A szövegkönyvet Balázs Béla, a 20. századi szellemi élet egyik meghatározó alakja írta. Balázs Béla sokoldalú személyiség volt, mint költő, író, forgatókönyvíró, filmkritikus, librettista, filmelméletíró és filmrendező is tevékenykedett, és jelentős hatással volt a 20. századi magyar kultúrára. Az ő nevét viselte az 1959-ben alapított Balázs Béla Stúdió, ami egy kísérleti filmes műhely volt és kezdetben inkább filmklubként, előadások és viták fórumaként funkcionált, majd idővel egy jelentős, a magyar filmes kultúrát meghatározó stúdióvá vált. A BBS tagjai bemutatási kötelezettség nélkül alkothattak, ami azt jelentette, hogy cenzúra és öncenzúra, kompromisszumok nélkül kísérletezhettek a rendezők[2]. A BBS-hez köthető többek között Magyar Dezső Agitátorok (1969), Szabó István, Te (1962), Huszárik Zoltán, Elégia (1965), Tarr Béla, Családi tűzfészek (1979), Gazdag Gyula, Hosszú futásodra mindig számíthatunk (1969) vagy a tragikus sorsú Bódy Gábor Amerikai anzix (1975) alkotása.

Balázs Béla 1910-ben készült el A kékszakállú szövegkönyvével, amit először Kodálynak ajánlott fel megzenésítésre, de Bartóknak, aki akkor még nem heverte ki a Geyer Stefi hegedűművésznő iránt érzett viszonzatlan szerelmét, azonnal megtetszett a szöveg. 1911-ben, mire befejezte a darab megzenésítését, feleségül vette egyik tanítványát, Ziegler Mártát, akinek egyébként A kékszakállút ajánlotta. A darab ősbemutatóját 1918-ban a Magyar Királyi Operaházban tartották, de csak mintegy húsz évvel később indult el a nemzetközi siker felé[3].

Plakát 1918-ból. Forrás: wikipedia.org

Kékszakállú alakjának történelmi alapja Gilles de Rais, francia hadvezér, lovag, báró, Jeanne d’Arc társa, akit 1440-ben 150 gyermek meggyilkolásával vádoltak meg és halálra ítélték. (Egyes történészek vitatják Gilles de Rais bűnösségét és úgy tartják, az inkvizíció áldozata lett.) Gilles de Rais alakja inspirálta a francia kultúra népmesei hagyományában megjelenő Kékszakáll alakját, aminek a legkorábbi feljegyzései egészen 1697-re nyúlnak vissza (Charles Perrault, La Barbe bleue)[4]. A francia népmese alakja szivárgott be később a magyar népballadai hagyományba is, így keletkezett Molnár Anna balladája, amiben Ajgó Márton a Kékszakáll[5].

A darab mindössze három szereplőt mozgat meg, az opera elején megszólaló, a középkori énekmondókat idéző, Regőst, a Kékszakállút (bariton vagy basszus) és friss feleségét, Juditot (szoprán vagy mezzoszoprán). A kékszakállú herceg várában nincsenek áriák, a Kékszakállú és Judit párbeszédeiből épül fel a darab és a zene érzéseik és a vizuális látvány alátámasztására, erősítésére szolgál. Bartók zenéjére, akárcsak a szövegre hatással voltak a balladai-népzenei hagyományok. A Kékszakállú megszólalásait lassúság, míg Judit megnyilvánulásait inkább a gyorsaság és az idegesség jellemzi[6]. Az opera tere Kékszakállú vára, ide érkezik meg Judittal. Az egyfelvonásos egy térben játszódik, ahonnan hét zárt ajtóra látunk rá.

