Ezeket a visszaépítéseket természetesen állandó viták kísérik.

A visszaépítések korába illeszthető az a jelenség is, hogy Balassi Bálint verseskötetének több rekonstrukciója is született az elmúlt évtizedekben: Gerézdi Rabán elmélete kezdte a kísérletezést a Spenótban, ezt követte Klaniczay Tibor „rekonstrukciója”,[1] Kőszeghy Péter és Szentmártoni Szabó Géza nyomtatott és Horváth Iván hálózati szövegkiadásai, illetve Horváth Iván kötetrekonstrukciós kísérlete.

Egy 16. századi verseskötet rekonstrukciója azonban sokkal inkább játék, mint építészeti tett, miközben egy efféle játék épp annyira komoly, mint bármilyen építészet. Vitatkozásra viszont az irodalom is pompás terep.

Omladékos, de a legnagyobb része áll

Ha Magyarország területén egy későreneszánsz épület majdnem 90%-ban ránk maradt volna, elégedettek lennénk, és ha az elpusztult 10%-ot még rekonstruálni is szeretnénk, az jó eséllyel sikerülne – és talán nagyobb szakmai konszenzus övezné, mint mondjuk a nyírbátori várkastély rekonstrukcióját.

Balassi kötete közel 90%-ban ránk maradt. Természetesen egy verseskötet rekonstrukciója – hiszen nem mérnöki konstrukció – nehezebbnek tűnik, mint egy épületé; de mivel Balassi kötete a tudomány mai állása szerint inkább koherens egész, mint esetlegesen összehányt, hiányos vershalmaz, és amint az egyes verskompozícióiban is láthatjuk, milyen „mérnöki aggyal” rendelkezett (elég, ha példaként a legtöbbször elemzett, hatvanegyedik, „Vitézek, mi lehet” kezdetű versre gondolunk), ezért nem kell nagy bátorság ahhoz, hogy a kötetkompozícióban is az egyes verskompozíciókhoz hasonló igényes megoldásokat keressünk.

Ha ez a feltevésünk igaz, a kötet rekonstrukciójára is sokkal több esélyünk lesz, hiszen egy pontos, „mérnöki aggyal rendelkező” alkotóművész által létrehozott kompozíciót „hitelesen” kiegészíteni végtelenszer egyszerűbb feladat, mint egy kaotikus szalmakazalba pontosan visszahelyezni a kicsúszott szalmaszálakat.

A visszaépítés ígérete

Ha egy boltozott épületnek néhány boltszakasza sérült, de mindenütt megmaradtak a boltvállak, vagy ha abban a sérült épületben egyébként a boltszakaszok túlnyomó többsége ép, és az omladékos részek feltárásával ép boltozati bordákra találunk, akkor könnyedén kiszerkeszthető és kellő akarat esetén akár újjá is építhető az egész boltozat.

Balassi kötete egy ilyen, alig sérült épülethez hasonlít: majdnem mindegyik vállkő a helyén van, és az életműben pedig, mint egy jól kutatható omladékos területen – sejtésem szerint – fennmaradtak a hiányzó elemek. Nincs más dolgunk, minthogy a kimozdult, leomlott részeket alapos elemzés után visszategyük a feltételezett helyükre.

Balassi kötetkompozíciójának eddigi rekonstrukciós kísérletei többé-kevésbé mind abból indultak ki, hogy Balassi művészetének legtekintélyesebb forrása, a Balassa-kódex nem igazán hiteles, és több ponton korrekcióra szorul; én ezzel szemben a Balassa-kódexet úgy kezelem, mint egy régész egy hiteles romot.

Ez az álláspont természetesen támadható, és benne rejtőzik a tévedés lehetősége.

