Történelmi jelentőségűnek mondható 2021 a térség Shakespeare-kutatói számára, hiszen március 18-19-én a Pázmány Péter Katolikus Egyetem megszervezte az első CEESRA szimpóziumot, amelyen a kutatók – a pandémia következtében online térben – találkozhattak, és megvitathatták a legfontosabb kérdéseket, teendőket, amelyek a közép-európai Shakespeare-kutatás sajátjai. A szimpózium a cseh Masaryk University kiadásában megjelenő Theatralia című folyóiratnak a CEESRA kutatási tevékenységét bemutató számát állította a középpontba. A kötet címe "Shakespeare in Central Europe after 1989: Common Heritage and Regional Identity", szerzői pedig  neves hazai és külföldi, első sorban természetesen kelet-közép-európai egyetemek és intézetek kutatói, köztük (a teljesség igénye nélkül) például Pikli Natália (Eötvös Loránd Tudományegyetem), P. Müller Péter (Pécsi Tudományegyetem), Almási Zsolt, Földváry Kinga és Reuss Gabriella (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, ők voltak az esemény szervezői is), illetve a nemzetközi mezőnyben (szintén a teljesség igénye nélkül) Nicoleta Cinpoeş (University of Worcester), Šárka Havlíčková Kysová (Masaryk University), George Volceanov (műfordító, Spiru Haret University), valamint Anna Kowalcze-Pawlik (Jaggelonian University). Mindenképp meg kell említeni a közösség létrejöttének „lelkét,” Jana Wildot (Bratislava Academy of Performing Arts), akinek az erőfeszítései 2012 óta számos rendezvény, konferencia és találkozó keretében, több közös kötet és kiadvány kiadásával irányultak arra, hogy a közép-európai Shakespeare-kutatókat együttműködésre, közös gondolkodásra hívja – ennek lett azután végül sok más térségi kutató bevonásával végeredménye a CEESRA.

A szimpózium hangulata a korábbi közös élmények és találkozások következtében kifejezetten családias és oldott volt, én kívülállóként is az összetartozás és kollegialitás örömét érzékeltem a több mint nyolcvan regisztrált résztvevő jelenlétében. A cikkek szerzői voltak a szimpózium főszereplői, akik egy-egy felkészült, a cikkekkel kapcsolatban kérdésekkel érkező olvasó (respondent) és egy moderátor közreműködésével röviden bemutatták a folyóiratban megjelent cikkeiket, és ezután lehetőség nyílt arra, hogy a résztvevők kérdéseket tegyenek fel, és a szerzőkkel közösen vitassanak meg egy-egy felmerülő problémát.

A hallgatóság nagyobb része nem olvasta ezeket a cikkeket még – a kötet egészen friss, alig néhány hete jelent meg, ezért inkább kedvcsinálóként lehetett végighallgatni a szekciókat, de sokat segítettek a tájékozódásban és a megértésben a CEESRA honlapján megosztott rövid videók, amelyekben a szerzők a cikkeik (és érdeklődési körük) alapvetéseit osztották meg az érdeklődőkkel.  A beszélgetések főként moderátorok és az olvasók (respondentek) kérdései mentén alakultak, és számos izgalmas téma merült föl, mint például az, hogy milyen terminológiával kellene jelölni a térséget: Kelet-Európa? Közép-Európa? Posztkommunista országok? Ez a kérdés azért is volt érdekfeszítő, mert a résztvevők és alkotók valóban nem korlátozódtak a V4 (közép-európai) térségére, hiszen közreműködtek/jelen voltak kutatók Romániából, Oroszországból, Szerbiából, Bulgáriából, Montenegróból, Németországból is. Arról nem beszélve, hogy számos jelenlevő angol, illetve amerikai egyetemeken kutat és tanít angol nyelven évtizedek óta – tehát a globalizált mikrovilágban még nehezebb tisztán látni azokat az erővonalakat, amelyek mentén egy V4 köré szélesebb körben szerveződő kutatócsoport működni tud, és meg tudja fogalmazni saját relevanciáját. Határokat húzni a CEESRA köré tehát nem egyszerű, sem földrajzi, sem nyelvi-kulturális értelemben – de ez nem is merült föl mint végső cél.

Többször fölmerült viszont a közönség kérdése: kinek, kiknek szólnak azok a cikkek, azok a kritikák és értelmezések, amelyeket a jelen lévő kutatók (és majd a jövőben mindazok, akik a CEESRA részei lesznek) közreadnak? Elsősorban egymásnak, a térség kutatóinak megismerésére működnek együtt, vagy éppen azért, hogy a közösen hallatott hang együtt a szélesebb, angol-amerikai Shakespeare-diskurzus részévé váljon, szervesebben integrálódjon a nagyobb nemzetközi kutatásokba? Felmerült, hogy vajon a nyugat-európai és a kelet-európai törésvonalakat fenntartani vagy inkább elsimítani lesz hivatott egy ilyen közösség munkája. És nem utolsó sorban a nemzeti és térségi identitás, a közös történelmi örökség és tapasztalatok feszültsége is szóba került: a rendszerváltás tapasztalata vajon meddig és milyen módon fogja összetartani ezeket nemzeteket, és vajon mennyire lehet a közösség fenntartásával az egyéni, nemzeti sajátosságokat kidomborítani – és mindezt angolul, tehát nem anyanyelveinken tenni? Van-e egyáltalán olyan, hogy egy adott nemzetre jellemző olvasat vagy értelmezési mód? És van-e még sajátosan közép-európai nézőpont nyolcvankilenc után is? A szimpóziumnak nem volt feladata az, hogy azonnali választ nyújtson ezekre a kérdésekre, de lehetőséget biztosított az együtt gondolkodásra, közös útkeresésre, a CEESRA pedig fórumot biztosít a jövőbeni közös projektek számára.

A szimpózium programját két magyar színházi produkció is színesítette. Enyedi Éva Lear halála című darabját lehetett megnézni online (felirattal) a Miskolci Nemzeti Színház jóvoltából, illetve a Budapesti Bábszínház A vihar című előadását láthatták Szikszai Rémusz rendezésében a regisztrált résztvevők, szintén online. Kiemelkedett a programból számomra a pénteki első szekció, amihez csatlakozott a Lear halála megtekintése után Enyedi Éva és Keszég László (a produkció rendezője). A színházi gyakorlat és elmélet találkozásaként izgalmas párbeszéd alakult ki a nemzetközi kutató-nézőközönség és a szerző-rendezőpáros között, akik meséltek a darab létrejöttének kulisszatitkairól, a közös alkotás öröméről és nehézségeiről, a tragédia és a humor elválaszthatatlanságáról, és ezáltal a darab újabb értelmezési lehetőségeire hívták fel a figyelmet.

A kétnapos online rendezvény remélhetőleg csak a kezdete valami újnak, mert a CEESRA valóban ígéretes fóruma lehet a nagyvonalúan és szimpatikusan kiterjesztett régió kutatói számára, akik a kollegialitás és összetartozás jegyében ezentúl egy jól kiépített hálózat tagjaiként tudnak közösen gondolkodni és alkotni a máig kortárs Shakespeare-ről.

A Szimpózium hivatalos programja
Shakespeare in Central Europe after 1989: common heritage and regional identity
Visegrad Fund project ID: 21920060
Project Output 3: Online Symposium 18-19 March, 2021
Symposium Programme

Thursday, March 18

Friday, March 19