Az ötödik napon Imreh András költő, műfordító veszi át a délelőtti szemináriumok vezetését. Andrással együtt megérkezik a költészet is: rögtön egy verssel indítjuk a szemináriumot. Jékely Zoltán Futballisták című (rendkívül aktuális) verse már első olvasásra sem tűnik egyszerű kihívásnak, de belevágunk a munkába. András gyors verstani áttekintést javasol: Jékely 8-9-10 szótagos jambikus sorainak fordításához először ráhangolódunk az ütemre. Tíz nyelven. Minden hallgató saját irodalmából olvas fel egy-egy jambikus verselésű művet. Ahogy hallgatjuk a 19. századi cseh verssorokat, Keatset, Puskint, sőt, egy kínai vers orosz fordítását, az az érzésünk támad, hogy minden szót értünk, holott csak az időmértékes verslábak ismerős lüktetése visz minket előre.

Délután Jeney Zoltán és Pál Dániel Levente, a Petőfi Kulturális Ügynökség delegáltjai érkeznek hozzánk, hogy az aktuális fordítástámogatási pályázatokról beszéljenek a hallgatóknak. A jelentkezők közül néhányan már részt vettek a korábban Petőfi Irodalmi Ügynökség néven ismert szervezet fordítói pályázatain. Pál Dániel Levente elmondja, hogy az új PKÜ a kultúra támogatását és a magyar irodalom exportját célozza meg. Külön pályázhatnak a kezdő és a tapasztalt műfordítók, a fordítások mellett szakmai utakra is igényelhetnek támogatást.

Este visszatérünk a lugasba: Péntek Orsolya képzőművésszel, íróval beszélget Torma Mária, a Kalligram Kiadó szerkesztője, aki a szerző családtörténeti trilógiáját szerkesztette. Az Andalúz lányai és a Dorka könyve után a trilógia harmadik kötete, a Hóesés Rómában 2020-ban jelent meg.

A könyvhármas egy nagy múltú család történetének egy-egy szeletét meséli el a nők szemszögén keresztül. A horvát, olasz, német, magyar történelembe és nyelvbe ágyazott család nehezen találja a helyét a '80-as, '90-es évek szocialista valóságában. Nem csak a külső elnyomással és ellehetetlenítéssel kell megbirkózniuk: saját identitásuk pluralitása miatt állandóan azzal szembesülnek, hogy egymás között sem tudják magukat megfelelően kifejezni. Kiesnek a nyelvből, vagyis két anyanyelv között a pad alá esnek. Ezzel pedig saját életüket, életritmusukat sem tudják megtartani.

Péntek Orsolya prózanyelve érzékekkel telített, gazdagon szófestő világ, ami örökké tágítani igyekszik az apró pillanatokat. Elmondása szerint a jelenetek képszerűsége leginkább annak köszönhető, hogy ő maga előbb némafilmként látja regényei cselekményeit, amit aztán szavakra fordít át. Emellett történészként szimbólumkutatással foglalkozott, ezért mindig érdekli, hogyan lehet különféle analógiákat létrehozni a szövegben.

A Hóesés Rómában két szólamban, az Olaszországba menekülő Júlián és a nehézségek ellenére Magyarországon maradó Borkán keresztül mutatja meg az emigráció dilemmáját. A két szereplő komoly kontrasztba kerül, hiszen az egyikük megtarthatja otthonát, de nagypolgári származása miatt egész jövője, önmegvalósítása veszélybe kerül, míg a másikuk, hazája elhagyása árán, de felszabadul. A regény megvilágítja az otthonkeresés, az önkifejezés és egymás megértésének nehézségeit.

Támogató: