Kisrózsifalva

(részlet)

RAGÁLY

Kis Hugó elégedetten nézett körül. Mindenki elégedett volt és mosolygott körülötte. Ez jó, ismét egy jó szezont zárunk, állapította meg. Minden évben, pálinkafőzés idején kihelyezett testületi ülést tartottak Kisrózsifalván a polgármester családi szeszfőzdéjében. A közhangulatot, mint tudjuk, jelentős mértékben meghatározza a kocsmában kapható pálinka minősége, amelyre természetesen kiemelt figyelmet kellett fordítania a városvezetésnek. A kóstoló már szinte rituális jelleget öltött. A főzet színéből, zamatából, mint ősi kelta madárjósok, előre meg lehetett jósolni az elkövetkező esztendő mindennapjainak menetét. Ha gyengébb, de ízletesebb volt a főzet, akkor abban az évben javult a munkamorál mindenhol. Reggel a munkások jövet-menet csak egy rövid kis kitérőt tettek a kocsma irányába, egy húzásra megitták a felest, és már mentek is dolgozni. Ha erősebb lett a főzet, az azt jelentette, hogy a már gyakorlottabb munkaerő kivételével mindenki több, apró kortyban fogyasztott, így körülbelül negyedórás késésre lehetett számítani a munkahelyeken, ha nem volt elég zamatos az ital, akkor a munkások is morcosabbak, ingerültebbek voltak, a kocsmába se örömmel tértek be, hanem csak mert muszáj. A testület ezért az év egyik legfontosabb eseményeként kezelte ezeket a találkozókat, ahol a falu békéje érdekében a hatástanulmányok és közvélemény-kutatások összefüggéseit és ajánlásait figyelembe véve döntöttek a cefréhez adandó cukor és gyümölcshéj mennyiségéről is.

A teljes testület hiánytalanul ott üldögélt a nagy „Látványfőzde” felirat alatt a kanapékon, heverőkön, és gondtalanul beszélgettek, miközben kis poharakból cseppenként kóstolgatták az új, még kicsit langyos főzetet. Hugó elégedett volt. Hogyne lett volna, nincs is örömtelibb pillanat egy polgármester számára, mint mikor mindenki, félredobva az egész éves viszálykodást, nézeteltéréseket, párthovatartozást és -fegyelmet, közösen dolgoznak a közjóért, a testület első emberének, azaz az ő irányításával.

Egy fület sértő sikoltás szakította félbe a már-már idilli hangulatot. Beus, Hugó titkárnője rohant be sikoltozva.

– …Fuharosné… a Fuharosné meghalt! Nagy baj van itt! A Fuharosné is meghalt…

Pékné Szukics Emília helyi önkormányzati képviselő és Schlickmayer Donát ellenzéki képviselő egyszerre ugrottak fel a hírre. Pékné azért, mert miután már az első korty kiütötte, és mosolyogva, nyitott szemmel aludt egy órácskát, mire a többiek elkezdtek lerészegedni, ő már kicsit másnapos, de teljesen józan és éber volt. Donát meg vegetáriánus volt, aki emellett büszke volt arra, hogy minden káros szenvedélytől mentes, egészséges életet él, a szeszfőzdébe is csak azért ment, mert a polgármesternek ugyebár nem lehet nemet mondani, de kora délutántól másnap hajnalig iszogatta azt az egy pohár pálinkát. A többiek valamivel lassabban kászálódtak fel a kényelmes, süppedős ülőalkalmatosságokról, értetlenül pislogva.

– A Fuharosné ott fekszik az udvaron – lihegte Beus. Halott.

– Beuskám – szólat meg Hugó – biztos, hogy meghalt?

– Ott fekszik…

– Feküdni mindenki szokott, ez még nem jelent semmit. Palinak szóltatok?

Pethő Pál, Kisrózsifalva és a környező települések köztiszteletben álló orvosa, akinek a tanácsait, javaslatait mindenki tisztelettudóan meghallgatta – mert mégiscsak orvos –, de csak kevesen fogadták meg. A heti két rendelési napon teli volt a télen meleg, nyáron kellemesen hűvös váróterem. Itt volt ugyanis a település egyetlen működő légkondicionálója. Igaz, a többi közintézményben is akadt, de a magas működtetési költségek miatt tilos volt bekapcsolni.

