Az Állj bele! programsorozatot a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tavaly végzett Csikász Ágnes és Nagy Zsombor drámainstruktorok álmodták meg. A résztvevők játékos formában találkozhatnak általános érvényű, sokakat foglalkoztató kérdésekkel, és közösen újraértelmezhetik azokat egy biztonságos közegben. Olyan újfajta színházi nevelési program ez, ami segíti a kapcsolódást ebben a pandémia szülte, sokak számára magányos helyzetben. Új embereket, új nézőpontokat ismerhetünk meg, miközben teret nyit a közös alkotásra és gondolkodásra is.

Az április 16-ai programon résztvevők a virtuális és valódi kapcsolatok közös boncolgatására kaptak lehetőséget. Felmerültek olyan témák, amelyek a kapcsolatfenntartásról vagy épp annak megszűnéséről szóltak. Online vagy személyesen könnyebb kapcsolatokat kialakítani? A vírushelyzet miatt magányosabbak lettünk, vagy ellenkezőleg, közelebb kerültünk azokhoz, akik fontosak nekünk? Könnyebb vagy nehezebb ma hűségesnek maradni?

Több olyan játék is volt, ahol saját élményeket kellett átültetni egy-egy közösen megkomponált improvizatív jelenetbe. Például egy olyan kapcsolatot kellett jelenetbe foglalni, amiről azt hittük, hogy örökké fog tartani, de mégsem így lett. Vagy egy másikban egy rosszul sikerült randit kellett a számítógép képernyője elé vinni, amelyben rózsacsokorral a kezében hoppon maradó hősszerelmestől kezdve a mindent megkritizáló partnerig sok különböző eset előfordult. A humoros és szórakoztató feladatokkal átitatott est egyik elemeként még a legfontosabb párkapcsolati tulajdonságokat is közösen vitattuk meg egy aukció keretein belül. Igazán szórakoztató élmény volt, amikor emberek sorra licitáltak egymás után a szeretetre vagy a megbízhatóságra, próbálva megnyerni az adott érzelmet maguknak. De a technika okozta bakik is könnyen beleszövődtek egy-egy szellemes történetbe. Az egyik szereplő például miközben egy nagymamát játszott, elfelejtette bekapcsolni a mikrofonját. Erre játszópartnere így reagált: „Nagyi, tudom, hogy nem értesz a technikához, de le vagy némítva, a mikrofon gombot kell megnyomnod, hogy halljalak.”

A meghívott vendég az Orlai Produkciós Iroda alkotóközösségének tagja, Kovács Patrícia volt, aki elvegyülve a többi ember között maga is ugyanolyan lelkesedéssel dolgozta fel a saját élményeit a drámajátékokban, és vitatta meg a felmerülő kérdéseket. A maximum húsz emberből álló csapatnak előnye, hogy a végére mindenki kicsit jobban megismerte a másikat, és még ez alatt a rövid idő alatt is valamiféle közös harmónia és együttműködés tudott kialakulni.

A változatos feladatok, a kiscsoportos beszélgetési lehetőségek és a szabad improvizációk mind segítettek abban, hogy még a visszafogottabb emberek is könnyen feloldódjanak. Az online tér sem csak a hátránya volt a helyzetnek, ugyanis minden előnyét beleszőtték a programokba is. Voltak kiscsoportos Zoom-szobák, reakciókkal történő véleménykifejezések és csetablakba beírt mini kérdőívek is. Itt egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett reagálni olyan kérdésekre, mint például, hogy mennyiben határoz meg minket, hogy honnan jöttünk.

A drámajátékok célja, hogy a közönségnek lehetősége legyen egy aktívabb, részvételi módon megvitatnia az Orlai Produkciós Iroda egyes előadásaiban felmerülő témákat és kérdéseket. Így jöhetett létre a sorozat részeként több ilyen alkalom is, mint a Közösségi színházi játék a másságról, Mi lett volna, ha… vagy a Velünk élő erőszak címeket viselő, egy-egy tabutémát feldolgozó részek is. A témák mind általános érvényűek, sokakat foglalkoztatók, így biztosan minden korosztályt a képernyő elé szegeznek.

Olyan társadalmi, szociális és tabutémákon keresztül tudják a résztvevők megosztani véleményüket, ahol ők maguk is inspirálódhatnak és feltöltődhetnek. Így két órára újra azt érezhetjük, hogy a világ a régi megszokott módon működik, hogy utána visszatérve a pandémia sújtotta hétköznapokba, újult erővel vághassunk bele a feladatainkba.

Állj bele!
Orlai Produkciós Iroda
Jurányi Labor
A játékot vezetik: Csikász Ágnes, Nagy Zsombor 
2021. április 16.