A hiányzó elemek az életműben rejtőzhetnek

Balassi verseinek áthagyományozódása a Balassi-kultusz igen fontos pozitív hozadéka. A 17. század folyamán ugyanis – a ránk maradt rengeteg forrás erre enged következtetni – Balassi neve annyira jól csengett, hogy gyakran kortársai és a bőven utána alkotó költők istenes verseit is az ő neve alatt adták ki. Kéziratos másolatban az ún. „világi” költeményei is elterjedtek, színdarabjának nyomtatásban megjelent töredékét is ismerjük, kéziratos másolatban szerencsére ránk maradt egy másik változat teljes szövege – azaz nem csak Balassi „istenes” művei jelentek meg nyomtatásban, hanem a „világiak” is – ebből természetesen nem következik az, hogy világi énekgyűjteménye 1874 előtt nyomda közelébe került volna.

A legfőképp Rimay által megalapozott és a 17. században kivirágzott Balassi-kultusz tehát rendkívüli módon fölértékelhetett minden olyan szöveget, ami Balassi nevéhez köthető volt, és ha egy szöveg bekerült a Balassi-kánonba, onnantól, amennyiben istenes versről volt szó, akkor újra és újra megjelent nyomtatásban, ha virágénekről, akkor inkább csak kéziratos másolatai készültek – valószínűleg sokkal nagyobb számban, mint amennyi ránk maradt.

Ilyen „felfokozottan emlékező” körülmények között nehezen veszik el vers. Ha Balassi „világi” versei gyűjteményének kéziratos másolata a 17. század derekán Zrínyi Miklósnak is megvolt csáktornyai könyvtárában, és „Balassa Bálint fajtalan versei” néven szerepel a könyvjegyzékben, valószínűsíthető, hogy megvolt másoknak is – és ezen másolatok közül egy maradt ránk: a Balassa-kódex. Az a tény, hogy ezen kéziratos másolatok – egy kivétellel – nem maradtak ránk, nem azt jelenti, hogy a 17. században ne lehetett volna valamilyen mértékben közkincs Balassi kötete; sőt, a legkülönfélébb provenienciájú kéziratos forrásokban olvasható Balassi versek nagy száma inkább arról tanúskodik, hogy Balassi „világi” költészete is széles körben elterjedt és ismert volt.

Ismerős jelenség az is, ahogy egy nyomtatványt „ronggyá olvasnak”, ezért különösen nagy kincs, ha egyetlen példány véletlenül fennmarad belőle; az, hogy Balassi „Saját kezével írt könyvé”-nek csak egy – jó esetben is szekundér – másolata maradt ránk, lehet épp annak is a következménye, hogy széles körben ismert és olvasott volt… és ronggyá olvasták. Márpedig Balassi verseit tartalmazó nyomtatványok és kéziratos másolatok elterjedtsége és száma alapján kijelenthetjük: mivel Balassi költészete a 17. században széles körben elterjedt és ismert volt, ebből következhet az a kockázatos kijelentés: Balassi költői életműve talán majdnem teljes egészében ránk maradt.

Ha Balassi kötete egy sérült épülethez hasonló, akkor a rekonstrukciójára vállalkozó ember szerintem épp ezért legjobban teszi, ha a teljes Balassi életműben (a Balassi korpuszban) kutat, mint ahogyan egy régész keresi a boltozat leomlott köveit az épület hiteles, álló falai (Balassa-kódex) között.

Jelen (folytatásokban megjelenő) cikk írója erre tesz kísérletet. Kísérlete nem tudományos tényeken alapul, inkább játszik; annak tudatában teszi ezt, hogy a játék az csudajó, gömbölyű és gyönyörű: eljátssza, ahogy megtalálja Balassi kötetét. És azt is tudja, hogy ennél, Balassi kötetének rekonstrukciójánál komolyabb és vígabb, sekélyesebb és mélyebb, sűrűbb és hígabb játék talán nincs is.

Hiszen Balassi – mégiscsak az első magyar költő!

Fotó: Főőrség, Várkapitányság Nonprofit Zrt.

[1]KLANICZAY Tibor, Hozzászólás Balassi és Rimay verseinek kritikai kiadásához, in A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményei, XI (1957), 265-338.