Például azon a varázslatos helyen, amelyet Gyulay Eszter rendező és három színész teremtett Dániel András írásaiból. Hogy Dániel András meséi színpadra kívánkoznak, azt már sok bemutató bizonyította. A Kicsibácsiból is készült egy kiváló előadás a Mesebolt Bábszínházban, Szenteczki Zita rendezésében. Az a feldolgozás inkább a gyereknézőket célozta meg, a mostani elsősorban a felnőtteket, de tulajdonképpen mindkettő univerzális – ahogy azt a mostani előadáson az egyetlen gyereknéző, egy 10 év körüli kisfiú érzékelhető extázisa is bizonyította. Hiszen éppen a köztes zónában kalandoznak: a gyermekben rejlő határtalan szabadságot, fantáziát és a felnőttben ott élő gyermekit mutatják meg. Gyulay Eszter azonban nem maradt meg az eredeti mesekönyvnél, Dániel András más írásaiból is felhasznált részleteket, míg bizonyos részek kimaradtak. Nem hangsúlyozza túl a főszereplők világának miniatűrségét sem. A középpontba a házaspár kapcsolatát, közös univerzumukat helyezi.

Ebben a világban nem történnek szenzációk. Egyetlen nap történetét látjuk, a szereplők ki sem lépnek saját kis belső világukból, de mivel meg vannak áldva képzelőerővel és a pillanat megélésének képességével, ez a belső világ kitesz egy teljes csillagrendszert. Így lesz a reggeli kávéfőzésből felejthetetlen szertartás, minden színpadi főzések egyik legjobbika, az ikeás rizslámpából pedig alternatív hold. Egyébként is érdemes elnézelődni a faházikóban, ahol még a lámpának is cipő van a fél lábán. Pirityi Emese egyszerű(nek látszó) jelmezei pedig szinte hozzánőnek a karakterekhez.

A mesekönyvben Kicsibácsiék egy dióban élnek, itt erre a színpad és a nézőtér kialakítása utal: mi is benne ülünk ebben a tökéletes, „majdnemgömb” formában, közös világunk külső határát az az út jelzi, amelyen Imikém időnként körberollerez bennünket.  

A fő néznivaló azonban a három színész. Ritka színházi élmény, amikor a legelejétől azt érzi az ember, hogy egyetlen pillanatot és pillantást sem szeretne elmulasztani. Kezdve mindjárt a legelső, hosszúra nyújtott pillanattal, amikor a színpadról és a nézőtérről egymást nézzük. De nézhetjük együtt az esőt és a holdat is. Ezek a visszatérő, kitartott csöndek talán a legszebbek. Jankovics Anna Kicsinénijének megfényesedő tekintete, Katona László Kicsibácsijának egyszerre gyerekes és öregemberes, mindentudó ábrázata. Mert ez a Kicsibácsi tényleg mindent tud: fantáziája kiapadhatatlan, filozofikus mélységeket karcoló badarságai úgyszintén. Kicsinéni lesi minden szavát: a másik iránt soha el nem múló érdeklődéssel és szeretettel. Összetartozásuk szinte tapintható, és ezt úgy tudják megjeleníteni, hogy abba a negédnek egy csöppje sem keveredik. Jaskó Bálint bádognyula talányos jelenség, minden külső nyúljegy nélkül (persze, ha akar, azért egy pillanat alatt képes nyúlarcot vágni). Gyerek, játszótárs, barát és tanú, akiben mégis ott van valami a harmadik kívülállásának szomorúságából.

Kapnak néhány magánszámot is, legyen az dalra fakadás, gombócevés vagy monológ egy kifordítható táskáról, ami akár világlátásunk metaforája is lehet. Katona Lászlót már jól ismerjük erről az oldaláról, tudjuk, hogy abszurd humora „faarca” révén jó eséllyel okoz oldalfájdító nevetést a nézőknek. Jankovics Anna az utóbbi években látható többet Budapesten, játszott már a Nézőművészetiben is, érzékeny kamaszlányt a 7 napban. A saját maga által, kortárs gyerekversekből összeállított gyerekelőadásaiban bizonyította, hogy különösen jó érzéke van a gyerekeskedés nélküli gyerekség megjelenítéséhez. Kicsinénije úgy tud felnőtt nő lenni, hogy ott látjuk benne (mintha egy fényképbe egyidejűleg a negatívját is belelátnánk) a kislányt. Jaskó Bálint létrával való viaskodása a burleszk műfaját (és Méhes Csaba keze nyomát) is behozza az előadásba, legerősebb jelenetei pedig a bádognyúl identitásával kapcsolatos vallomásai.

Az előadást november elején, közvetlenül a színházak lezárása előtt mutatták be. Akik akkor látták, tulajdonképpen egy túlélési útmutatót is kaptak a jegyük mellé: hogyan lehet szépen, a lehetőségekhez képest boldogan élni a saját világunkba zárva. Most, a „kapunyitási pánik” idején pedig valóságos gyógyír ez a bensőséges, érzelmekre ható, költőien vicces játék.           

Dániel András: Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém
A Nézőművészeti Kft. előadása
Kicsibácsi: Katona László
Kicsinéni: Jankovics Anna
Imikém, a bádognyuluk: Jaskó Bálint
Jelmez: Pirityi Emese
Díszlet: Játéknap Csapat
Bútor: Redone Projekt
Mozgás: Méhes Csaba
Zene: Marton Róbert
Dalszöveg: Marton Róbert és Dániel András
Fény, hang: Ács István
A rendező munkatársa: Obreczán-Fábián Ilona
Színpadra alkalmazta és rendezte: Gyulay Eszter
Bemutató: 2020. november 3.
B32 Galéria és Kultúrtér
Fotó: Ács István