A Találkozások legerősebb darabja rögtön a nyitófilm, az észak-macedón Georgi M. Unikovski Sticker című tragikomédiája. A 2020-as Sundance-en debütált szűk húszperces alkotás hőse a Kafka regényeiből (A kastély, A per) is ismerős archetípus: a kisember, aki sikertelenül próbálja kerülgetni a bürokratikus akadályokat. A főszereplő Dejan, aki kislányával való kapcsolatát egy ajándék hintalóval szeretné rendezni. Lánya egy másik városban él, oda szeretne Dejan az autójával eljutni. Ehhez azonban meg kell újítania a jogosítványát, amihez az észak-macedón törvények szerint elengedhetetlen egy hitelesítő matrica, amiből pont kifogytak a hivatalban. A regionális matricahiány viszont sajnos egyáltalán nem hatja meg a közúti ellenőrzést végző rendőröket. Az egy-két logikusan kiszámítható fordulat mellett a film folyamatosan adagolja az újabb és újabb mellbevágó csattanókat, amelyek mindegyike egy-egy újabb brutális próbatétel elé állítja Dejant. Végül, ha vészjósló csatazajban is, de megtörténik a találkozás apa és lánya között. A főhős által bejárt izzasztóan klausztrofób hivatalos terek atmoszférája és a bennük szenvedő vagy vegetáló, tudatosan félárnyékban hagyott arcok kétségbeejtő realizmusa Naum Doksevski operatőr keze munkáját dicsérik. A Dejant alakító Sasko Kocev pedig a szinte parodisztikus helyzetekben is természetesen játszik. Ez a figura egy hosszabb és komplexebb forgatókönyvvel megtámogatva akár egy nagyjátékfilmet is el tudna vinni a hátán.

Georgi M. Unikovski: Sticker

Az iráni Alireza Kazemipour The Blue Bed című 14 perces rövidfilmjének dramaturgiai íve meglepőnek szánt végső csattanóra van kihegyezve. A rezignáltan melankolikus zárlatban megtörténő találkozásban az egyértelmű szándék ellenére sincs semmi váratlan vagy rendkívüli. A mindezek ellenére szép és elegáns befejezésig vezető út ellenben végig fenntartja a feszültséget, hogy vajon mit akarhat Zahra, a rejtélyes középkorú hölgy a válása után prostitúcióra kényszerülő Negartól, akinek még soha nem volt női kliense ezelőtt. Mivel Iránban be van tiltva a prostitúció, Negar hivatalosan nem örömlány, hanem egy „ideiglenes házassági közvetítő” cég alkalmazottja. Hatásosan mutatja meg ennek a helyzetnek a képmutató álszentségét a nyitószekvencia, amelyben a vállalat egy alkalmazottjának imafüzért markolva adminisztráló kezéről és az általa kezelt számítógép képernyőjéről láthatunk szuperközeliket. Kazemipour a nőket áruba bocsájtó, dehumanizált arcnélküli ember szenvtelen működésmódját Negar kiszolgáltatottságával párhuzamba állítva tárja elénk a teljes képet a prostitúció e speciális formájáról. 

Alireza Kazemipour: The Blue Bed

Az izraeli Touch című rövidfilm még a főszereplő szemfestékénél is sötétebb képet fest a Z-generációról. A Neta Roth sokkoló alakításában megelevenedő Adele nem tud elszakadni mobiltelefonjától. A 17 éves cyberbullying-királynő képtelen az Instagramon kívüli emberi kommunikációra. Szülei, tanárai, osztálytársai és bamba játékfüggő öccse sem tudják eltéríteni a képernyő folyamatos bámulásától. Egy gonosz hozzászólása után ráír a mások kommentszekcióban való alázásában szintén örömét lelő Uri. Csipkelődő üzenetváltásaik során annyira közel kerülnek egymáshoz, hogy a srác úgy érzi, most már eljutottak arra a szintre, hogy elküldje neki a péniszét. Nir Berger 25 perces filmje elkeserítő látleletet nyújt a testképzavaros, apatikus, a mindennapok elől a közösségi médiába menekülő fiatalokról. Az előzményekhez képest irreálisan megengedő befejezés szerint azonban, ha elengedve okostelefonjukat személyesen is találkoznak, akár valódi emberi kapcsolat is kialakulhat közöttük.   

Nir Berger: Touch

A Találkozások szekcióban két mosógépes mozgókép is helyet kapott. Az egyik a Dominik Hartl rendezésében készült 24 perces élőszereplős The Washing Machine, a másik Alexandra Májová Washing Machine című animációja. Előbbiben a mosógép által találkozik a jóléti társadalomba belekényelmesedett tősgyökeres osztrákok kultúrája a bevándorló arabokéval. Egy fiatal osztrák párnak elromlik a mosógépe. A működés közben valóságos özönvizet árasztó masinát a nyelvi akadályok miatt könnyen rá tudják sózni Hassanra, a jóhiszemű bevándorlóra. A más kultúrával rendelkező emberek kihasználása és lenézése, valamint az előítéletek burjánzása jellemzi a többségi társadalom e két képviselőjét. A működésmódjuk által kiéleződő konfliktusok sokszor nevetségesen abszurd jeleneteket eredményeznek, a háttérben húzódó probléma azonban véresen komoly. Ugyanis a bevándorlókkal akár generációk óta együtt élő fejlett nyugati társadalmakban is jelen van a xenofóbia. Az ezen alapuló végső félreértés a választék legütősebb zárójelenetét eredményezi. Utóbbiban pedig magával a mosógéppel történik meg az összefonódás. A cseh Májová ötpercesének egy aprócska fejű és hatalmas testű emberke a főszereplője. A figura testfelépítése is jelzi, hogy nem racionális alkatról, hanem ösztönlényről van szó. Hősünkre egész egyszerűen rámozdul a mosógépe. Amikor felülkerekednek benne az objektofil hajlamok, elkezdi viszonozni a csábító háztartási gép érzelmeit. A szerelemmel viszont sajnos elkerülhetetlenül együtt jár a pusztító féltékenység. A mind közül a legfurcsább találkozást megörökítő, meghökkentően groteszk animáció üde színfoltja, egyben tökéletes záróakkordja a Találkozások szekció nemzetközi rövidfilmválogatásának.

Dominik Hartl: The Washing Machine

A 9. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál Találkozások című rövidfilmválogatása május 27-én 21 órától és másnap 18 órától lesz látható a Toldi Moziban.

Idén a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált május 27. és június 2. között rendezik meg a Toldi moziban, valamint szabadtéren. További információk a Friss Hús oldalán elérhetők.

A leadben lévő négyzetes képen és a borítóképen Alexandra Májová Washing Machine című animációs filmjének egy jelenetképe látható.

A főoldalon és a Facebookon Alireza Kazemipour The Blue Bed című filmjének  egy jelenetképe látható.

Forrás: Friss Hús