– A doktor úr ma nem rendel – súgta Beus. – Telefonáltam neki, azt mondta, tegyük be a hűtőházba, holnap megnézi, és kiállítja a papírokat.

– Hát mi lesz itt? – szólalt meg Szukicsné. – Egy nap alatt már a második halott. Ez, mondom én, nem lehet véletlen. Itt valaki tömeggyilkol a faluban.

– Nono – emelte fel a hangját a polgármester –, ez azért nem olyan egyszerű. Nincs itt semmiféle gyilkosság. Ez egy rendes falu… volt, van, lesz. Már szépapám korában is rend volt itt, pedig akkor még gyakori volt a kardélre hányás.

Schlickmayer Donát harsányan felnevetett, kezében a pálinkáspohárral, de gyorsan eszébe jutott, hogy attól most sokkal komolyabb a helyzet, minthogy olcsó poénokon vihogjon, és látványosan elkomorodó tekintettel nézett körbe.

– Van a faluban két ember, aki fekszik. Ez a tény. – mondta Hugó. – Szotyi bácsi reggel nem ébredt fel. Ez is tény. Meg most itt van Fuharosné, aki az udvar közepén fekszik. Ez a harmadik tény. Ebből még nem kellene messzemenő következtetéseket levonni. Utána kéne járni, hogy most akkor mi van. Engem az sem érdekel, ha szavazni kell róla, itt van mindenki, aki számít, határozatképesek vagyunk, ha kell. Nem is ártana határozni, mert ebben a dögmelegben gyorsan forr a cefre, és a közösség jóléte ugyebár az egyén jóléte fölé helyezendő.

– Szotyi bácsi otthon fekszik, az ebédlőasztalon kiterítve – folytatta Beus. – Szotyi néni azt mondta, addig nem vihetjük el, amíg ő a saját szemével meg nem bizonyosodik róla, hogy tényleg halott. Azt mondta, ha megéhezik, akkor biztosan felébred, ha meg nem ébred fel vacsoráig, akkor halott és vihetjük a hűtőbe.

Szukicsné ismét telitöltötte a poharát.

– Szerintem márpedig itt valaki tömeggyilkol – mondta és egy hajtásra kihörpintette a pálinkát, majd elhelyezkedett a mögötte lévő fotelben, és ahogy lenni szokott, mosolyogva, nyitott szemmel elaludt.

A teljes képviselőtestület némán állt, és kérdőn néztek egymásra. Mindenki érezte, hogy most valamit tenni kéne, csak épp azt nem tudták, hogy mit. Erre még nem volt példa, hogy Kisrózsifalván egy délelőtt alatt két halott is legyen.

– És mi van, ha itt… ha ez… ha most… – szólalt meg Beus szinte már zokogva.

– Na mondd már, ne ragozd – biztatta Hugó.

– Mi van, ha ez…

– Polgármester úr, ez nem ragozás – vetette közbe József Attila általános iskolai irodalomtanár, jelentőségteljesen igazgatva szemüvegét. Ez nem ragozás, hanem…

– Tanár úr kérem, ez most mindegy. Egyébként is megbeszéltük, hogy itt lehet, felügyelni a közjót, mint külsős, de a testületi ülés alatt nem szólalhat meg. És az még tart, amint azt az ábra is mutatja. Na, folytasd Beuskám, ne hagyd, hogy ezek a költők megzavarjanak.

– Mi van, ha ez pestis… vagy feketehimlő?

– Drágám, itt senki nem lett fekete, meg még az orra is megvan mindenkinek.

– Azért még lehet valami fertőző nyavalya – vetette közbe Donáth. – Tavasszal például a káposztáim nagy részét elvitte valami rozsdakór. Egyik reggel elkezdett száradni néhány levél, két nappal később már a fél káposztaföld vöröslött a száraz káposztafejektől.

– És gondolod, hogy a káposztád megfertőzte Szotyi bácsit? – kérdezte Beus könnyezve.

– Fenéket – csattant fel Kis Hugó polgármester. – Még csak az kéne, hogy itt most valami járvány törjön ki. Kollégák, azért gondolkodjunk mint felelősségteljes polgárok, ha itt most kitörik a járvány, akkor mindennek lőttek. Nincs kocsma, ha nincs kocsma, nem fogy a pálinka, ha nem fogy a pálinka, nincs bevétele a költségvetési kasszának, akkor meg nincs fizetés, nincs fodrász, nincsenek elégedett polgárok, és az nekünk, higgyétek el, nagyon nem jó. Nincs itt semmi járvány.

– Ragály… – suttogta József Attila általános iskolai irodalomtanár.

– Mi?

– Ragály. – ismételte hangosabban. – Ez jobb szó a járványra. Olyan fenyegetőbb, veszélyesebb, jobban tükrözi a valóságot.

– No, most már ott tartunk, hogy valóság. Épp arról beszéltem, hogy nincs. Akkor most mégis van? Már erről is szavazni kéne? Na jó, akkor legyen járvány. Mi van, ha járvány van? Ragály. Ez biztos ugyanazt jelenti? Egy kicsit furcsa kimondani. Ra-gály. De legyen. Ragály, járvány, tökmindegy. Akkor kell ide egy válságstáb. Frici, te leszel a szakértő.

Kompolthy Frigyes mindeddig csak csendben hallgatta az egész beszélgetést. Arra várt, hogy visszatérjenek a mai egyetlen és kiemelt fontosságú napirendi ponthoz, a pálinka kvalitatív és kvantitatív analíziséhez, és vegye már valaki a fáradságot, hozzon még egy teli üveggel a friss főzetből. Most felkapta a fejét.

– De Hugó, mi közöm nekem ehhez? Én állatorvos vagyok. Ha ellik a tehén, még csak-csak, de…

– Ha járvány, akkor vírus, a vírus meg állat, te meg értesz hozzájuk állítólag. Vagy nem? Hozassunk másik állatorvost a faluba? Ingyen lakás, satöbbi?

Frigyes megszeppenve bólintott, elfogadva a polgármesteri határozatot, hogy ő mostantól szakértője ennek a járványnak. A vírus is állat, még ha nem is ellik.

– Gazsi lesz a szóvivő. A kocsmában mindenkivel találkozik, neki mindent elhisznek, az isten is szóvivőnek teremtette.

Darabos Gáspár, az előbbi jelenet után már tiltakozni sem mert, nem játszik ő az italmérési engedélyével, inkább csak lesütött szemmel tudomásul vette az új kinevezését.

– Harmadik válságstábtag meg legyen Szukicsné. Ő még aludni is nyitott szemmel szokott, mosolyogva. Kell egy bizalomgerjesztő személy is, aki empatikus még ilyen vészterhes időben is.

Mindenki hátrafordult, Szukicsné mosolyogva ült a fotelben, üveges szemmel bámult maga elé. Aludt.

Hugó papírt, ceruzát vett elő, Beus kezébe nyomta.

– Beuskám, jegyzetelj. A mai naptól elrendelem Kisrózsifalva lakóinak védelme érdekében, kettőspont, első pont, a válságstáb ajánlásait figyelembe véve, mostantól mindenki köteles mosakodni, reggel, délben, este, második pont, a házak ablakait nyitva tartani egész nap, reggel nyolctól, este nyolcig, szellőztetés okán, harmadik pont, naponta háromszor minden lakos, mosakodás után köteles fertőtleníteni a kezét a válságstáb által jóváhagyott fertőtlenítővel, negyedik pont, a visszaéléseket és hamisításokat elkerülendő, a kézfertőtlenítő kizárólagos forgalmazója a falu kocsmárosa, Darabos Gáspár, a házak szellőzését hatóságilag ellenőrzi Kompolthy Frigyes, egészségügyi megbízott.

Hugó kis gondolkodás után folytatta.

– Javaslatokkal, véleményekkel mindenki keresse Szukicsné Pék Emília helyi önkormányzati képviselőt. Eská, satöbbi.

Elégedetten nézett körül, az értetlenül bámuló képviselőkön. Még Schlickmayer Donát is csak annyit engedett meg magának, ellenzéki lévén, hogy óvatosan megvakarta a füle tövét, de szólni ő sem mert.

– Na, kollégák, akkor munkára. A stáb kezdheti szignálni az üvegcímkéket, a gyümölcshéjadagolást leállítjuk, marad csak a kukoricapárlat. A többiek meg osszák el maguk között a címkéket, húzzák át a „minőségi házi pálinka” feliratot, és szép gyöngybetűkkel tessék odaírni, hogy fertőtlenítő.

A regényrészlet eredetileg megjelent: Prae 2020/1.