Pelsőczy Réka innovatív rendezésében az eredetileg többszereplős darabot monodrámaként mutatják be, és a helyszín is különleges. Sárbogárdi Jolán (Bíró Kriszta) nem az Örkény színpadára lép, hanem az üres színház aulájában „súlyos függelemsértés keretében előadja éjeinek harapdált gyümölcsét, az általa írt operettet.” Ez az előadói tér tökéletesen rezonál az online bemutató dátumára. 2021 májusában több mint egy éves kényszerpihenő után lassan nyitják ki újra kapuikat a színházak. Iszonyú éven vagyunk túl. Keresve sem találhatnánk Jolánnál jobb figurát, hogy felverje a színház csendjét, és ismét mosolyt csaljon az arcunkra.

Jolán, az írói ambíciókat dédelgető MÁV-ellenőr idegenként téved be az aulába szedett-vedett ruháiban, de rögtön otthon érzi magát. Átugrik a ruhatár pultján, hogy felakassza a kabátját; szemrebbenés nélkül kifosztja a büfét, pezsgőzget és mézeskalácsot majszol. Határátlépései, slampos megjelenése, köznapi modora elüt az előkelő színházi környezettől. Akárcsak az általa írt giccses huszár-operett, Jolán maga sem igazán való az Örkény színházba, de kisajátítja magának a teret. Ez szembesíti a közönséget előítéleteinkkel: kinek adunk hozzáférést a művészet élvezetéhez?

Az Ibusár humorának fő forrása Jolán kontársága. Az általa írt szöveg abszurd mód közhelyes, és így teljesen röhejes. Parti Nagy Lajos mesterien parodizálja az amatőr drámaírók típushibáit, a meg-nem-értett-művész pózolását és a túlcicomázott irodalmi és színházi hagyományokat. Poénkodás nélkül humoros, a nyelvi bravúrok és a kiváló karakterrajz mulattat. Mindeközben mégis van valami igazán szívhez szóló Jolán esetlen művészeti szárnypróbálgatásában. Az általa teremtett álomvilág szabadulás a frusztráló mindennapokból, családi konfliktusból. Ide menekül kéretlen kérőjétől, a munkahelyi zaklatástól, magánytól és öregedéstől. Legmerészebb álmaiban is csak azt képzeli el, hogy „fél Ibusár” hallaná az operettjét, melyet munkahelyén, a pályaudvaron adatna elő, nem színházban. Számít-e, hogy Jolán dilettáns, ha az írás ilyen sokat jelent neki? Ha nem a siker kápráztatja el, nem szakmai elismerésre vágyik, csak egy segélykiáltást üvöltene a kiüresedett aula csendjébe? 

Jolán tragédiája, hogy nincs meg az eszköztára művészi önkifejezésre. Huszerettje rosszul álcázott autobiográfia, amelynek egyszemélyes előadásába újra és újra belesül. Amikor szabadságról és szerelemről ábrándozik, csak közhelyekkel és műnótákkal tudja kifejezni magát. Észre sem veszi, a darab próbáját újra és újra megszakító mindennapi fájdalmát mennyivel tehetségesebben, átélhetőbben fogalmazza meg. Keserű drámai irónia, hogy míg azt kérdezi magától, „miért nem tudok én rendesen látszani?” az Ibusár tökéletesen bemutatja azt a fájdalmat, amit ki akar fejezni. Nevetséges nyelvi zavara kreatív nyelvi játékba fordul; az önreflexió csendes vallomásai szívbemarkolóak. Bíró Kriszta nem karikatúrát játszik, hanem egy szánalomra méltó embert. Szánjuk Jolánt; szánjuk a Jolánokat az életünkben; szánjuk a Jolánt magunkban.

A digitális felvétel inkább filmszerű, mint színházi. Ez a dráma dinamikus tempójához, hirtelen váltásaihoz is remekül illeszkedik. Jolánnak nem kell közönség, elszigeteltségét még inkább hangsúlyozza a teljes egyedüllét, a nézőtér vászonnal letakart székjei. Online közvetítése alkalmat ad egy szélesebb közönségnek a darab megismerésére, rajongói pedig ismét beleszerethetnek.

Parti Nagy Lajos: Ibusár

Sárbogárdi Jolán: Bíró Kriszta

Díszlet és tér: Cziegler Balázs
Jelmez: Nagy Fruzsina
Dramaturg: Galambos Gábor
Súgó, asszisztens: Jánoska Zsuzsa

Rendező: Pelsőczy Réka

Örkény István Színház—Kék Művészügynökség
Ősbemutató: 2007 február 24.
Online közvetítés: 2021. május 26., eSzínház
Fotók: eSzínház