Németh Zoltán

[érintések]

1.

ahogy az ember

istállóba kényszerítette

az állatot

úgy kényszerítette

saját istállójába

az embert

2.

a belső szervek 

testmeleg szobában

csak a bőrt tudták kicsempészni

az ablakok résein át

szeletekben

3.

szúnyoghálóba szorult

tekintetek lógnak

szűkölve

nyalják a kinti időt

4.

szem és arc nélkül

de legalább a tudat

mérlegel és dönt

az utolsó órákban

egy-egy lélegzetszomj

sorsáról

5.

az érintés hiányától

szenvedő utcai tárgyak

elkeseredett kísérletei

az emberi érintésre

még sosem voltak

ennyire emberszerűek

6.

de ő is

fiai hiányában

gyakran simogatott

egy-egy faldarabot asztallapot

a radiátor peremét

nem hallotta meg a sírást

a ledörzsölt felületek alól

[ejakuláció]

Megszokott kép: az utcán eldobott 

műanyag tárgyak közösülnek – 

nincs törvény, amelyet

foganatosítani lehetne ellenük.

Poliuretán nyöszörgésük

buborékzó hörgésbe fullad

a leállíthatatlan, oxigénhiányos lihegés

aceton szájszaga mögött. 

Ezek itt mind magukra vették

az emberi betegségek keresztjét,

de nem tudnak mit kezdeni vele

a járda porába hajítva.

Az ujjak reszketeg-görcsös erőfeszítése

amellyel a vegyipar által

emberi használata készült tárgyak

egymást keresik,

az egymás hátára mászást

imitáló kaszáló keresztmozdulatok

már nem őriznek emberi méltóságot.

De az egymáshoz dörzsölődő

műanyag genitáliák hőfoka

az ejakuláció pillanatában mégis,

megdöbbentő módon 36,5 °C.

[szerelmi háromszög]

Te, mint aki belép az életbe emléktelenül,

és sosem hagy el,

mint a betűk, amelyeket rám zúdítottál

az elmúlt napokban,

és azok fülledt jelentései.

Én, aki felakasztom magamba

a gyógyszereimet egy zsákba töltve,

elzárok minden köhögési ingert,

lefedve a családi porcelánnal.

És ő az okos lemondás kék szemével

nézi végig az ablakból

ismerkedésünk tétova távolságait

a kezek és a száj között.

Hosszú idő után

végre kiléptek a napfényre,

de rögtön az Urat keresték,

még az első, eredeti bizonytalanság

segítségével.

[az első séta]

Az első séta.

Amikor a tárgyak egymás után

rétegekben tépik le a bőrt.

Ennek a fájdalmas meztelenségnek a

felkínálkozása:

a lépések mint folyamatos megadás

a felületek feszültségében.

Ott kint is a biztonságos szobát keresték

bent, az ideges testben,

egy ágyat, egy étkezőasztalt,

néhány oldal internetes

elérhetőségét.

Ezzel a sétával most már

fel is léptünk a hálózatkutatók térképére,

miközben elhitettük velük,

hogy lennének még kapcsolatok

valahol.

Te ott voltál,

láttad ezt a tétova,

kéz nélküli

néma vonulást,

és megírtad

a jelentést.

A versek eredetileg megjelentek: Prae 2020/1.