek teljesen komoly folyománya ugyanúgy, mint az előző bemutatóink esetében, hogy más színházak is átveszik és bemutatják. Nem hiszem, hogy ezzel a csapattal hosszú távon is tudnánk utazni, vagy beköltözni bárhová is, hogy tovább játsszuk, mert nehézkes volna. Más színházakban már felnőtt színészekkel fogják játszatni. Ennek pedig komoly varázsa az, hogy maguk a tinik, akikről szól, azok játsszák. De nagyon bízom benne, hogy azért lesz visszhangja, azért valamennyire még tovább él az őszi bemutató után is ez az előadás.

Fotók: Madarász Csilla, Dr. Kovács Ida Jusztina Photography.
A képek a főpróbán készültek.

nyomtat

Szerzők

-- Márkus Judit --


További írások a rovatból

A Tabuk és gyerekirodalom című kerekasztal-beszélgetésről
Beszélgetés a kortárs lengyel gyerekirodalomról

Más művészeti ágakról

Tudósítás a „Szaporodnak a jelek” című Esterházy-konferencia második napjáról
A Mesautó a Veres1 Színházban
Prae Kiadói nap Pécsett
Rich Peppiatt: Kneecap – Ír nemzeti hip-hopot!


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés