Jékely focis verséhez készítünk nyersfordítást. A focis jelző persze ironikus: élünk a gyanúperrel, hogy a vers sok mindenről szól, talán épp a futballról nem. Mindenesetre nagyszerű akadályok gördülnek elénk – a vakmerő gólhelyzet, fejünk elomolt csapdosása (ez a kettő rímeljen, ha lehet!) és a megfogyatkozott, össze-összeránduló combizmok. Egy reália fordítása kapcsán megoszlanak a vélemények: kérdés, Toldi vén lova hogyan kerüljön be a kész fordításokba. Ha szorgalmas, érdeklődő olvasóval van dolgunk, akkor meghagynánk Toldi nevét. Valaki az érthetőség kedvéért kihagyná és átírná  mondjuk lovagra. Egyesek lábjegyzetelnének. Mások azzal érvelnek, hogy nem feltétlenül kell az olvasónak tudnia, ki is valójában Toldi, ha a szöveg elég kapaszkodót ad ahhoz, hogy a metaforát megértse.

A délelőtti szeminárium után Péczely Dóra szerkesztővel beszélgetünk, aki előadás helyett műhelymunkát javasol, így közösen gondolkodunk a költészetről, a középiskolai oktatásról, valamint a különböző országok irodalomoktatásáról. Dóra ezúttal két kötetet hoz a műfordítóknak: a közel százötven kortárs versből álló Szívlapát versantológiát és a Lehetnék bárki “verscsokrát”, amelyben mindegyik vers a költők harmincéves kora előtt született. Arról beszélgetünk, milyen nagy kihívás költészeti antológiát válogatni (a Szép Versek szép jelzőjének minden problémájával), főleg, ha a fiatalabb generációt próbáljuk megszólítani vele. Mind a két kötet arra törekszik, hogy utat találjon a fiatalokhoz – de a bennük szereplő versek természetesen kortalanok.

Este Korpa Tamás költő érkezik hozzánk, őt Mészáros Márton irodalomtörténész kérdezi. Tamás költészete a kortárs bio- és geolírai irányzatokhoz kapcsolódik, legújabb kötete a Szlovák-karszt ismert-ismeretlen tájaival való újratalálkozás képeit élesíti. A lombhullásról egy júliusi tölggyel a nyelv közvetítőkészségét, és nem a természet tudományos, “technikai” oldalát vizsgálja. Megküzdés azzal, amit az ember ismer és szeret. Ebben a bolyongásban nem a térben, hanem a nyelvben kell tudnunk tájékozódni.

Tamás korábban a Fiatal Írók Szövetségének társelnöke volt, és sokat utazott “kisvilágok” között. Kifejezetten érdeklik azok a közösségek, ahol különböző nyelvek, kultúrák és vallások találkoznak. Ezekben a marginális terekben nagy irodalmi teljesítmények születhetnek, és olyan területeket fedezhetünk fel, amelyekben nincs jártasságunk. 

Az esti beszélgetés a szokásos, kötetlen formában folytatódik: csillaglesünk, vaddisznót orrontunk a bokrokban és élvezzük egymás társaságát.

Támogató: