Habár a szerelemről nehéz klisék nélkül beszélni, mégis: a szerelem magától jön, akarva-akaratlanul. Nem kérdez, nem kopogtat az ajtón, nem vár. Úgy ront az emberre, mint az eső, mikor dörgés és villámlás után hirtelen elered a parkban. Az ember persze ilyenkor egy szál pólóban, védtelenül sétálgat. Az érzelmek ellen nincs esernyő, hogy kinyissuk, és megvédjük magunkat a bőrig ázástól. A szerelem nem veszi számításba az időt, vagy annak hiányát sem. Talán hagyja, hogy két ember között valami elkezdődjön, de azt már nem feltétlenül, hogy ki is teljesedjen.

Voltaképpen ettől a problémától szenved a Portré a fiatal lángoló lányról című film két főszereplője, Marianne és Héloïse. Marianne-t, a festőnőt, azzal bízza meg Héloïse édesanyja, hogy készítsen portrét lányáról, annak alkalmából, hogy a lányt férjhez adja egy milánói férfihoz.

Azonban Héloïse megtagadja, hogy a festmény elkészüljön róla – egyszerűen nem hajlandó modellt állni, így Marianne-nak titokban kell megfigyelnie vonásait, hogy végül elkészüljön a mű.

Azzal azonban egyikük sem számol, hogy azalatt a 11 nap alatt, míg Marianne Breatgne félszigetén tartózkodik, kettejük között erős vonzalom alakul ki. És ezen a ponton akár el is bukhatna a film, ha csak egy újabb érzékenyítő történetet mesél el, de szerencsére nem így történik. Inkább olyan kapcsolódásról mesél két ember között, amely manapság már ritkán adatik meg. Hiszen ma az embernek egyszerűen nincs ideje lelassulni, és igazán megélni az érzéseit. Lépten-nyomon elérhető az ember, nincs nyugta, megállás nélkül dolga van, tehát az a fajta elvonulás, amelyet megélt a két lány, ma kevésbé kivitelezhető. 

A Portré a lángoló fiatal lányról lassan bontja ki történetét, így a néző okkal süthetné rá a „vontatottság” bélyegét. Ám a párbeszéd hiánya alapfeszültséget ad, a képek, a szereplők cselekedeti viszik előre az eseményeket, épp olyan lassú, óvatos tempóban, mint amelyben a szereplők is megnyílnak egymás felé.

Izgalmas megfigyelni a szerelem születését mint természeti jelenséget. Milyen szükségtelenek a szavak ahhoz, hogy kibontakozzon a szerelem két ember között, elég csupán tanulmányozni a másik mozdulatait, vonásait, pillantásait.

A történet helyett ebben a filmben is inkább a belső vívódások, az érzelmek kerülnek előtérbe. Inkább a csend, vagy épp a zajok, zörejek dominálnak, a parázs ropogása vagy az ecset sercegése a vásznon. És a korabeli festményeket idéző beállítások követik egymást.

Minden statikus kép olyan, mintha egy festmény lenne, maguk a szereplők is olyan pózokat tartanak ki, mintha épp modellt állnának.

A kamerabeállítások, a képkivágások, a színek tökéletesen komponáltak, a néző szinte egy mozgóképes festményt lát maga előtt kibomlani az időben. A Portré… sok közeli képet használ a szereplőkről, nem csupán azért, mert a film jelentős része Marianne szemszögéből látható, hanem azért is, mert így a néző nem figyelhet másra, csak a szereplők arcjátékra, ami többet mond minden beszédnél. A színésznők játéka lebilincselő. Noémie Merlant és Adéle Haenel tűpontossággal képesek közvetíteni karaktereik belső világát.

Sciamma filmjében a női sorsokat helyezi előtérbe, ahogy korábbi rendezéseiben a Tomboyban, vagy a Csajkorban is tette. A Portré...-ban alig akadnak férfiszereplők, sőt még szó is ritkán esik róluk, ami elsőre fel sem tűnhet, annyira szükségtelenek a férfiak a történet szempontjából. Ráadásul két erős női karakter áll a középpontban: Marianne, akinek nem áll szándékában férjhez menni, hiszen átveheti apja cégét, és festőnő lehet, illetve Héloïse, akinek ugyan nincs választása, ám határozott elképzelései és vágyai vannak jövőjével kapcsolatban. 

Azonban a film korhű marad, nincs hely a lázadásnak, az édesanyjával megélt rideg kapcsolatban pedig nincs tér a nyílt beszédre.

A Portré... megannyi ponton elbukhatna, ám a bravúros rendezés nem engedi. Örök érvényű témát dolgoz fel klisémentesen. A hallgatás, a lassan kibontakozó történet nem válik érdektelenné, a néző olyan látványt kap, amit nem minden film képes megmutatni. A Portré a lángoló fiatal lányról olyan film, amelyet az ember elcsomagol magával útravalónak, hogy időről időre újranézhesse majd.  

A film megtekinthető a cinego.hu-n.

Képek forrása: Mozinet

Portré a lángoló fiatal lányról (Portrait of a young lady) – színes, francia romantikus, történelmi film 119 perc, 2019. Írta és rendezte: Céline Sciamma Operatőr: Claire Mathon Szereplők: Adèle Haene (Héloise), Noémie Merlant (Marianne), Luàna Bajrami (Sophie), Valeria Golino (La Comtesse). Bemutató: 2019. december 26. Forgalmazó: Mozinet. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!