Mancsolás a nyelvvel / JAK Műfordító tábor, 2008. június 21, szombat, 2. nap. / PRAE.HU

Az ezzel a szöveggel való ismerkedés pedig nem nevezhető problémamentesnek. Különösen, ami a fordítást illeti. A grammatika és a fonetika nehézségein túl természetesen az egyéni szólelemények, a nyelvvel történő játék, a nyelvi mancsolás, gyúrás, átírás jelentette a legnagyobb nehézséget. Hogyan szólaltatható meg ez a megrendítő, ugyanakkor velejéig játékos, az olvasóra „kikacsintó” szöveg más nyelven, más kulturális kontextusban? Mire szükséges odafigyelni, amikor a fordíthatatlan elemek érzékeltetése a cél mondjuk a cseh, az udmurt vagy az angol változatban? A hosszúra nyúló vita során a nyelv eme uralhatatlan, aleatorikus működésmódjára kérdeztek rá a diákok, miközben arra is fény derült, hogy a legkülönbözőbb nyelveken hogyan ülnek a József Attila-szöveg igencsak kifinomult káromkodásai és vulgáris, mégis kimondottan csalafintán poetizált szólamai.

Bakucz Dóra, Balázs Eszter Anna és Orbán Eszter

Bakucz Dóra, Balázs Eszter Anna és Orbán Eszter

Délután három csinos fiatal hölgy beszélgetett a www.lho.es címen található kiváló spanyol–katalán honlapról, mely a magyar irodalom népszerűsítésére, bemutatására vállalkozik. A honlap oszlopos tagjai, Bakucz Dóra és Orbán Eszter a spanyol irodalomban (is) tökéletesen jártas Balázs Eszter Anna kérdéseire válaszoltak. Beszélgetésükből pedig az derült ki, hogy bár a magyar irodalom iránti érdeklődés hevenynek semmiképpen sem nevezhető spanyol nyelvterületen, azért nincs okunk panaszra akkor sem, ha ez évenként csupán 10-15 könyv megjelenését jelenti. A honlap éppen ezt kívánja kompenzálni: kortárs és huszadik századi neves magyar szerzők verseit, novelláit, regényrészleteit közli, kiegészítve írói pályaképpel, életrajzzal, és a szükséges információkkal, linkekkel. Megtudtuk, hogy a spanyol olvasók elsősorban próza, ezen belül is szinte kizárólag regénypártiak, úgyhogy a fordítási és kiadási dilemmák mellett a publikálandó mű kiválasztása is fejtörést okozhat. Annál is inkább, mert, amint Bakucz Dóra és Orbán Eszter elmondta, az itthon és például Németországban „sztárnak” számító Esterházy Péter vagy Nádas Péter műveit a spanyolok kevésbé olvassák (és szeretik), ugyanakkor van valamiféle vonzódásuk a történelmi tárgyú/tematikájú, olvasmányos regények iránt. (Korábban, de még ma is, talán Márai Sándor művei a legközkedveltebbek. Jelenleg fordítják Darvasi regényét, A könnymutatványosok legendáját, Dragomán György Fehér királyát, a Csáth-naplót, Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című [kis]regényét vagy például Füst Milán Feleségem története című klasszikusát.)

Este a neves költő és műfordító, Gergely Ágnes volt a középpontban; vele Tarján Tamás irodalomtörténész beszélgetett. Kiindulópontként a „között” filozófiai dilemmáját választották, mely tökéletesen illeszkedni látszott a költő és a műfordító terrénumába: mindkettő – pontosabban: e „kettő az egyben” – „középen” helyezkedik el, szöveg és szöveg, nyelv és nyelv között, úgyszólván egyfajta médiumszerepet betöltve. Ez természetesen nem tévesztendő össze azzal a szerző-felfogással, mely a költői jelentés közvetítését kizárólag ehhez a médiumhoz kapcsolja; sokkal inkább arról van szó, hogy a maga a költő és a műfordító „vetődik” a nyelv közegébe, mintegy a nyelv világába, mely úgy a dolgok világa, hogy mindig csak egy másik nyelvet, egy másik kommunikációs partnert ér el.

Gergely Ágnes és Tarján Tamás

Gergely Ágnes nagy alázattal és szeretettel beszélt szakmájáról, a szöveg és a nyelv szeretetéről, műfordítói praxisának legkülönfélébb eseteiről. A beszélgetés egyben Tigrisláz című, az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent, fordítói tapasztalatait rögzítő könyvének a bemutatójává is vált, hiszen a társaság végül az ebből a kötetből másolt T. S. Eliot-vers, a Difficulties of a Statesman (Egy államférfi problémái) magyarra történő átültetésének nehézségeiről, tekervényes útjairól szerezhetett valódi benyomásokat. Ennek kapcsán természetesen szóba került a szövegköziség, a jelölt és jelöletlen intertextusok poétikai szerepe, mely a filológiai kutatómunka miatt igencsak fájdíthatja a fordító fejét, ugyanakkor meg is könnyítheti a munkáját, hiszen „készen kapott” anyaggal tud dolgozni. Tarján Tamás arra is kíváncsi volt, vajon a vendégszövegek, idézetek felhasználása erősíti-e vagy gyengíti az idézeteket és az idéző szöveget; Gergely Ágnes erre azt felelte, mindkét esetre van példa. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a fordító – és persze a költő – nyelvi kompetenciáján túl egy nagy adag tehetséggel is meg legyen áldva.

Az est ezúttal is kötetlen beszélgetésekkel, borozással, kolbász- és erőspaprika-evéssel folytatódott, ki-ki pedig a házi feladatként kapott József Attila-szöveggel bíbelődhetett tovább.

To be continued…

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról