Szombaton, mikor megérkeztem, még csak néhány bolyongó embert láttam a Szabadtéri Színpad környékén, de ez egyáltalán nem szegte kedvem, hiszen az igazolvány felmutatás és karszalagosztás után már indultam is első napirendi pontomra: Dr. Csendrői Szabi kötetbemutatójára (12 órától).

Az Elefánt zenekar frontembereként is ismert Szendrői Csabi idén a híres alteregójának kötetét mutatta be. A szerzővel Csepelyi Adrienn beszélgetett A dolgok és amik mögöttem vannak kötetről, a szerkesztővel közös munkáról, kompromisszumokról, és arról, hogy miért is jó, ha az embernek van alteregója. Emellett azonban kevésbé komoly témákra is kitértek, megtudhattuk, hogy ha Szendrői Csabi mesehős lehetne, akkor Donald Kacsa lenne. Mesélt a Petőfivel való viszontagságos viszonyáról és arról, hogy első versét egy fogasról írta, de elárulta azt is, hogy ha valamit másképp csinált volna az életében, akkor nem bölcsésznek állt volna, hanem fizikusnak. A beszélgetés nagyon humoros és izgalmas volt, és megadta a kellő löketet a még előttem álló hosszú napra.

A következő könyvbemutató 13.15-kor kezdődött, Bojár Gábor Graphisoft 2.0 című könyve került bemutatásra Orosz Györgyi közreműködésével. Bevallom, erre az előadásra teljesen tudatlanul ültem be, habár párszor hallottam már a Graphisoft szót barátoktól, ismerősöktől, pontos elképzelésem azonban nem volt arról, hogy mire számítsak. Az üzleti életről és a vállalkozók nehézségeiről azonban egészen átfogó képet kaphattam a beszélgetés végére, ami elsősorban a hibázás köré épült, hiszen Bojár Gábor úgy gondolja, a hibáink elismerése a nagy siker kulcsa. A Graphisoft 2.0 az első kötet, a GRAPHI-sztori utáni évekről szól, a frankfurti tőzsdebevezetéstől egészen 2019-ig.

Tovább indultam, ezúttal a Kisszínpad irányába, ahol 15.00-kor Hartay Csaba kötetbemutatója kezdődött, a Lerepül a hülye fejetek. A beszélgetés a szombati nap egyik legszórakoztatóbb eseménye volt számomra, rengeteg humorral és nevetséggel, és még több nosztalgiázással egybekötve. A szerzővel Csepelyi Adrienn beszélgetett, a kötetből részleteket olvasott fel Nagy Péter, majd a bemutató végeztével Ganxsta Zolee és Takács Vilkó, azaz a Dos Diavolos zenélt, bevezetve minket a legdélibb mocsári blues világába. A kis létszámú színpad lehetővé tette, hogy még személyesebb és meghittebb közeg jöjjön létre, így a beszélgetés úgy hatott, mint egy baráti összejövetel.

A következő beszélgetés meglehetősen szürreális volt számomra, ahogyan olykor a Hiperkarma dalszövegek is. 17 órától BéRCZeSi RóBeRT DaLSZöVeGKöNYVe került bemutatásra, ahol a Hiperkarma énekesével Fekete Gy. Viktor beszélgetett. Azt kell mondjam, itt volt minden. Megtudhattuk, Bérczesi úgy szerzi a dalait, hogy elutazik a jövőbe meghallgatni őket, és hogy 30 évesen jött rá, hogy mások fejében nem nyüzsög folyton többféle hang. Elárulta, néha azt kéri, bárcsak kaphatna 1-2 hét alkotói válságot, annyi ötlete van, ennek ellenére úgy döntött, nem jelentet meg több Hiperkarma albumot, csak önálló dalokat, évente négyet. A beszélgetés során feltette a nagy kérdést is: Ha becsukjuk a szemünket és elképzeljük magunkat egy sziklán vagy fennsíkon állva, akkor kívülről látjuk magunkat vagy a saját szemszögünkből? Sajnos nem született egyértelmű eredmény a nézők között, de mindenképpen izgalmas felvetésnek bizonyult.

Mindeközben a Kisszínpadon Keresztury Tibor is bemutatta Hűlt helyem című kötetét Jánossy Lajos és Víg Mihály közreműködésével.

19.00-tól Spiró György Mikor szabad ölni? című kötetét mutatták be a Nagyszínpadon. Az esemény kezdetekor már az egész Szabadtéri Színpad nézőtere betelt. A szerzővel Dés László beszélgetett, aki meglepetéssel is készült, hiszen hangszert is hozott magával. Dés László megnyugtatott mindenkit, hogy az esszékötet meglehetősen olvasmányos, így nem szabad, hogy elrettentse az olvasókat. Ezután a sznobizmus szükségességéről, a Covid-időszakról, az SZFE-s viszonyokról és kollégiumi, iskolai helyzetről és az intenzív munkakörülményekről beszélgettek. A beszélgetés közepén leszakadt az ég, így a szélen ülő közönséget kicsit eláztatta az eső, az előadókra pedig majdnem rászakadt a díszlet hirtelen támadt széltől, de nagyon jókedvűen fogadták ezt is, kijelentették, akár rájuk is szakadhat, ők akkor is beszélnek tovább. A közjáték után szóba került Spiró György Kertész Imrével való barátsága és az Élet és Irodalomban írt kritikája a Sorstalanságról. Akár hinnénk, akár nem, ezek a témák mind felbukkannak az esszékötetben.

A beszélgetés legelgondolkodtatóbb mozzanata mégis az volt számomra, mikor Spiró György feltette a kérdést Kertész Imre hihetetlenül változatos és izgalmas életével kapcsolatban, hogy erről vajon miért nem írt soha? Majd hozzátette: „Lehet, hogy ezzel mind így vagyunk. A legizgalmasabb dolgokról nem írunk soha.”

A Városmajorból hazafelé sétálva talán ezen a mondaton gondolkodtam a legtöbbet, hiszen mennyi mindenről maradhatunk le, ha a legérdekesebb dolgok rejtve maradnak.

Fotó: Oláh Gergely Máté