PRAE. HU: Hogy álltok az újrakezdéssel?

Az Állati színjáték az idei második bemutatónk, jelenleg premierre készül a társulat. Ez egy állati archetípusokkal játszó darab, amely Valcz Péter átiratára épül. A szereplők, mint egy család tagjai, eltávolodnak, majd újra egymásra találnak, miközben a jelenetek felkínálnak egy új interpretációt a színház felbomlására. Az érdekessége azonban a célközönségben áll: a rendező, Csányi Dávid bravúros eszközökkel egyszerre képes megszólítani a gyerekeket és a felnőtteket, ezért nem véletlen, hogy gyereknapra tervezzük a premiert a Gellérthegyen.

PRAE. HU: Az elmúlt évben két színpadon játszottatok: online és az utóbbi helyszínen, ahova több előadást is terveztetek a következő hetekben. Miből fakad a nagy szerelem?

A Gellérthegy praktikus és csodálatos! Elsősorban a szabadtér biztonságot nyújt az alkotóknak, hiszen még messze van a járvány teljes megszűnése. Másrészről olyan művészi szabadságra predesztinál, ami egyszerre inspirál színészt és rendezőt. Triviális, de itt adott a lehetőség, hogy egy karakter megmutatkozzon, ahogy egy a fán lóg vagy éppen összekoszolódik.  A szabadtér jó kihasználásával egész más ívet futhat be a játék, mint zárt, mesterséges térben. Színházi alkotóként azt gondolom, minden társulatnak feladata lenne, hogy legalább egy előadást a szabadban rendezzen.

PRAE. HU: Itt többről van szó, mint a szabadról. Gyakorlatilag közösen főztetek egy bemutató alkalmával a lombokkal teli környezetben.

A Falunap című előadásunk egy klasszikus gasztronómiai színházat szeretne bemutatni, elengedhetetlenek az ízek, az illatok. Az étel! Ezek eszközök, amelyek segítik a téma körbejárását, ami a kistelepülési uzsorarendszerre reflektál.

PRAE. HU: Fontos felvetés. Érzékenyít!

Holott erre – ha szó szerint értelmezzük a fogalmat – semmi szükség. Hiszen, akit érzékenyíteni akarunk, arról egyúttal feltételezzük, hogy nem elég szenzitív, pedig ez a lelkület mindannyiunkban él. Számunkra fontos, hogy széleskörűen válogassunk a tárgyalt témák közt, ezzel felnyitva a szakma és a kívülállók szemét. A magukat liberálisnak, elfogadónak tartó közösségek számára valamiért még mindig jellemző, hogy csak nemzetközi romanapon tudják elképzelni a cigányszínházi előadásokat. Ezen szeretnénk változtatni! Mert a roma színész nem csak roma színész. Ezt kevesen látják.

PRAE. HU: Missziónak fogod fel a színházi tevékenységedet?

Egyfelől arra törekszünk, hogy az említett sztereotípiákat ledöntsük, másfelől fontos cél, hogy általunk roma fiatalok találkozzanak roma színészek játszotta roma hősökkel. Így szembesülhetnek mások történeteivel, melyekből erőt meríthetnek. Ezt közvetítjük: „Hahó, nem vagy egyedül! Értékes vagy! Ugyanolyan jó vagy te is!” Járulékos jó, hogy ennek köszönhetően a jelenre reagálunk, ezzel segítve az utókort. Mert ha nincsenek az aktuális problémákra reflektáló művészek, akkor alig marad valami hiteles pecsét a korszellemről. Számunkra fontos, hogy nyomot hagyjunk és rekonstruálható legyen a jelen.

PRAE. HU: Ne feledjük az edukációt! A biztonságos offline és sikeres online előadásokról publikáltatok nemrég egy módszertant, méghozzá nagy sikerrel.

A Színház a korona idején című módszertan társulatigazgatóknak szól, miközben a váratlan helyzetek közepette felmerülő kérdésekre válaszol. Konkrét tanácsod ad arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökhöz nyúljon az alkotó, ha klasszikus módon lehetetlenné válik az előadás reprezentálása, kitér a működőképes online darabok bemutatására és a szabadtéri játékokra. Sikerességét az amerikai színházi portálok átvétele igazolja. Ugyanakkor már a következő előadásokra koncentrálunk, ahol vélhetően eltávolodhatunk a módszertantól, és ezt természetesen örömmel várjuk, de azzal is tisztában vagyunk, hogy búcsút inthetünk a gördülékenyen szerveződő nemzetközi projekteknek. Tavaly ősszel, a Roma Hősök Nemzetközi Színházi Fesztiválon nyolc héten keresztül minden napra jutott egy előadás, ukrán, román, osztrák, német spanyol, olasz, brit és még számos nemzet, köztük Magyarország is képviselte magát, mindez az online jelenlétnek a pozitív következménye.

PRAE. HU: Milyen az együttműködés más országok roma színházai közt?

A Független Színház Magyarország tizenöt nemzet társulatával áll kapcsolatban. Árulkodó, hogy a Kosovo mon Amour című online előadásunk, ami 2020 márciusában, a járvány megjelenését követően heteken belül reagált a színház nyelvén az aktuális helyzetre, más országok alkotóit is munkára ösztönözte. 4400 nézőt értünk el a dramatikai elemekkel dolgozó videósorozatunkkal, köztük a szakma képviselőit. Az átdolgozás bekerült a Roma Hősök címet viselő drámakötetbe is, melynek idén lesz a bemutatója. A kölcsönös támogatás mellett közös a már említett cél is, hogy ledöntsük a „cigányszínház”, a „cigányképzőművész” fogalmát. Összművészetileg is erre irányítottuk a hazai közönség figyelmét Oláh Norbert Tavaszmező utcában álló installációjához kapcsolódó performanszunkkal. A képzőművészeti alkotás körül előadott darabbal nem csupán magát a falat szimbolizáló tárgyat döntöttük le, hanem az aktuális társadalmi határokat, szociális függönyt húztunk szét, ezzel reagáltunk a jelen megkötözöttségeire, mint a megbélyegzések vagy a határon álló kerítések. Hatalmas ováció fogadta az előadást. A közeljövőben bemutatjuk Bukarestben, Heidelbergben, Kijevben, Kassán és Prágában is.

PRAE. HU: Hogyan készültök a csonka évad végére?

Két bemutatót terveztünk. Egyiket Lovas Emília (én csak Wonder Womannek hívom, mert lenyűgöző tehetséggel és lendülettel bír) rendezésében június 12-én 19.00 órakor láthatta a közönség a Gellérthegyen, ugyanott, ahol Csányi Dávid darabját játszottuk. Az előadás középpontjában a 18. században élt Czinka Panna áll, aki több tekintetben is rebellis személyiségnek számított mint Rákóczi női prímása. Érdekesség, hogy a rendező egy vidéki kis faluból, Nyíregyháza mellől hívta meg társulatunkhoz a főszerepet játszó színésznőt. Szép, ahogy Emília továbbadja, amit kapott. A második bemutató, egyben évadzáró programunk, Szegedi Tamás Ogre para című előadása június 20-án debütált, ezennel – sajnos – nem szabadtéren. A darab egy Ádám nevű kamaszról szól, aki egy hatosztályos gimnáziumba kerülve igyekszik elrejteni cigányságát, majd kudarcot vall, de a többségi környezet megerősíti, mondván ő nem „ogre”. Ez egy szimbolikus tiszteletadás a környezet számára, hiszen arra utal, hogy nem mindenki rossz körülöttünk, nem mindenki lát bennünk ellenséget, hanem igenis létezik támogató közeg.