Mennyit tudunk 1956-ról? Az eseményeket talán még fel tudjuk sorolni időrendben, de mennyit tudunk valójában 1956-ról? Mi a helyzet az efféle kérdésekkel: vajon hogyan követték a forradalmárok a híreket, ha senkinek se volt telefonja? Hol aludtak esténként? Aludtak egyáltalán? Sőt, Kiss Judit Ágnes még ennél is messzebbre merészkedik: hol mentek WC-re? – tette fel a kérdést a Pagony Facebook beszélgetésén az író. Ehhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat a könyv szereplői is, az a négy gyerek, akik egy időutazás után 1956 októberének Budapestjén találják magukat. Persze, nem az ilyen apróságnak tűnő részletek miatt utaztak vissza az időben, de ahogy az események részeseivé válnak, hirtelen szembesülnek a forradalmárok mindennapjaival, és maguk is alakítói lesznek az történéseknek. A múltban olyan „útitársak” segítik őket, mint a roma szabadságharcosok, Kócos és Bizsu, vagy egy fiatal fiú, Pista, akinek bátyja megsebesül egy utcai összecsapás során.

A kötet egyedi hangvételét két tényező határozza meg. Az egyik a rendkívül hiteles kiskamasz látásmód, a másik a hétköznapi emberek szemszögéből bemutatott mindennapi élet a forradalom idején. A gyerekszereplők rácsodálkozása a múltra felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy bár nagyon megváltozott azóta a világunk, mégis mennyire eggyé tudunk válni lélekben az utcára vonuló forradalmárokkal.

Nem meglepő, hogy a főhősök között könnyen találnak az iskolás olvasók olyat, akivel azonosulni tudnak, vagy akire hasonlítani akarnak. Már csak azért is, mert a négy tini közötti konfliktusok hitelesek, ahogy a problémáik és azokkal való megküzdési törekvések is. A kaland mindegyikük személyiségére hatással van; Sanyi alakja remek példája a karakterfejlődésnek. Miután kicsúszik lába alól a biztos talaj, csak magára számíthat, mégis felnőtteket megszégyenítő módon helytáll a saját korában, azaz a jelenben egyébként ügyetlen fiú. Tettrekészségével és tudásával életeket ment a forradalomban, így elnyeri a többiek csodálatát is.

Az átélt események mindegyik gyereket megérintik, felébred bennük az eddig talán nem is tudatosult hazaszeretet. A váratlan fordulatokban gazdag történet folyamatosan tematizálja a barátság és emberség határait. A regény talán legőszintébb, keserédes pillanata, mikor a négyesnek döntenie kell, hogy hazatérjenek-e az otthon biztonságába, vagy maradjanak harcolni egy vesztes forradalom oldalán.

A szerző segítségére volt a munkában Návai Péter történelemtanár, aki a történelmi tényeket ellenőrizte a műben, így biztosítva, hogy a regény hitelesen segítsen a gyerekeknek az ’56-os események értelmezésében és feldolgozásában.

Más élmény ez, mint egy hagyományos megemlékezés, a könyvet olvasva ugyanis mi is részesei lehetünk az az időutazásnak, szinte a talpunk alatt érezzük Budapest utcáit, szívünkben a félelmet és tenni akarást – még felnőtt olvasóként is.

Fotó: Kiss Judit Ágnes írói Facebook-oldala