Profi atléta az Egy lány hosszú futása főszereplője, mégsem pusztán klasszikus sportfilm, amit látunk. A sportfilmben lényegénél fogva az individuum – vagy esetenként a csapat, azaz szoros együttműködésben dolgozó individuumok meghatározott csoportja – küzd átlagemberek számára elérhetetlennek tűnő heroizmussal valamilyen viszonylag távoli és absztrakt célért. A megszokott dramaturgia szerint rendre végigkövetjük a felkészülés folyamatát, a buktatókat, és együtt jutunk el a főhősünkkel a megdicsőülésig. Ebben az esetben a film azonban az emberi teljesítőképesség ethoszát és az atléta öngyötrő, legekbe hajszolt küzdelmét a kenyai mindennapok, az európai szemmel nézve zord körülmények felől nézve egészen átkeretezi: Visiline küzdelmében önmaga legyőzése, a fizikai teljesítőképességének kitolása a puszta sportteljesítménynél nagyobb, szociális aspektusból olvasódik.

Ez a film nem arra kíváncsi, milyen atlétának lenni, hanem arra, hogy milyen atlétának lenni Kenyában. Hogy mit jelent a kelet-afrikai fennsíkokon élő, emiatt a speciális légköri viszonyokhoz természetes módon hozzászokott emberek számára a hosszútávfutás mint kitörési lehetőség a szegénységből és a kiszolgáltatottságból. A film leghangsúlyosabban azt a kérdést járja körbe, mit jelent Visiline-nek az egész nagycsaládja számára megélhetést és jobb életkörülményeket biztosítani azzal, hogy sorra nyeri a nemzetközi elit futóversenyeket. Előszeretettel, gyakran emlegeti a dobogós helyezésekért járó, mindig gondosan kenyai shillingre váltott összegek jelentőségét a nyugat-afrikai vidék sárból tapasztott házainak tatarozása kapcsán. Az anyagi aspektus folyamatosan előtérben van a filmben, hogy éles kontrasztot állítson a nyugati ember által ismert élsport körülményeihez viszonyítva – a modern stadionoktól az atléták mögött álló komplett csapatokig és szponzori szerződésekig.

Visiline tudatában van annak, hogy sokkal többet dolgozik, mint más országokban élő pályatársai, utal arra, hogy a hajnali edzéseket követően ugyanúgy, ugyanannyi házkörüli munkát végez, mint bármely más kenyai nő. Számára azonban nem lehet kérdés, hogy folytatja-e az élsportot, ami az ő egyetlen, nagy dobása. Nem meglepő, hogy amikor éppen csak egy hajszállal marad le a csúcsról, az addigi vasakaratú kitartás összezuhan benne.

A film kevéssé foglalkozik ugyanakkor egy másik kényes kérdéssel: az afrikai futók exploitálásával, amennyiben az Európából és az USA-ból érkező edzőcsapatok stratégiailag válogatnak a világszinten kivételes adottságokkal rendelkezők között annak érdekében, hogy saját karrierjüket mennybe menesszék. Igazán kár, hogy csupán egy rövid jelenetben villantja fel azt a visszatetsző pillanatot, amikor nagy nyugati cégek helyben megrendezett „tehetségkutató” versenyére mint a marhákat hajtják be tömegével a fiatal kenyai embereket – hátha a nagy sokaságban véletlenszerűen újabb és újabb ígéretekre bukkannak. De ez a történet kevéssé a rendszerszintű kizsákmányolásról szól, sokkal inkább egy kivételes képességű, ám nehezített körülményekből érkező, világszínvonalú elit atlétát állít elénk.

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál részletes programja, valamint a jegy-és bérletinformáció megtalálható a www.bidf.hu oldalon.

Egy lány hosszú futása (Run Like A Girl) – színes, angol nyelvű dán dokumentumfilm, 2019. Rendező: Katrine W. Kjær. Producer: Ole Tornbjerg. Operatőr: Katrine W. Kjær, Martin Munch, Niels Thastum, Lars Reinholdt. Vágó: Anders Skov. A film megtekinthető a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál online programjában először március 3-án 16:15-től.

Képek: BIDF