Négy évvel korábban a Cocót éppen azért szerettük olyan nagyon, mert patikamérlegen kiszámított recept szerint ugyan, mégis bátran helyezte át a történetét egy a mainstream családi filmek által addig nélkülözött földrajzi térbe, s ezzel az amerikai kultúrán túlra. Ahol aztán számos olyan súlyos témát vetett fel a haláltól és a túlvilági élettől kezdve a konzervatív társadalom szerepelvárásainak terhéig egyetlen, szórakoztató, egészestés animációban, ami első hallásra több filmre is bőven elegendő lehetett volna.

A Luca, középpontban címszereplő víziszörnyével, ennél valamivel elvontabb, allegorikus módon beszél a nagybetűs Idegenről, aki ismeretlen, és ezért ösztönös félelmet kelt bennünk. A történet az olasz tengerparton, egy halászfaluban játszódik, melynek közelében, az emberek elől bujkálva és rettegve él az olasz mítoszokból és mesékből ismert víziszörnyek kolóniája. Csakhamar kiderül azonban, hogy számukra éppen a tengeren halált hozó hálójával járó-kelő ember jelenti a legnagyobb ellenséget, s ivadékaikat már egészen kicsi korban megtanítják a legfontosabb szabályra: a biztonság a tenger mélyén van, a vízfelszín tiltott és elképzelhetetlenül veszélyes vidék. Így növekszik fel szerető családja körében a szófogadó Luca, akit mégis leküzdhetetlenül vonz a csábító ismeretlen.

A víziszörny-fiú csakhamar társat talál magának, akivel együtt vághatnak bele életük legnagyobb kalandjába, az ezerszínű, csodákkal teli emberi világ megismerésébe. A tét azonban nem kevés: ha csak egyetlen pillanatra is lelepleződnek, a fajtájuktól rettegő emberek azonnal el fogják pusztítani őket. Mindezen izgalmakat még tetézi egy sajátos triatlonverseny is, melyben a hagyományos versenyszámok az úszás, a biciklizés és a tésztaevés.

A hamisítatlan olasz életérzés – köszönhetően a genovai születésű rendezőnek – minden pillanatban tetten érhető a filmen, a barátok végtelennek tetsző nyári kalandjában folyamatosan sorjáznak az izgalmak, ám a Luca a mélymerülés helyett összességében mégis csak a felszínen kavargatja a habokat. A látvány pazar és profi, ahogyan mindig, a zenék hangulatosak és fülbemászók, ahogyan illik, a téma a barátság, a szeretet és a kalandvágy, amivel szinte lehetetlen mellé lőni és milliomodszorra is szívesen meghallgatjuk újra ezeket a történeteket – az allegorikus értelmezés azonban nem elég erős, a sztori egy cseppet vérszegény és igazán a humorát sem találja a film úgy, ahogyan a Fel!, a Coco, vagy akár a közvetlen előzménynek tekinthető Előre elf-meséjének esetében tette. Nem mer igazán nagy tétet vállalni, amitől egy bármikor, könnyedén fogyasztható, veszélytelen esti mese lesz, de maradandóvá biztosan nem fog válni.

Luca
szinkronizált amerikai animációs, fantasy, vígjáték
2D, 3D
Eredeti cím: Luca
Rendező:  
Enrico Casarosa
Szinkronhangok: Bősz Mirkó, Sándor Barnabás, Hegedűs Johanna, Schneider Zoltán, Timon Barnabás, Csankó Zoltán, Nádasi Veronika, Halász Aranka, Faragó András
6 éven felülieknek ajánlott.
Bemutató: 2021. június 17.
Forgalmazza a Forum Hungary.