Már a prózai bevezető, Regős szövege is előrevetíti a darab a kint és a bent kettőségére való felépítettségét, az allegóriát, ami végigvonul az operán, külső-belső világ párhuzamát. „Ti néztek, én nézlek.//Szemünk pillás függönye fent://Hol a színpad:// Kint-e vagy bent, Urak, asszonyságok?”[7] Vagyis hogy a vár a férfi lelke, a két szereplő megérkezése valójában kapcsolatuk kezdete. Judit látja, hogy a vár falai nedvesek, nyirkosak, nincs ablak, se erkély: „Milyen sötét a te várad!”[8] Kékszakállú figyelmezteti Juditot – aki elhagyta a vőlegényét és családja ellenkezése ellenére választotta Kékszakállút –, hogy még visszafordulhat. Juditot viszont hajtja, hogy újra tündököljön Kékszakállú vára és ki akarja nyitni a csukott ajtókat, hogy a nap besüssön, a szél átjárja a teret. Az opera érzékeny leírása férfi-nő kapcsolatának. Judit a darab elején gondoskodásával, szeretetével, gyengédséggel próbálja szebbé tenni a várat, azaz boldoggá tenni Kékszakállút, ugyanakkor ezt nem teljesen az önzetlenség vezérli: ő akar lenni az Asszony a férfi életében, az egyetlen, aki képes erre. „Én akarom kinyitni, én,//Szépen, halkan fogom nyitni,//Halkan, puhán, halkan.//Kékszakállu add a kulcsot,//Add a kulcsot, mert szeretlek!”[9]

Az 1936-os bemutatón. Alul: Bartók Béla, Némethy Ella (szoprán), Sergio Failoni (karmerster) és felül: Nádasdy Kálmán (rendező), Székely Mihály (basszus) és Oláh Gusztáv (díszlet). Forrás: fidelio.hu

Judit kinyitja az első ajtót és meghátrál. Kékszakállú kínzókamrája ez, késekkel, láncokkal. Balázs Béla filmes háttere is megmutatkozik a szövegen. A színekkel való játék, a színek atmoszféra-teremtő ereje, a nézőre gyakorolt erős vizuális hatásuk is visszaköszön a librettóban. Miután Judit kinyitja az első ajtót, a vár fala véres lesz és „A piros fény izzó konturt ad alakjának.”[10] Piros fénysáv jön létre a nyitott ajtó és Kékszakállú között, Judit alakja a kettő között helyezkedik el. A piros szín ellentétben áll Judit magatartásával, aki „sápadt, csendes elszántsággal”[11] közli Kékszakállúval, hogy nem fél, hiszen már kezd felderülni a vár. Kékszakállú ismét figyelmezteti: „Vigyázz, vigyázz a váramra,//Vigyázz, vigyázz miránk, Judit.”[12]

A második ajtó a fegyveres ház, kinyitása szintén félelmetes, „nyilása sárgás-vörös”[13] (szinesztézia), ez a fénysáv az első mellé vetül, a vár világosodik. Vér szárad a fegyvereken, Kékszakállú nagyságára és kegyetlenségére derül fény a második ajtó mögött. Judit egyre telhetetlenebb lesz, egyre többet akar tudni. Alakjának ez a vonása emlékeztethet minket a bibliai Éva figurájára. Mivel Judit ad valamit a férfinak, egyre többet akar vissza is kapni. Ugyanakkor Juditnak nem maradt senkije, mivel vőlegényét és családját elhagyta, hogy Kékszakállúval lehessen, ezért jogosan kéri a férfit, hogy most már nyissa ki az összes ajtót. Meg akarja őt ismerni, látni akarja Kékszakállút teljes valójában. „Idejöttem, mert szeretlek,//Most már nyiss ki minden ajtót.”[14] 

Judit szereti Kékszakállút, mielőtt megismerné, a férfi félelme pedig az, hogy ha kinyitja az összes ajtót, ha teljes mivoltában megismeri, már többé nem fogja őt szeretni.

Kékszakállú még három kulcsot ad Juditnak és megkéri, bármit lát, ne kérdezzen semmit. A harmadik nyitott ajtó, a kincsesház, arany fénysávot rajzol a másik kettő mellé, a vár továbbra is világosodik. Kékszakállú gazdag, és már minden vagyona Judité is, ékszerei azonban véresek. Judit egyre nyugtalanabb lesz. Kinyitja a negyedik ajtót és kékeszöld fénysáv esik a padlóra. Ez a vár rejtett kertje. Judit és Kékszakállú párhuzamos monológokat folytatnak, elbeszélnek egymás mellett. A férfi a pozitív, Judit a negatív aspektusra koncentrál:

A Kékszakállu:

Minden virág neked bókol,
Te fakasztod, te hervasztod,
Szebben ujra te sarjasztod.

Judit:
(Hirtelen lehajol.)
Fehér rózsád töve véres.
Virágaid földje véres.

A Kékszakállu:
Szemed nyitja kelyheiket
S neked csengetyüznek reggel.

Judit:
(Feláll és a Kékszakállu felé fordul.)
Virágaid földje véres.[15]

Balázs Béla nemcsak a színekkel játszik a szövegkönyvben, hanem a formákkal is. A harmadik és a negyedik ajtó hangsúlyos, mivel fénylő arany és kékeszöld négyszöget vájnak a falba, Kékszakállú értékeit és szépségeit rejtik. Felnyitásuk után a vár továbbra is világosodik. Judit felrántja az ötödik ajtót, magas erkély és messzi távlat látszik[16], árad be a fény. Kékszakállú birodalma ez: rétek, erdők, folyók, hegyek. Ez már mind Judité. A párhuzamos monológok ismétlése hangsúlyozza Judit és Kékszakállú kapcsolatának fordulását, kezdenek eltávolodni egymástól, nem hallják meg, amit a másik mond: „A Kékszakállu: Szemed szinét váltja az ég,//Hajad szinét váltja a föld.//Királynő vagy mindeneken. Judit: Véres árnyat vet a felhő!”[17] Kékszakállú hálás Juditnak, ismét tündököl a vára: „Nézd, tündököl az én váram,//Áldott kezed ezt művelte.//Áldott a te kezed, áldott. (Kitárja a karját.)//Gyere, gyere, tedd szivemre.”[18]

Rozsda Endre: A kékszakállú herceg vára (1965-1979) – részlet. Forrás: Várfok Galéria

Itt érkezünk el az opera fordulópontjához. Minden tündököl, Kékszakállú újra boldog és azt kéri Judittól, hogy maradjon az utolsó két ajtó zárva. Judit azonban nem elégszik meg ennyivel. A férfi harmadjára figyelmezteti: „Vigyázz, vigyázz a váramra,//Vigyázz, nem lesz fényesebb már.”[19] Judit követelőzésének hatására Kékszakállú mégis ad neki még egy kulcsot. Itt már nyoma sincs a női gondoskodásnak és gyengédségnek. Judit követelőző és erőszakos. Ahogy kinyitja a hatodik ajtót, árny fut végig a váron és valamivel sötétebb lesz. Judit könnyekkel teli fehér tavat lát. Miután Kékszakállú egyértelműen kijelenti, hogy a hetedik ajtót nem nyitja ki, Judit női manipulációt bevetve odalép, hozzásimul és korábbi szerelmeiről kérdezgeti: „Judit: (Hosszú csók után. A Kékszakállu vállán a feje.) Mondd meg nekem, hogy szeretted?//Szebb volt, mint én? Más volt, mint én?// [...] Kékszakállu: Judit szeress, sose kérdezz.”[20] Judit vitatkozni kezd Kékszakállúval, hogy azonnal nyissa ki a hetedik ajtót. Kirohanásában közli, tudja, mi van mögötte: a régi asszonyok, „legyilkolva, vérbefagyva.”[21] Erre Kékszakállú odaadja neki a hetedik kulcsot is.

