Bevallom, lehetőségeimhez mérten keveset hallgatok zenét. Megválogatom, mit hallgatok, milyen körülmények között. A zenéhez mindig különös elvárással viszonyultam: “lepjen meg!” – ahogy Jeney Zoltán fogalmazta egykor. Nem kapom fel a fejem minden ismeretlen névre, viszont vannak nevek, akiket számon tartok. Szabó Ferenc Jánost 2006 óta tartom számon, amikor meghallottam egy pergődobra (!) komponált három tételes szonátáját. Ami nagyon meglepett, azóta is az ütősirodalom kulcsdarabjának tartanám, ha hozzáférhető lenne. Az akkor még nagyon fiatal zenész időközben hivatása különböző más területein is bizonyított, és ma a hazai zenei élet megkerülhetetlen művésze. Természetesen fölfigyelek rá, ha kiad egy lemezt. És ha egy ismeretlen régi szerzőt mutat be, arra még inkább fölkapom a fejem. Hiszen így fedezték föl Bachot, Vivaldit, Gesualdót anno.

Végh Jánosról sosem hallottam azelőtt. Rendszeresen monitorozom a Petrucci online kottatárát, azt gondolom, hogy újat nehéz felfedezni, hiszen ott majdnem minden fontos dolog megtalálható. Így számomra az is meglepő, ha egyáltalán meglepődni tudok.  Aztán kiderült, hogy az interneten nincs meg minden. Kiderült, hogy Végh Jánosnak még csak nem is ez az első megjelent lemeze. Elkerülte a figyelmemet egy 2013-ban megjelent kiadvány: János Végh: String Quartets. Authentic Quartet (Kalló Zsolt, Bozzai Balázs, Rác Gábor, Vályi Csilla). Hungaroton, HCD 32726 (2013). A CD kísérőfüzetét Gyenge Enikő írta. Ebből, valamint a tárgyalt lemez ötletgazdájának - Szabó Ferenc Jánosnak - A Liszt Társaságnak írt tanulmányából próbálok összeállítani egy wikipédia jellegű életrajzot róla.

“Végh János 1845-ben született. Édesapja idősebb verebi Végh János (1817–1918), édesanyja nemeskéri Tomsics Zsófia (1818–1887). 1862–1863-as tanévben érettségizett a pesti piarista főgimnáziumban. Zongoratanára Thern Károly, zeneszerzés-tanára Mosonyi Mihály Zenei tanulmányai mellett párhuzamosan jogot is hallgatott. Végh János 1869. március 30-án vette feleségül Bezerédj Angélát. Az esküvőn Deák Ferenc és Zichy Antal voltak a násznagyok.  1870-ben született első gyermekük, Gyula. 1872-ben Végh már Budapesten lépett fel jótékonysági koncerten, feltehetőleg ekkor ismerkedett össze Liszt Ferenccel. 1881-87 között a Zeneakadémia alelnöke. ‘1885-től az Ítélőtábla bírója, 1897-től a Kúria bírója. Zeneszerzőként élete végéig aktiv maradt. Utolsó éveiben olasz nyelvből műfordításokat készített. 1918-ban hunyt el.” 

Végh János számos műfajban alkotott maradandót, azonban kiadásra csak néhány dala került. Tudunk korabeli előadásukról, hangfelvétel azonban nem maradt fenn. A fonográf, sőt a gramofon is létezett már Végh életében is, feltételezhetően akkor még nem látták be annak jelentőségét. Nyilván a lemezcégek vezetői sem ismerték fel Végh előremutató műveiben rejlő piaci lehetőséget. Számukra ekkoriban inkább Erkel Ferenc, Kéler Béla és ritkább esetben Zichy Géza jelenthette az eladható magyar klasszikus zenét.

E lemezen Végh János dalainak többsége hallható. Szabó Ferenc János tanulmányában említi, hogy Végh korai dalait a romantika hagyományosabb kifejezésvonala – Schumann, Mendelssohn, Brahms – műveinek mentén komponálta, kései dalai pedig Wagner hatását mutatják. Általánosságban ez a megállapítás igaz, és föl is merülhet a kérdés, mi kellett ahhoz, hogy egy zeneszerző elforduljon fiatalkori ideáitól, és kövesse a korszellemet, ami a századforduló után kétségkívül a romantika kísérletező haladó vonala: Liszt és Wagner műveire reflektáló hajlamosság. A lemezt figyelmesen hallgatva azonban szembetűnnek a korai művekben is a kísérletező, korával azonosuló megoldások. Ilyen rögtön a lemez kezdődalának – Mein Herz Schmückt sich mit dir – zongoraszólamának gitárszerű megoldása, amely Berlioz románcaira utalhat. De ugyancsak előremutató formaérzékről tesz tanúbizonyságot a Brich, o Meer hosszú zongoraexpozíciója is. Mindemellett megtalálható a német Lied-re jellemző késleltető, és megelőlegező dallamvezetés, ami már Mozart stílusán is megmutatkozott. A lemez szerkesztői közismert zenetörténeti párhuzamok mentén válogatták Végh dalait, talán ennek is köszönhető az összehasonlítás kényszere a hallgató részéről. Van azonban egy olyan feltételezésem, hogy Végh nemcsak személyes hatások szerint alakította kompozícióit, hanem az akkori korszellem elvárásait is figyelembe vette. Éppen csak említenem kell, hogy abban a korban nem volt internet, az emberek utazásokkal szereztek tapasztalatokat, de repülőgép sem volt. Szabó Ferenc János említett tanulmányából kiderül, hogy Végh életében nagyon keveset utazhatott, szinte ki sem mozdult a Monarchia területéről. Ahhoz tehát, hogy az aktuális zenei problémákat megismerhesse, nagyon gyakran kellett látogatnia Bécs, Pozsony és Budapest koncerttermeit. Ha ehhez hozzáteszem a jelentős stresszel járó jogászi  főfoglakozását, arra kell következtenem, hogy kora zenéjének megismerését emberfeletti energiával végezte. Még a mai kor számára is példaadó az a kamarazenei igényesség, ahogy Végh a zongoraszólamot kezelte. Oly módon, amely szerint nemcsak az énekes segítésével törődött, hanem a zongorának önálló gondolatrendszert adott. Így néha volt olyan érzésem, hogy egyszerre két művet hallok. Mivel a duplafaktúrás megoldások csak jóval később mutatkoztak a zenei partitúrákon, fölvethető Végh munkásságának úttörő jellege is. 

Ha már említettem az összehasonlítást a zeneszerző tekintetében, említem az interpretáció mivoltában is. Magam a romantikus dalirodalmat leginkább Dietrich Fischer-Dieskau életművén keresztül ismerem, aki tulajdonképpen elmélyült zeneiséggel tolmácsolta a korszak nagyjait. Artikulációját is  az igényességnek  rendelte alá, s ahogy egy kritikusa – Joachim Kaiser – megjegyezte róla: még a levegővétele is zenei. Ennek az énekes ideának a lemez három énekes előadója közül leginkább Tatai Nóra felel meg. Kifinomult dinamikakezelése, hangszínváltásainak hajlékonysága emelkedetté teszi az összes megszólalását. Staszny Zsófia jóval drámaibb, szinte teátrálisan energikus. Leginkább ő olvad Végh János különleges világképébe, igazi élmény hallgatni. Üdítő meglepetés Najbauer Lóránt felfogása. Száraz, minimalista megközelítés, amelyben a szöveg érthetőségét helyezi előtérbe. Harminc évvel ezelőtt talán megszólták volna ezért az artikulációért. Ma – amikor olyan keveset hallunk német dalt –  dicséret jár az ilyen szövegkezelésért. Szabó Ferenc János végig egyenrangú kamarapartnerként kezeli a zongoraszólamot, ám ezt igen nagy altruizmussal teszi: játéka sehol nem tolakodó, néha jellemző rá kifejezetten az énekes alá dolgozó,segítő, inkább korrepetítori felfogás. 

A lemez tetszetős burkolatban, a dalszövegeket is megjelenítő kiválóan szerkesztett füzetecskével, ízléses grafikai megoldással kerül forgalomba. A grafikai tervezés Peternák Anna remek munkája.

És végül meg kell említenem  Weisz József zenei rendező, és munkatársainak – Lakatos Gergely és Perényi Benjámin hangászoknak – neveit is. Akik kiegyensúlyozottan, esztétikai alapvetéseket előtérbe helyezve, saját érdek nélkül tudják e lemezen a hangfelvételt hallgathatóvá tenni.