A fokozott érdeklődés a szervezőket is meglepte; sok pedagógus és érdeklődő követte élőben az előadás-sorozatot. Sokan egyenesen munkából érkeztek, vagy a munkahelyükön jelentkeztek be, ahogy az élő kommentfolyamból kiderült. A konferencián Digitális oktatás és digitális nevelés az iskolában címmel Dr. Lénárt András, az ELTE TÓK tanszékvezetője is előadást tartott,  melyben nemcsak a már sokat hallott digitális oktatásról, hanem a digitális nevelésről is szót ejtett. Az előadás mottójául az alábbi idézet szolgált: “Lehet, hogy a mai fiatalok tegnapi tanácsokat kapnak a holnapi tevékenységükre vonatkozóan?” A kérdés elvezet minket az előadás első problémafelvetéséhez: Mi a helyzet a idősebb tanárok átállásával? Kell-e az átállást “erőltetni”?

A kérdések megválaszolásához Dr. Lénárd András először a NAT digitalizációval kapcsolatos irányelveit ismertette. Néhány fontos pont, melyek az előadás gerincét képezték:

• A digitalizáció az élet minden területén jelen van.
• A digitalizáció nem választás kérdése.
• A digitális környezet nem csak eszközökből áll.

A felsoroltak közül a legszembetűnőbb állítás, hogy a digitalizáció nem választás kérdése. Továbbá, a digitalizáció nem csak az oktatás, hanem minden területen az életünk része lett, ezért is fontos, hogy a digitális nevelés fogalmát is komolyan vegyük. Foglalkozni kell a lelki egészséggel a digitális világ tükrében, és újragondolni, hogyan teremthetünk digitális biztonságot a kiskorú felhasználók számára, ahogy arra Dr. Lénárt is felhívta a figyelmet.

Az előadásban olyan, a digitalizáció által előmozdított evolúciós jelenségek kaptak hangsúlyt, mint a rewiring (az agy kapcsolatalkotása az új, digitális ingerekkel) és a multitasking (megosztott figyelem). Már most jelentkeznek a gyerekeknél olyan evolúciós változások, amikkel kiemelten kell foglalkozni a nevelőknek. Számos viselkedésforma mögött áll ez a jelenség, és az iskolában eddig használt algoritmusok és módszerek egyre kevésbé hatásosak a gyerekeknél.

Min és hogyan lehet változtatni? Dr. Lénárt javaslata, hogy a korábbi gyakorlattal szemben ne azt tanítsuk a gyerekeknek, hogy csak egy dolgot csináljanak, egyetlen feladatra koncentráljanak. A mai gyerekek bizonyítottan képesek  egyszerre több dologgal is eredményesen foglalkozni. Egy másik jelenség a “hipertextes gondolkodás”, amit az oktatók figyelmetlenségnek élhetnek meg, de észre kell vennünk, hogy a gyerekek “linkelnek”, és bár elsőre úgy is tűnik, hogy máshol járnak a gondolataik, valójában a tárgyból indultak ki, csak nem feltétlenül lineáris a gondolatmenetük.

Azonban nemcsak a módszertannal kapcsolatban szükségesek változtatások, hanem a közoktatás azon területén is, amelyet Dr. Lénárt digitális nevelésnek nevez. Olyan fogalmak és jelenségek kapcsolódnak ide, mint a sokak által ismert cyberbullying, mellyel kapcsolatban kiemelten fontos lenne az érzékenyítés, de ide tartozik még a kritikai gondolkodás fejlesztése is a digitális világban való kalandozások kapcsán.

Zárásképpen Dr. Lénárt a következő javaslatokat fogalmazta meg a pedagógusoknak: Ne féljenek használni a technológiát, és ne tartsanak az esetleges hibáktól, hiszen a gyerekek ezeket sokkal könnyebben tolerálják, mivel az ő gépük is fagyott már le, nekik is szakadt már meg internetkapcsolat, nem tekintik a tanár hibájának ezeket az esetleges problémákat. Fontos, hogy az osztályteremben a mindig mindent kontrollálni és megoldani vágyó pedagógusok kicsit lazábban fogják fel a digitális átállást és ne a saját hibájuknak tudják be a technológiai fennakadásokat. Továbbá, Dr. Lénárt óva inti a tanárokat attól, hogy a diákokat elárasszák az e-mailben küldött önálló feladatokkal, mert így a gyerekek digitális túlterheltségével kell majd számolniuk. Ehelyett bátran alkalmazzák a technológia számos más lehetőségét, melyek segítségével interaktív tanórát tarthatnak a számítógép előtt is!