Az első napirendi pont a Mastercard Alkotótárs-díjátadó. Megérkezik Grecsó Krisztián, Máté Gábor, Ott Anna, Szegő János, Valuska László. Köröskörül, a hozzám hasonló kívülállónak kissé feszélyező, boldog kuncogás.

A Mastercard egyik delegáltja (Kálnoky Borisz) a „kultúrával való együttműködésről” beszél. Rövid bevezetőjébe minden óvatoskodás ellenére beszivárog a körülményeskedő üzleti zsargon. A mellettem ülő lány kérdésemre elmagyarázza, hogy valójában nem díjról, inkább ösztöndíjról van szó, negyven alattiak, tehát (viszonylag) fiatal szerzők megörvendeztetésére.

A kiválasztott top 10, akiket több tucat egyéb jelentkező kárára választott ki a (pl. Grecsó Krisztiánnal fémjelzett) zsűri, egy-egy rövid videóban mutatkozna be, ha a technika engedné. Valuska László reméli, nem készülnek beszámolók az eseményről. Végül sikerül megismerkednünk a szerzőkkel, legalábbis munkaterveik főbb paramétereivel. A női díjat Czakó Zsófia nyeri, spontán vetélésről szóló regényvázlatával, a férfi díjazott pedig André Ferenc, újabb verseskötetének tervével. Előbbiből egy novellaszerűen kerek részletet, utóbbitól egy rendkívül erdélyi verset hallunk Máté Gábor remek előadásában. A méltatások után André Ferenc megjegyzi, hallotta, egyesek megálmodni vélték, hogy ezt a díjat is Grecsó fogja elvinni, és lássuk be, joggal nevet az összes jelenlévő.

A szűkebb helyszín enyhe belterjessége után a Nagyszínpadon már valódi, álmosító délutáni programok következnek. Hatalmas, zöld drapériák előtt, éles reflektorfényben. Az év gyerekkönyvének járó díjat számos kategóriában adják át (15:00), íróknak, költőknek, illusztrátoroknak és a fölsorolt típusok öszvéreinek. A meseantológiák legjobbját laudáló szöveg menténezésekkel terhelt. A két legfontosabb elismerést Dániel András (a legjobb könyv 1-6 éveseknek) és Kiss Ottó (6-12 éveseknek) nyeri el. Meglepetésekről, ha jól ítélem meg, szó sincs.

Ezt követően (16:00) a fiatalos Barna Imre beszél átváltozásáról, miként lett első szám első személyű elbeszélővé, és hogyan jött rá, két apja van. Regénye valószínűleg nagyon olvasmányos, mert a Klubrádió műsorvezetője, akivel beszélget, több tetszetős anekdotát is föl tud belőle idézni. Az inkább műfordítóként ismert szerző a beszélgetés végén megígéri a Dekameron újrafordítását, igaz, csak a távoli jövőre vonatkozóan.

Odakint – megyek egy kört – gyarapszik az érdeklődők csoportja, estére tömeggé lehet. A Bookline könyveskocsija kitárja kirakatkapuit, a pulttá fabrikált szekéren kinyílnak a borosüvegek. Boldog, aki szereti a fröccsöt.

Perintfalvi Rita könyvbemutatója (17:00), némi meglepetésre, követi az előző blokk végén érintett rövidpróza-vonulatot. A beszélgetést meg-megszakító felolvasásokban tényirodalmi horror-novellákat hallunk egyházi személyek szexuális erőszakcselekedeteiről. A moderáció kellemetlen, a szövegrészletek hangja keresett, de a szerző szándékai szimpatikusak, könyve pedig nyilván mint közérdekű tett sem jelentéktelen. Talán a téma okán – az egyházjobbító, reformátori szándékú gesztus, azt hiszem, képes antiklerikális szörnyülködést gerjeszteni – megszaporodik a nézőtéri közönség. Mint később kiderül, ez részben már a kora esti programnak szól.

Fél hétkor ugyanis a Libri irodalmi díj és a Libri irodalmi közönségdíj nyertesének beszélgetése következik. Bereményi Géza és Grecsó Krisztián erős félház előtt ül az pazarlóan megvilágított dobogón, hol Valuska László kérdéseire válaszolva, hol elragadva tőle a kezdeményező szerepet. A nap főszereplői és közönségük remekül együtt élnek, ritka, hogy alkalmatlan pillanatban nevetne föl a lelátó egyik-másik sarka. Bereményi irodalmi zsargonok előtti, körülményeskedésektől mentes beszédstílusa és Grecsó jól kitalált egyszerűsége szintén harmonizál. A bő egyórás beszélgetés vége egyszersmind a pénteki irodalmi programok lezárultát is jelentette, hiszen a Szeméremékszerek második részének bemutatóját betegség miatt törölték.

Mielőtt távoznék – nem szeretnék tolakodni az irodalmi nevezetességekkel hömpölygő sokaságban –, még lejegyzem a Bereményi-mondatot amit a beszélgetés hallgatása közben, szinte véletlenül, memorizáltam. Amire emlékszünk és jól meg tudjuk írni, az igaz is. Ha jól írtam meg, ez a Margó Irodalmi Fesztivál második napjának igaz története.