Nem sokkal a Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című kötetének bemutatója után meglepődve figyeltem, ahogy zsongó tömeg alakul ki a Kis Présház előtt, a Bartók Béla út minden zaját elnyomva. Mindenki ugyanarra a beszélgetésre érkezett, Seregi Tamás Jövőbe szédülő lendülettel című kötetének bemutatójára.

A könyvet a szerzővel közösen Mohácsi Balázs mutatta be, aki a beszélgetés elején összefoglalta a hallgatóságnak a kötet tematikáját meghatározó két témakörét – az Avantgárdot és a Kultúrát -, amelyek köré Seregi összerendezte tanulmányait. Külön kiemelte azt is, hogy a kötet tartalomjegyzékét átfutva megállapította, hogy a kötet első felében – a tematika szerint az Avantgárdhoz kapcsolódó fejezetben – található szövegeket ő már korábbról ismerte. Külön kiemelte továbbá az Irányzati poétikák együttélése Kassák Lajos költészetében és az „én láttam párist és nem láttam semmit” / A ló meghal a madarak kirepülnek helye a kassáki életműben című tanulmányok irodalomtörténeti vonatkozásait. Mohácsi ezután áttért a könyv másik, Kultúra témakörhöz kapcsolódó Művészet és kultúra című esszé ismertetésére.

Ezt követően Mohácsi Balázs feltette az első kérdését Seregi Tamásnak, ami a kötet címére és a benne olvasható két témakörre vonatkozott. Seregi Tamás arról mesélt, hogy a kötet egy nagyobb elméleti felvetésnek az egyik állomása, mégpedig a művészet, kultúra és esztétika egymáshoz viszonyuló háromszögének gondolatáé. Ebből a felvetésből jött létre a Művészet és esztétika című korábbi kötete, amely a háromszög egyik részéről a művészet és esztétika viszonyáról szól. Seregi megjegyezte továbbá azt is, hogy a jelen kötet a háromszög egy másik részéről, a művészet és a kultúra viszonyáról szól. Hozzátette azt is, hogy még tervez egy harmadik kötetet is, amely az esztétika és a kultúra viszonyát fogja vizsgálni. A szerző ezután áttért a kötetben olvasható szövegekre. Először a második részről, a Művészet és kultúra című esszéről beszélt, melyben azt taglalja, hogy igenis van olyan művészet, amely nem kultúra, anélkül, hogy ezt a társadalom elméletekkel kapcsolná össze. Majd áttért az első részre. Itt megemlítette azt is, hogy fiatalon Kassákon keresztül jutott el az avantgárdhoz, és az avantgárdon keresztül a képzőművészethez. Kitért a kötet létrejöttének történetére is. Elmesélte, Orcsik Roland bíztatta arra, hogy gyűjtse össze az avantgárdhoz kapcsolódó szövegeit. Miután Seregi kiválogatta a kötetbe szánt szövegeit arra jutott, hogy még érdemes lenne kiegészíteni egy másik témakörrel is. Így jött az ötlet, hogy a kultúráról megfogalmazott gondolatait összefűzze egy nagy szövegfolyammá.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A hangszórón keresztül az utcán is hallgatják a bemutatót

Mohácsi ezután megragadta a szót és elárulta ő azt hitte a címről, hogy egy Tamkó Sirató Károly idézet. Mint Seregi válaszából kiderült ez nem teljesen fedi a valóságot. Mielőtt választ adott volna a kérdésre, a közönséghez intézte azt, hátha ők ismerik a sor szerzőjét. Mivel válasz nem érkezett Mohácsi megkérte a szerzőt, hogy ossza meg a közönséggel a cím eredetét. Seregi azt válaszolta, hogy mindenkinek vannak olyan visszatérő szófordulatai, mint például a „Jövőbe szédülő lendülettel” avantgárd verssor is. Viszont arra, hogy honnan van ez a sor ő magam sem tudta választ, bár abban is biztos volt, hogy kitől nem.

A Művészet és kultúra szövegfolyamhoz visszakanyarodva Mohácsi arra az összefüggésre, kapcsolatra volt kíváncsi, hogy a szerző miként látja a 80-as évek „nem kultúra teremtő művészetét” – Radnóti Sándor kritikus szavait idézve – napjaink művészetére, a magyar kultúratámogatás, kultúrpolitika mai helyzetére. Seregi kifejtette, hogy a 200 éve megszületett a művészetek új rendszere, melynek következtében leépült a mecenatúra, a művészet tagolódni kezdett pl. a populáris és a tiszta művészet irányába. Új problémák merültek fel a művészet a finanszírozásával és funkciójával kapcsolatban, ami egy hamis tudathoz vezet. Ehhez kapcsolódik kötetében az avantgárd és Bürger avantgárd elmélete. Újabb és újabb próbálkozások történnek, azonban nem tudnak megvalósulni, hiszen a keretrendszer, amiben működhetnének, eleve kudarcra ítéli őket. Így azt, ami a művészetben igazán újító, formabontó: feláldozzák. Emiatt a művészet még mindig intézményekben zajlik, egy zárt és elitista rendszerben működik. Seregi éppen ezt a konfliktusos viszonyt tárja fel, azt ahogyan a művészet változott az elmúlt kétszáz évben. A szerző az avantgárdtól közelíti meg a művészet mai helyzetét és két nagy avantgárd elméleten – Clement Greenberg és Peter Bürger elméletén – keresztül veszi górcső alá a művészetet.

Mohácsi záró kérdése arra irányult, hogy az avantgárd izmusok hogyan épülhetnek be a kultúránk szerves részévé az elkövezendő évtizedekben. Seregi kifejtette, hogy nem pusztán történeti kérdésről van szó az avantgárd esetében. A szerzőt két dolog érdekelte az avantgárd izmusok területén. Az egyik a dadaizmus és a konstruktivizmus viszonyára vonatkozik. Kifejtette, hogy bár elsőre azt gondolhatnánk a kettő között nincs semmi kapcsolat, de közvetlen történeti közük is van egymáshoz. Voltak esetek, olyanok is, amikor közvetlenül összekapcsolták őket, mint például dadaista–konstruktivista konferencia. Seregi hozzátette a dadaizmusnak és a konstruktivizmusnak szükségszerűen van egy történeti-logikai összefüggése, hiszen csak azután tudunk építkezni, miután letisztítjuk, romboljuk az előtte kialakított rendszereket. A másik szerzőt érdeklő téma az avantgárd vége és az, hogyan él tovább az avantgárd program?

Végül a beszélgetés zárásaként Seregi megjegyezte, hogy egy következő kötet témája akár arról is szólhat, hogyan él tovább az avantgárd.

A beszélgetés felvétele visszanézhető a Prae Kiadó Facebook oldalán.

Fotó: Lakos Gábor