PRAE.HU: Kutató matematikusból lettél sikeres képzőművész. Hogyan jött el ez az éles váltás? A művészeti ágak közül miért éppen a kortárs textilművészet érdekel?

Egész életemben varrtam, készítettem valamit a kezeimmel. Mindenfélét kipróbáltam, szőttem, cipőket, kabátokat és ruhákat csináltam, de ezekre a tevékenységekre mindig csak hobbiként tekintettem. A fordulópontot egy kirándulás hozta el a kilencvenes évek közepén, amikor megismerkedtem néhány hazai foltvarróval (quilt készítő), akik elhívtak magukkal Lyonba, hogy megnézzünk egy nagyszabású quilt-kiállítást. Ott láttam életemben először kortárs varrott textil képeket. Az volt a benyomásom, mintha textilből készült modern festményeket néznék. Mindig erősen vonzódtam a képzőművészethez, viszont sosem tanultam rajzolni vagy festeni. Ezeket a munkákat meglátva azonban egyből azt gondoltam, hogy ebben a műfajban én is tudnék alkotni. Az ötlet borzasztóan megtetszett, kattant valami az agyamban, és onnantól kezdve csak ezzel akartam foglalkozni. Titokban még azt is megfogadtam magamban – állati nagy bátorsággal – hogy a következő, két év múlva esedékes kiállításon már az én munkám is a falon lóg majd! Ez pedig meg is történt.

Hazatérve gőzerővel vetettem bele magam a munkába. Egy év múlva szembejött velem egy nagy hollandiai quilt kiállítás pályázati felhívása. Neveztem, és legnagyobb meglepetésemre bekerültem és megnyertem a Best of Show-t, illetve a legjobb dizájnért járó díjat. Ez az esemény is nagy lökést adott a pályaváltáshoz, hogy főállásban textilképeket csináljak. Persze nem volt egyszerű döntés a váltás, pár éves átmeneti időszak kellett hozzá, hogy megérjen, miközben fokozatosan és végleg lezárjam matematikus pályámat.

PRAE.HU: A matematikához kapcsolódó képzés mennyiben formálta művészeti gondolkodásodat?

Nem mondanám, hogy direkt módon formálta, közvetve mégis hatással volt rá. Szerettem a matematikában az úgynevezett elegáns megoldásokat – mikor hosszas számolásokat asszociációk mentén kerüljük el, és a problémától távol eső területekről vett megoldási sémák társításával juthatunk eredményre. Valahogy hasonlóan alakul a folyamat a textilképek készítésekor is, az eredeti elképzeléseimet módosítják az anyag adta váratlan lehetőségek menet közben. Ilyenkor mintha technikai adottságok és koncepció az intuíció lendületével pingpongoznának és hatnának egymásra oda-vissza.

PRAE.HU: A varrás terén tehát már akkor is tapasztalt voltál, amikor még csak hobbiszinten művelted. A technikai ismereteken túl miben és hogyan fejlesztetted még magad?

Amikor elkezdtem a kortárs quilttel foglalkozni, rájöttem, hogy egy dolog élvezni a művészeteket, és megint más művelni őket. Hiányoztak a háttérismereteim, mivel korábban nem vettem részt komolyabb művészeti képzésben. Fejlődni akartam, nekiálltam hát az otthon található összes művészeti album módszeres átrágásának. Azt reméltem, így képes leszek megfogalmazni, mi az, amiért egy alkotás beszippant és nem hagy továbbmenni, míg más közömbösen hagy. Rengeteg könyvet néztem át elejétől a végéig, újra és újra. Volt, hogy némely alkotásokról időközben megváltozott a véleményem. Próbáltam tudatosan formálni az értékítéletemet és a saját munkámra vonatkoztatva leszűrni a tanulságokat.

PRAE.HU: Van esetleg olyan példaképed, akinek művészeti életműve meghatározó benyomást tett rád?

Amikor albumokat tanulmányoztam, Országh Lili képei teljesen behúztak, szellemisége teljesen magával ragadt. Persze rajta kívül mások is inspiráltak, de soha senki nem volt rám akkora hatással, mint ő. A város-lenyomatok, a régi korok maradványai, a sejtelmes írások rétegzettsége és az ezekből fakadó gondolati mélység, a színek, mind lenyűgözött. Én a várostérképekhez, a helyek sematikus vázához kötődök, ezek is város lenyomatok vagy kivonatok. Az ő képei inspiráltak, hogy a különböző minőségű áttetsző textilek használatával rétegzettséget próbáljak elérni a munkáimban.

PRAE.HU: Hogyan viszonyultak a művészeti szcéna résztvevői ahhoz, hogy egy másik tudományág mestereként kapcsolódtál be a képzőművészeti közegbe?

Itthon először a Szombathelyi Textil Triennálékon – akkor még Textilbiennálékon – próbálkoztam. Az első alkalommal nem jutottam be, de azután minden alkalommal szerepelhettem az eseményen. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületéhez (MAOE) is ekkoriban, a ’90-es években vettek fel. Ez nagy szó volt számomra, és bár nagyon örültem, még sokáig eléggé kívülállónak éreztem magam a professzionális művészek között.

PRAE.HU: Hogyan találtad meg azokat az utakat, amelyek külföldi csatornákat nyitottak meg számodra?

Először felbuzdultam a hollandiai díjon, és úgy gondoltam, hát akkor pályázni kell. Ekkoriban még nem interneten tájékozódtam, de informális csatornákon eljutottak hozzám a különböző zsűrizett kiállítási lehetőségek hírei. Pályáztam, pályáztam és pályáztam, több-kevesebb sikerrel. Sok visszautasítást kaptam, de amikor valahova bejutottam, az mindig nagy öröm volt számomra. A tetejébe díjakat is nyertem, felvettek több nagy presztízsű nemzetközi művészcsoportba, így lett némi reputációm a nemzetközi textilművészeti világban.  Arra jöttem rá, hogy minél több a referenciám és gazdagabb a CV-m, annál könnyebb továbblépni. A sikereken felbátorodva már önálló kiállításokra is pályáztam múzeumoknál, galériáknál. Figyeltem, hol jelennek meg azok a művészek, akiknek a munkáit nagyra tartom, és azokra a helyekre próbáltam bejutni, persze nagyon vegyes sikerrel, néha választ sem kaptam, de ha valami bejött, az nagy eredmény volt.

PRAE.HU: Műalkotásaid már sok országban szerepeltek. Tapasztalataid szerint hol van a kortárs textilművészetnek legnagyobb presztízse?

Nehéz kérdés. Azért is, mert először tisztázni kell egy kis fogalmi különbséget textile art és fiber art között. Utóbbi leginkább a textilművészet kiterjesztéseként értelmezhető. A hagyományos textiles eszköztár mellett anyagok és technikák széles spektrumát öleli fel, beleértve mindent, ami rostokból vagy szálakból áll, így a papírt is, ezzel mostanában én is sokat dolgozom. Az amerikai kortárs művészetben kiemelt figyelmet kap a fiber art, számos magas színvonalú és zsűrizett kiállítás tárgya. A műfaj egyik legrangosabb reprezentációs eseménye a háromévente megrendezett Fiberart International, amikor ide bejutottam, azt nagy jó pontként könyveltem el magamnak.

Tudtommal a magyarban a fiber art-ra nincs igazán jó kifejezés, ugyanakkor ez a szemlélet itthon is egyre inkább jelen van. A Szombathelyi Textil Triennálékon is egyre több izgalmas és újszerű munkával, a médiumot tágan értelmező kísérlettel lehet találkozni. Tehát úgy tapasztalom, hogy itthon szintén tágul a horizont. Éppen ezért Mindig – mint most is – nagy lelkesedéssel készülök a Szombathelyi Triennáléra, és izgalommal várom a megnyitót, hogy lássam a legújabb alkotásokat.

PRAE.HU: Milyen megjelenési lehetőségei vannak egy textilművésznek a hazai képzőművészeti szcénában?

Nem akarok általánosítani, csak arról beszélek, amit a saját bőrömön tapasztaltam. A médiummal szemben itthon érzek még elutasítást a galériák részéről. Amikor önálló kiállítást terveztem és megkörnyékeztem galériákat, gyakran kaptam azt a választ, hogy ott sajnos textillel nem foglalkoznak. Ami persze érthető bizonyos fokig, mert a galériák is szakosodnak, mégis hiányolom a nyitottságot a médiummal szemben.

PRAE.HU: Mikor érezted először azt, hogy sikeres művészeti karriert tudhatsz magadénak? Egyáltalán mit jelent számodra a siker?

Nagyon önkritikus vagyok, sok időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy kicsit is magabiztossá váljak. Eleinte persze nehéz volt elhelyezni magamat a művészeti közegben, erősen függtem mások véleményétől. A pályán töltött jó tizenöt év elteltével kezdtem némi egészséges önbizalmat érezni és azt, hogy a helyemen vagyok. Onnantól már kevésbé mások kritikája, mint inkább a saját értékítéletem volt a meghatározó. Azt élem meg sikerként, ha egy elkészült munkámról úgy érzem, hogy tényleg jó lett, vagy ha olyan helyre kerül be, amit szakmailag fontosnak tartok.

PRAE.HU: Miket szeretnél a jövőben megvalósítani?

A közeljövőben Ausztráliában, New Castle-ben nyílik önálló kiállításom. A pandémia miatt sajnos nem tudok személyesen részt venni rajta. Jövőbeli terveim között szerepel bekerülni pár nagyon professzionális kiállításra, ahova eddig még hosszas próbálkozások után sem sikerült. Amikor megnézem ezeknek a katalógusait, mindig azt érzem, bőven van még mit tanulnom. A folyamatos kísérletezésben és önfejlesztésben hiszek, erre törekszem.

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos Bornemisza Eszter tapasztalata, miszerint minél több a referencia és gazdagabb a CV, annál könnyebb továbblépni. Figyelte, hol jelennek meg azok a művészek, akiknek a munkáit nagyra tartotta, és azokra a helyekre próbált bejutni, persze nagyon vegyes sikerrel, néha választ sem kapott, de ha valami bejött, az nagy eredmény volt.