Nem festek néked / Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset / PRAE.HU

Az aranyecset a Holnap Kiadó Varázslatos Mesék sorozatának legújabb darabja, Török Sándor, Babits Mihály és Balázs Béla meséit követi a sorban. Faltisz Alexandra, a Varázslatos Mesék sorozat állandó illusztrátora egyszer már készített rajzokat Az aranyecsethez, mégpedig az 1993-as, a Századvégnél megjelent kiadáshoz – ezért, illetve Lázár Ervin Manógyár című könyvének illusztrációiért IBBY-díjat is kapott. A mostani kiadásban azonban teljesen új, nemcsak a sorozat eddigi képi világához, de a mese hangulatához is közelebb álló rajzokat találunk. Halványzöld, néhol pedig halványbarna alapszín jellemzi a képeket, a keleties alakok pedig úgy vannak megrajzolva, hogy egyszerre idéznek egy gyermeki rajztechnikát és egy archaikus, ornamentikus stílust (pl. perspektíva ábrázolása, aprólékos díszítések, stb). Az illusztrációk tehát sokkal markánsabbak, mint az 1993-as kiadás inkább „korszerűnek”, „nemzetközinek” nevezhető, a mese keleti helyszíneit a rajzok stílusában jóval kevésbé megjelenítő képei.

aranyecset3

Az 1993-as és a 2008-as kiadás borítója, Faltisz Alexandra rajzai

Egy kisfiú kalandjait követhetjük végig rendhagyó „születésétől” a „világ megmentésén” át a császár legyőzéséig. Egy embernek és feleségének nem születik gyermeke, az óriástól kért tanács és a föld alá leereszkedés után azonban mégis kapnak egy csecsemőt, Szádelit. A kisfiú egyszer egy csodálatos aranyecsetről álmodik, majd az álomból felébredve maga mellett találja ezt az ecsetet. Amit csak fest, megelevenedik, legyen az egy íj és nyílvessző, ami kisegíti a bajból (Csata a hóban), vagy egy halnak rajzolt fogsor, amivel egy basáskodó ponty-királyt teremt (A ponty-király), akinek végül túl kell járnia az eszén, hogy a vizek lakóit megszabadítsa zsarnokuktól. Mitológiákból és keleti mesékből ismerős alakok keverednek a történetekben, melyeket egyszerű meseként, de a művészet teremtő erejének allegóriájaként is olvashatunk. Az aranyecsetben verses és prózában írott történetek váltják egymást, melyek között epizódszerű betéteket és egymást folytató, szorosan összekapcsolódó darabokat is találunk. A műnemek közti átjárhatóság különös ritmust ad az olvasásnak, sokszor a prózában írt részeket is versként kezdjük el olvasni, és csak sorokkal később jövünk rá, hogy valójában már nem is egy lírai szöveggel van dolgunk.

Az eredetileg 1962-ben megjelent mű ma is elevennek hat, és nagyon sokféleképpen olvasható: a különféle mesék (magyar népmesék, a Grimm-mesék, az Ezeregyéjszaka meséi) felőli megközelítése napjainkban már kiegészül fantasy-felőli olvashatóságával is. A „teremtő művész” tematikája miatt a szépirodalmi olvasat lehet a leghangsúlyosabb, amit a szerkesztői utószó és talán maga a szerkesztői gyakorlat is hangsúlyoz, melyek meghökkentő módon egy politikai allegória felé tolják el a hangsúlyokat. Nem az a meghökkentő, hogy a szerkesztő, Fenyő Ervin tágabban művészet és hatalom, szűkebben pedig az írónak/költőnek a Kádár-korszakhoz való viszonya felől értelmezi a mesét – hiszen egy ilyen értelmezés teljesen nyilvánvalónak és kézenfekvőnek tűnik –, hanem hogy a műnek ezt a jelentését emeli ki. Így az utószónak egy jó része a Rákosi- és Kádár-rendszer irodalompolitikájának ellenálló Nemes Nagy Ágnesnek és férjének, Lengyel Balázsnak a megpróbáltatásairól szól.

A szövegkiadás a mű első, 1962-es alapján készült, Nemes Nagy Ágnes autográf javításait is figyelembe véve. Az eddigi összes kiadáshoz képest feltűnő, hogy teljesen hiányzik a műfajmegjelölést is tartalmazó Keleti mese alcím – ami, mint kiderült, véletlenül, a sorozatszerkesztő szándéka ellenére maradt el. A recenzens persze rögtön arra gondolt, hogy maga Nemes Nagy Ágnes húzta ki az alcímet (mely a mesének politikai allegóriaként való olvasásáról is elterelheti – elterelhette – a figyelmet), és melynek mellőzése összecsenghet Fenyő értelmezésével is:
„Szádelit a fantázia bűvöli életre. Magasság és mélység lényei döntik el, hogy a világra jöjjön. Az óriás fenn, s Kutyafejű lenn. Itt a földön – az ember és az asszony. Közvetítők. Pogácsával nyerik meg az alsó-és felsővilág kegyét. Egyként boldogan majszolja azt az óriás és Admata, a Kutyafejű.
Ezt a történetet a boldogság ihlette, szabadság, a teremtő képzelés öröme. Nincs hatalma rajta senkinek.
Aki teremt: a művész. Aranyecsettel fest.” (101-102. oldal)

Valóban, több történet forog akörül, hogy megpróbálják hatalmi célokra felhasználni Szádeli és ecsetének varázserejét. A halnak rajzolt és valóságossá váló két fog egy kegyetlen, beképzelt, hatalmaskodó ragadozót csinál Zétárból, a pontyból (A ponty-király). Később, miután a falu lakóinak rozsdás szerszámait ecsetjével újjá varázsolja, ismét megpróbálják kihasználni Szádelit: Csaó, a kordélyos azt hazudja, hogy meghalt öszvére helyett akar egy újat rajzoltatni a fiúval, ám kiderül, hogy az öszvér nem is halt meg (A szerencsés falu). Miután a csodáknak híre megy, egy földesúr magához viteti Szádelit, aki azonban nem hajlandó engedelmeskedni az úr parancsának, és nem fest neki semmit (Szádeli meg a földesúr). Az utolsó történetben (A császár vitorlása) ugyanez történik, csak ott Szádeli szándékosan elrontja a császár által kikövetelt rajzokat, majd a császár kapzsiságát és telhetetlenségét kihasználva egy tengert, vitorlást és vihart rajzolva legyőzi a császárt. A művész és műve tehát felülkerekedik az őt irányítani akaró hatalmon.

A Holnap Kiadótól megszokott igényes, szép kiadású mesekönyvre tehát valóban igaz a gyerekkönyvekkel kapcsolatban állandóan leírt, közhelyszámba menő kifejezés, hogy „nem csak gyerekeknek szól”.

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset. Holnap Kiadó, 2008. 104 oldal, (2500 Ft)

gyerek

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról