VLF-jelenségeknek nevezik a rádióhullámok nagyon alacsony frekvenciatartományában (3-30 kHz) felbukkanó, még emberi fül számára jórészt hallható rádiójeleket. Az 1800-as évek eleji telefonkábeles kísérletek során hallották először ezeket a hangokat, majd az I. Világháború rádiósai újra felfigyeltek rájuk. A 20. század közepére datálható az igazán komoly tudományos kutatásuk kezdete, és nagyjából ezzel egy időre tehető első művészi felhasználásuk is. Milyen hangokkal találkozhatunk itt? Elsőként meg kell jegyeznem, hogy ha egy VLF rádióvevőt az otthonunkban kapcsolnánk be, az elektromos vezetékek keltette erős zúgás (az angolban hum, itthon földhuroknak vagy kábelzajnak hívják) elnyomna minden más hangot. Ezért elektromos vezetékektől távol kell bekapcsolni a vevőnket.

A leggyakoribb hangok, amelyeket hallhatunk: pattanások és sercenések, ezeket a villámok okozzák, direkt módon. Télen kevesebb ilyennel találkozni, nyáron többel, és a számuk is persze állandóan változik. Ez elsőre unalmasnak tűnik: minek hallgasson az ember ilyen hangokat? De gondoljunk csak bele, hogy mekkora erővel bír egy villám, és hogy minden egyes ilyen pattanás vagy sercenés milyen hatalmas erejű természeti jelenséget indikál! Precíziós műszerekkel észlelhető, hogy egy másodperces ilyen rádiófelvételben akár több száz ilyen hang is regisztrálható. Ez azonban még nem igazán „zene”, a whistlernek nevezett jelenség viszont már egyértelműen az. Ez lehet felfelé vagy lefelé haladó, több másodpercig is eltartó, fütty- vagy sóhajszerű hang. Sokak a lenyűgöző whistler-felvételekről ismerik a VLF rádiójelenségeket. Manapság sem tisztázott, hogyan keletkeznek ezek a hangok: abban azonban bizonyosak a tudósok, hogy néhány villámcsapás éppen a megfelelő helyen és időben történik ahhoz, hogy a Föld mágneses terének sávjaiba kerüljön a keletkező rádiósugárzás, és oda-vissza körözzön a két félgömb között. Ezen összetett és mai napig nem teljesen tisztázott eseménysorozat eredménye a whistler-jelenség. Néha nagyon kevés hallható belőlük, néha annyi, hogy a rádiósok már whistler-viharnak nevezik (whistler-shower vagy whistler-storm). Mp3

Talán a leginkább zeneinek nevezhető VLF-hang a kórus. E kórusszerű hangokat mágneses viharok okozzák. A Föld mágneses terét időről időre megzavarják, és pulzálásra késztetik a Napból és a Napkoronából érkező töltött részecskék, amelyek összességét napszélnek (solar flare) nevezik. Vizuálisan a talán mindannyiunk által ismert sarki fény köthető leginkább az ilyen mágneses viharokhoz, és ez a színkavalkád nem csak a szemet gyönyörködteti, de „rádióműsort” is szolgáltat, kórusszerű hangokkal! Mp3

Találkozhatunk még periodikusan ismétlődő hangokkal, amik szintén mágneses viharokkal állnak összefüggésben. A tweekeknek nevezett csengő-pattanó hangok a Föld töltött részecskékkel rendelkező rétegéről (Ionoszféra) a Föld felszínére „visszapattanó” sugárzások. Az Ionoszféra a VLF-rádióhullámokat „tükrőzi”: a Föld felszínével hatalmas rádiós „csővezetéket” alkot és így jönnek létre ezek a csengő, pattanó hangok. Végül azokra a sercegő, sziszegő hangokra is rátalálhatunk a felvételeken (hiss), melyek a sarki fény zöldes színű tartományának „hangmegfelelői”. Frekvenciájuk lehet magas (mint amikor a fürdőkádba engedjük a vizet), és lehet alacsony (mint amikor egy távoli nagy vízesés hangját halljuk).

Nem csak a Föld bocsát ki rádiójeleket, hanem Naprendszerünk egyéb bolygói is. A Szaturnuszt és holdjait vizsgáló Cassini szonda rádió- és plazmahullámokat vizsgáló műszere rögzítette az alábbi felvételt, konkrétabban a bolygó kórusát, 374 millió kilométeres távolságból. A rögzített hanganyagot fel kellett gyorsítani, hogy az emberi fül számára hallható – és élvezhető – legyen, így a közzétett 73 másodperc 27 percnyi felvételnek felel meg. Wav

Azoknak, akik azonban otthonukból valós időben szeretnének VLF rádióadásokat hallgatni, jó hírem van: Pár hónapja a NASA által üzemeltetett interneten folyamatosan hallgatható (streamelhető) mp3 adás mellett elszaporodtak a lelkes amatőrök VLF streamjei is. Ezen a linken meghallgathatjuk, hogy milyen jeleket fognak éppen egy-egy angol és német rádióamatőr antennái a NASA rádióvevője mellett. A streamek nem tökéletesek egyelőre, de többnyire működnek és fejlesztés alatt is állnak.

…Aki pedig máris felbátorodott, az a pulzárok rádiójeleit is meghallgathatja. :)

Végül még annyit, hogy a VLF-jelek és az űr rádióadásai egyébként rengeteg műalkotásban visszaköszönnek. Stephen P. McGreevy kiadott VLF felvételei, a Kronos Quartet Sun Rings c. koncertsorozata, és számtalan zeneművészeti példa támaszthatja alá, hogy az ismertetett hanganyagok nemcsak tudományos adatként vagy pusztán „érdekességük” miatt, hanem inspiráló művészi „alapanyagként” és önmagukban is értékesek. A minket körülvevő hatalmas természeti erőkre emlékeztetve eszünkbe juttatják, hogy csak kis emberkék vagyunk egy nagy és felfoghatatlan univerzumban, amire új és új nagy örömmel csodálkozunk rá.

Források:
Stephen P. McGreevy: Electric Enigma (Irdial Discs) - a kiadványhoz mellékelt, hanganyagokat magyarázó pdf
Marc Weidenbaum: Cassini Sounds of Saturn Wav File

Hanganyagok, linkek:
Stephen P. McGreevy: Electric Enigma (Irdial Discs)
Stephen P. McGreevy weboldala
VLF Yahoo Group
Don Gurnett négyrészes Sun Rings-ről tartott előadásának videó archívuma