Hideg

Gyerekkorodban azt mondták neked,

hogy odakint nem történik semmi izgalmas.

Azt is mondták, hogy odakint hideg van.

Mégis a házak tűnnek olyan egyformának,

mint egy jégkockatartó rekeszei.

Keveset beszél hozzád.

Ha újra gyerek lennél,

nem lenne esélyed megtanulni beszélni.

Tudomásul kellett venned,

hogy ő nem akarja megmenteni a világot.

Az özönvíz előtt

csak az elefántokat,

teheneket, tyúkokat

terelte volna fel a bárkára,

azokat az állatokat,

amikhez a nőket szokták hasonlítani,

ha meg akarják őket alázni.

Téged sem védett meg soha,

mindig azt mondta,

a te hibád, ha kihívó vagy,

majd hozzátette,

Japánban például nemrég

több tízezer nyíló rózsa fejét vágták le,

különben az emberek megszegték volna

miattuk a karantén szabályait,

és kimentek volna fényképezni őket.

Ma már tudod,

hogy nem kell félned attól,

amiket mondott,

hogy nem sikerül, amit terveztél,

és ha rövid szoknyát veszel,

meg fognak támadni.

A bogaraktól sem kell tartanod

amikkel

gyerekkorodban ijesztegetett,

mert azok ott a gerendán

nem lopódarazsak lyukai,

csak a szavak, amiket úgy mondanak ki,

hogy nem akarják,

hogy  másik elfelejtse őket,

odúkat vájnak

a lakóotthonok szigetelésébe,

hogy legyen hol átvészelniük

azokat a gondtalan napokat,

amikor úgysem figyelnél rájuk,

bármilyen hangosan zsongnának is körül.

Böjt

Sokan kérdezik tőled,

mi az igazság a betegekkel kapcsolatban.

Te erősnek akarsz tűnni, mégis remegsz,

mint az a fa, aminek az ágaira

épp most készül felmászni egy gyerek,

aki még nem tudja

hogy kérdezni könnyű,

de lefelé már a legtöbben nem merünk jönni

és ha nem segít valami,

még órákon át rettegve kapaszkodhatunk,

miközben érezzük,

hogy a legkisebb mozdulatunkra

is meghajolnak az ágak,  

és minden, amiben eddig olyan biztosak voltunk.

Aztán elindulsz a kórterem felé.

Nem juthat az eszedbe,

amikor hibáztál.

Nem is tudtad, hogy ilyen nagy munka a felejtés.

Mint leereszteni a tavat,

Amiben utoljára megnézted az arcodat.

A rokonok kint állnak egyforma távolságra,

mint egy frissen ültetett fasor fái.

kint mindenhonnan azt hallani,

hogy rosszak az eredmények,

minden orvos azt suttogja,

hogy nagyon nagy a baj,

te viszont újra és újra azt mondod nekik,

hogy meggyógyulnak.

De ezt senki sem gondolja hitnek.

Azt hiszik rólad,

hogy olyan vagy,

mint a reptér mellett élő madarak,

amik úgy énekelnek,

mintha elveszítették volna a hallásukat.

A versek eredetileg megjelentek: Prae 2020/1.