A Sok hűhó semmiért Kenneth Branagh 1993-as filmje óta „a” napfényes, életteli szerelmi komédia képeként él bennünk, pedig már Emma Thompson Beatricéje is megpendítette azokat a sötétebb szálakat, melyek a komédia mélyszerkezetében rejlenek: mit is jelent a női és férfihűség egy kapcsolatban, mit jelent a látszat, és mitől férfi a férfi egy olyan világban, melyet a divat, a klisé, a „trendi” irányít? Az ironikus című Lieberman („Férfi kedves”) ezeket a kérdéseket sokatmondó tárgyi környezetben, szép, de hideg csempék és sejtelmes, színes üvegablakok előterében játszatja el, egyetlen apró mozzanatra koncentrálva: amikor Margarétát elcsábítja és magáévá teszi Boracchio, hogy ezzel gazdája, Don Juan tervét szolgálja, aki a hősszerelmes Claudiót ezzel a csellel győzné meg Hero hűtlenségéről. Egyben saját titkos vágyait is így elégítené ki Boracchio.

A középpontban – legalábbis látszólag – Boracchio áll. Fröhlich Kristóf kiválóan alakítja azt a fiatal férfit, akit szeretünk utálni rámenőssége és erkölcstelen világlátása miatt, de egyben nem tudjuk nem kedvelni, hiszen cinizmusával együtt is jóképű, elsöprő, meggyőző. Az arrogáns és nihilista beszéd és viselkedés mögött viszont néha felsejlik mélyben rejlő bizonytalansága. Ahogy az utolsó pillanatban belefordul a vízbe, olyan, mintha maga is megundorodna magától, elengedve önmaga rosszabbik énjét. Pedig előtte mindent megtesz azért, hogy mi, a nézők, Margarétával együtt, megutáljuk.

A kezdő képekben – és látszólag az egész jelenetben – a férfi nézőpont uralkodik, az a trendi macsóság, amely szerint „minden nő kurva”, ami pontos, shakespeare-i idézet, hisz a drámában is Claudiónak szegezik, hogy nemcsak az ő szerelme, Hero, hanem „minden férfi Herója” hűtlen, és „vad érzékiségében bagzó állatra” hasonlít. Boracchio leghőbb vágya is übermacsó: hogy következmények nélkül erőszakoljon meg egy lányt, és amikor megvolt, erről a haverjával mindenféle kreatívan ízléstelen hasonlatokban henceghessen. És valóban, Margaréta nem tud ellenállni neki, még azt is engedi, hogy levideózza. Ezt a „győztes” nézőpontot viszont finoman ellentételezi az előadás vizuálisan.

Józsa Bettina Margarétája nem mond sokat, de arca, teste ékesszólóan beszél, amit időnként izgalmas fényhatások is kiemelnek. Az áldozat nézőpontja így legalább olyan erős érzelmi hatást vált ki, mint Boracchio (időnként kicsit irodalmi ízű) monológjai, magánbeszédei a kamerának. A szintén keveset megszólaló Corrado (Szécsi Bence) is jelenlétében és jelen-nem-létében bír nagyon erős hatással: pont néma tanúsága és a tény, hogy ő kezeli a kamerát (mely meta-jelleggel utal magára az előadásra is), kicsit más kontextusba helyezi, árnyalja Boracchio nárcisztikus győztes-narratíváját.

A régi és mai világ egybejátszatása nemcsak a környezetben, hanem Bartos Letícia karikatúraszerűen elrajzolt de felismerhetően reneszánsz jelmezeiben is kreatívan jelenik meg. Ezzel szemben az Álmodj rólam, Demetrius más utat választ, és egyértelműen modern környezetbe, egy átlagos hotelszobába helyezi a szerelmi vágyak képtelenségének történetét. Az elhangzó szavak szintjén viszont szépen belesimul az eredeti Shakespeare-szöveg Heléna monológjaiba, ahol az „átmegyünk a Rácskertbe” és a „ne olvasd az üzijeimet” megfér a szinte általános tanulságként elhangzó sorral: „Ha mindig csalódtak a szeretők, akkor ez van a végzetben megírva” (Nádasdy Ádám fordítása). E Szentivánéji álom-átirat nem egy mellékszereplőre helyezi a hangsúlyt, hanem az egyik főszereplőt, Helénát helyezi a központba, az ő vágyaiban és szenvedésében tükröződik mindaz, ami a shakespeare-i drámában több szereplő alakjában jelenik meg, szétosztva.

Az Álmodj rólam, Demetrius így egyrészt egy szereplőbe olvasztja a Shakespeare-dráma más karaktereinek sorait és érzéseit, miközben izgalmasan megkettőzi a főszereplő, Heléna személyiségét: egy beszélő (Hartai Petra) és egy néma, táncoló, testével kommunikáló (Békés-Szombati Anett) én-re bontja. A két lány egy, és mégsem: Heléna monológjai alatt a két alak egymást folyamatosan kommentálja verbális és nem-verbális síkon, igazán sokrétű játékra adva lehetőséget. A többi megjelenő szereplő és elképzelt társas szituáció, a veszekedés Hermiával, a tánc Oberonnal, a verses beszélgetés Puckkal, de még a vágy tárgyául szolgáló Demetrius (Rohonyi Barnabás) is másodlagossá válnak e sok kis ön-történetben, érzések, benyomások narrációjában, amit Heléna mesél magának és nekünk.

A képi váltások, színek és kameramozgások, valamint a hangkulissza (például a békakuruttyolás Puck megjelenésekor) teremtik meg a „más” világokat, helyeket, szituációkat. Így utazunk Heléna életének különböző helyeire, de közben mégis benne ragadunk a hotelszobában, főhősnőnk önmaga körül forgó vágyódásaiban és csalódásaiban. Egyszerre filmes és színházi megoldások ezek, hatásukra átéljük azokat a bántó és frusztráló érzéseket, melyek a szerelmet kísérik. Ravaszul fordít a shakespeare-i komédián az előadás – itt Demetrius nem gonosz szerelmes, aki elhagyja majd megalázza Helénát, hanem a lány elméje és vágyai forognak olyan körben, melyből nem talál ki. „Meddig fogom még lufiállatokkal kitölteni az űrt?”, kérdezi, és erre nem jön más válasz, mint Demetrius kívánsága: „Jó éjt, szerelmem.”  

Shakespeare/37
Kemény Zsófi: Lieberman
Szereplők
Don Juan - bukott herceg – Horváth Szabolcs
Boracchio - a herceg csatlósa – Fröhlich Kristóf
Margaréta - Hero barátnője – Józsa Bettina
Corrado - Boracchio haverja – Szécsi Bence
Kameraasszisztens, focuspuller – Bóna Viktor
Kameratechnikus, világosító – Papp Tamás
Hang – Mészáros Gábor
Mikrofon – Tamási János, Endrédi Richárd
Smink – Farkas Fanni
Asszisztens – Kovács Krisztián
Jelmeztervező – Bartos Letícia
Colorist – Vándor Ádám
Gyártásvezető – Óvári Eszter
Animáció – Buda Flóra Anna
Operatőr – Meister Natália Nóra
Producerek – Csutak Tamás, Herner Dániel, Magács László
Rendezte – Magács László
2021. április 28.


Balázs Júlia: Álmodj rólam, Demetrius

Szereplők
Heléna – Hartai Petra, Békési-Szombati Anett
Hermia – Ténai Petra
Demetriusz – Rohonyi Barnabás
Puck – Szőke Abigél
Oberon – Kovács Gerzson Péter
Kameraasszisztens, focuspuller – Bóna Viktor
Kameratechnikus – Magács Vince
Fővilágosító – Papp Tamás
Hang – Necz Balázs
Mikrofon – Nagy Botond
Smink – Farkas Fanni
Asszisztens – Kovács Krisztián
Felvételvezető – Vízy Laura
Jelmeztervező – Bartos Letícia
Colorist – Vándor Ádám
Gyártásvezető – Óvári Eszter
Produkciós manager – Kozák Rebeka
Animáció – Buda Flóra Anna
Koreográfia – Kovács Gerzson Péter
Operatőr – Meister Natália Nóra
Rendezte – Magács László
2021. május 5.
Fotó: Meister Natália