Fekete-lyukba szervezett turistaút / A DOOM című kiállítás a Horizont Galériában / PRAE.HU

Ahogy a neve is mutatja, a Horizont nem kisebb vállalkozásba kezdett, mint kiterjeszteni a látható és elképzelhető határt. Természetesen az, amely az ismert határon túl van, magában hordozza a bizonytalanságot is. Mivel a turistautakat veszélyes lenne ismeretlen terepre szervezni, ezért ezen utak elsődleges célja a határon túlon tett felfedezés érzésének az imitációja. Utazásaikat elsősorban azoknak szervezik, akiknek „A levegőből is megárt a sokk”(sic!).

Borsos Lőrinc feat. William Blake: Playing With Fire Series, 2019-2021. 20x30cm, akril, zománc és vízfesték, zártszelvény. Fotó: Biró Dávid

Üdvözöljük Kedves Utasainkat a fedélzeten!

Amennyiben szükségesnek érzik, biztonsági öveiket beköthetik, de nem szükségszerű, mivel anélkül is elegendő mennyiségű kényelmetlenség fogja Önöket érni utazásunk során. Az út során nyolc rövidebb-hosszabb megálló lesz, amelyekhez érve természetesen eldönthetik, hogy folytatják, avagy megszakítják útjukat.
Az első és az utolsó állomásunk egybeesik, de kétségkívül más szemszögből fognak tekinteni rá az út végén. Mélyen a Tojás-lényszemébe nézve önmagukat láthatják. Ezt érdemes megjegyezni, és majd összehasonlítani azzal a tükörképpel, amelyet az utazásunk végén látni fognak.

Az első állomáson hatalmukba veszi Önöket a kezdeti bizonytalanság, de nyugodjanak meg, mindent a kezünkben tartunk! Utasainkat nem hagyjuk magukra!
A második megállónál lehetőségük van összegezni mindazt, amelyet a múltjukban tapasztaltak, majd egy laza kézmozdulattal kitörölni, illetve kedvük szerint átírni. Természetesen hagyunk időt átgondolni, és elmerengeni felette. De ezt ne tekintsék véglegesnek, hiszen innen haladunk tovább a háromfázisú tisztítótűz felé. Ne ijedjenek meg, ha azt tapasztalják, hogy nem látnak minden részletet. Nem az Önök látásával van a gond, hanem a tűznek olyan erős a fénye, hogy káprázást okoz a szemben, és ismételten ne aggódjanak, természetesen mindegyik fázis gondosan le van földelve.

Az első fázisban feltehetően az átélés keríti hatalmába Önöket, valahogyan úgy, mint amikor bekapcsolódnak egy körtáncba, amely egy eksztatikus élménybe csap át. Persze megtörténhet, hogy mielőtt teljesen kitáncolják magukat, a józanész kérdései felmerülnek Önökben, és a tűztől távolabb lépve felteszik a kérdést magukban, hogy “mégis mit csinálok itt?”, de biztosíthatjuk Önöket, hogy mire a harmadik fázishoz érnek, már túljutnak a holtponton, és önként ugranak a lángok közé.

Miután átengedték magukat a tűz hatásának, már teljesen természetesnek fognak hatni az olyan undort keltő képződmények, mint a körömágy széléről leváló, majd feltépett bőrcsík. Természetesen itt is hagyunk időt Önöknek, hogy kiélvezhessék a látványt. Ne lepődjenek meg, ha a végén olyannyira gyönyörködtetni fogja Önöket, mint a gyomorrontást felszabadító hányás.

Ezek után már szinte felüdülésként fogja érinteni Önöket a hetedik megálló, amely lehetséges, hogy olyan hatással lesz, mintha sóderre feküdtek volna ki napozni, de kétség nem fér hozzá, hogy az ilyen tikkasztó melegben a legjobb, amit tehet az ember, ha nem küzd az elemek ellen, feloldja, és átadja magát a Nap forróságának.

Utolsó állomásunkon visszatérünk a kezdőpontunk. Nézzenek megint mélyen a Tojás-lény szemébe, de most egy másik szemszögből! Ha jól megfigyelik, innen is tükröződik, viszont most azt az ürességet mutatja, amelyet a látogató tapasztal, mikor egy meghatározó élmény után kilépve annak a teréből ürességet érez.

Köszönjük, hogy velünk utaztak! Visszavárjuk Önöket!

- De nem örömteli, és jó hangulatot keltő látnivalókkal kéne a szemlélődni vágyókat idevonzani? – kérdezte az egyik utas az űrhajóból kilépve.

- Minden bizonnyal annak is megvan a bája, de mi ilyen pesszimista emberek vagyunk. – Válaszolták a túraszervezők, és magukra zárták az űrkapszula ajtaját.

Részlet - Péli Barna: Fabergé, 2021. 100x70x80cm, vegyes technika. Fotó: Biró Dávid

Vakító fehér falak közébe állított színes alkotások ellenére is borongós és nyomasztó, a fekete színnel párosuló hangulatkeltés – a kiállítás azzal a kedélyállapottal operál, amely már másfél éve folyamatosan körbeöleli az emberiséget, és egy hibrid, félévente az otthonunkba szorító világrendet hozott. A kiállítás szervezőelve egy ehhez hasonló deformáció és töredezettség. Ahogy (még mindig) nem megszokott, hogy az ember otthonról végzi a munkát, úgy az sem, hogy a kiállított füzetet nem a látogató lapozza, hanem önkényesen meghozott láthatósági időkorláttal szemlélheti, vagy ahogy az sem, hogy egy festményt részleteiben kitakarnak, körüljárhatóvá teszik, vagy hogy a kép kerete inkább tűnik a műalkotásnak, mint maga a festmény. Ahhoz, hogy a műalkotásokat könnyebben be tudjuk fogadni és a kiállítást megtekintve jobban megérteni, függetleníteni kell az októl a hangulatot, és eszközként felhasználni, hiszen másfél év bőven elég arra, hogy bizonyos jelenségekben az egyén érzéketlenné váljon. Ebben a komorságra és negatív hangulatokra szinte immunissá váló közegben kellett az alkotóknak és a kurátoroknak megtalálnia azt a jelenséget, amely nem lép ki ebből a kedélyállapotból, mégis képes hatással lenni a látogatóra. Arra a jövőbe tekintő bizonytalanságra helyezik a hangsúlyt, amely Bede Kincső fotójának a kecskéjén látható. Vagy ahogy Tasnádi József videójában a homályos vonalakból kirajzolódnak a mondatok és az alakok. Vagy éppen arra, ahogy a szemlélő Horváth Ádám szobra felett állva, fejét vakargatva próbálja megfejteni, hogy egy növényt vagy egy földönkívüli számára mindennapos használati tárgyat lát.

Ha valaki úgy véli, hogy mindent látott és hallott, amelyet az elmúlt másfél év adhatott, az látogasson el a Horizont Galériába, és megtapasztalhatja, milyen az, amikor ez a hangulat a művészeti széppel párosul, és szemet gyönyörködtető undorrá válik.

DOOM
A kiállítása július 28-ig (máig!) tekinthető meg a Horizont Galériában. Művészek: Bede Kincső, Borsos Lőrinc, Horváth Ádám, Péli Barna, Tasnádi József. Kurátorok: Bence Bettina és Arató Balázs. Fotók: Biró Dávid.
Helyszín: Horizont Galéria • 1066 Budapest, Zichy Jenő u.32.