Ahogy Judit nyitja, az első kattanáskor becsukódik a hatodik ajtó, a másodiknál az ötödik is, és jóval sötétebb lesz. Majd szépen lassan mind a négy szemközti ajtó becsukódik, csak a hetedik nyílik ki. Holdezüst fény szűrődik be rajta, megvilágítva Kékszakállú és Judit arcát. Judit megdöbben, három asszony lép ki, „Élnek, élnek! - Itten élnek!”[22] Mindhárom asszony palástot, koronát és kincseket visel, megállnak Kékszakállú előtt. Judit mellettük áll és magát ismét Kékszakállú volt asszonyaival hasonlítja össze – amire minden nő hajlamos – és úgy gondolja, ők szebbek, teltebbek, jobbak nála. Kékszakállú számot vet, ezek a nők építették a birodalmát és övék itt minden: „Szépek, szépek, százszor szépek.//Mindig voltak, mindig élnek,//Sok kincsemet ők gyűjtötték,//Virágaim ők öntözték,//Birodalmam növesztették,//Övék minden, minden, minden.”[23] Nemcsak anyagi javakat birtokolnak ezek az asszonyok Kékszakállú szemében: „Hajnalban az elsőt leltem,//[...] Övé most már minden hajnal. [...] Másodikat délben leltem,// [...] Minden dél az övé most már. [...] Harmadikat este leltem,// [...] Övé most már minden este.”[24] Napszakokat, természeti jelenségeket is birtokolnak ezek az asszonyok. Ezzel emberfelettivé növeli őket a férfi, ugyanakkor ez egy természetes halandó érzés is, hiszen ha az ember szerelmes és az adott személy már nincs vele, bizonyos dolgokról, csak ő jut(hat) az eszébe. Szinte már úgy érezhetjük, ő birtokolja azt: helyeket, ahol együtt jártunk, napszakokat, amikor találkoztunk, tárgyakat, szavakat, bármit. Egy bizonyos pont után nem akarunk emlékezni rá, ki akarjuk törölni, elzárni magunktól magunkba. Kékszakállú is valószínűleg ezért zárja be régi asszonyait a hetedik ajtó mögé, „hogy ne lásson bele senki.”[25] Ezért zárja be az összes ajtót. Majd a férfi így folytatja: „Negyediket éjjel leltem,”[26] Itt Judit próbálja megállítani, de a férfi már nem hallja őt: „Tied lesz már minden éjjel.”[27] Kékszakállú ezután – ellenkezése ellenére – felöltözteti Juditot, palástot, gyémánt koronát ad rá. „Tied e legdrágább kincsem.//Szép vagy, szép vagy,//Százszorszép vagy,//Te voltál a legszebb asszony.”[28] Judit ezután az ezüst fénysávon a többi asszonnyal bevonul a hetedik ajtón, ami bezáródik mögöttük. Ismét teljes a sötétség.

A zárójelenet egy lehetséges magyarázata lehet, hogy az úton, amin Judit megismeri Kékszakállút, ugyanúgy Judit is teljességgel felfedi önmagát. Azáltal, hogy Judit meglátja a férfit, Kékszakállú is meglátja Juditot. Féltő, gondoskodó női alakból követelőző és féltékeny karakter lesz. Judit gyengeségeit is felfedi: kevesebbre tartja magát a többi asszonynál. Elidegenedésüket mutatja, hogy a férfi már múlt időben beszél róla, „Te voltál a legszebb asszony.”[29] A darab utolsó két sora, „És mindig is éjjel lesz, már//Éjjel ... éjjel ...”,[30] értelmezhető úgy, hogy a vár kapuja örökre bezárul, nem lép be rajta senki többé, viszont ha egy kapcsolat véget ér, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy már senki más nem kell nekünk, ez az érzés azonban általában csak átmeneti. Kékszakállú hálás az asszonynak a szép emlékekért és minden jóért, amit tőle kapott, ezt szimbolizálja a felöltöztetése. Judit a hetedik ajtó mögé zárása kapcsolatuk végét jelenti, és a vár sötétségbe borul a következő asszony megérkezéséig.

Bartók és Balázs Béla darabja újítást hozott az addig többnyire külföldi operák fordításaiból álló magyar operahagyományba. Mivel a legjobb fordítás is fordítás, ennek a hagyománynak sajátossága lett, hogy a nyelv és a zene vetélkedett egymással. A darab komponálásakor már érezhető a népzene Bartókra gyakorolt hatása, a népzenei-népballadai tradíció ősisége és a librettó eredeti magyar nyelve lehetővé tette, hogy zene és szöveg egyenragúvá emelkedjen.[31] A kékszakállú herceg vára így ötvözi magában az ősiséget és az új stílust, időtlen és örökérvényű.

A kékszakállú herceg vára (2005.), rendező: Silló Sándor. Kovács István (Kékszakáll), Kolonits Klára (Judit), a Rádiózenekart Selmeczy György vezényli. A film fekete-fehérben készült el, a szereplők pedig a némafilmkorszak színészeit idézik. 

[1] A kékszakállú herceg vára, Operakalauz, http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=7. (olvasva: 2020. december 14.)

[2] A Balázs Béla Stúdió, Filmkultúra, http://www.filmkultura.hu/regi/articles/teaching/bela.hu.html. (olvasva: 2020. december 14.)

[3] A kékszakállú herceg vára, Operakalauz, http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=7. (olvasva: 2020. december 14.)

[4] Rehabilitation of France's Bluebeard, The Guardian, https://www.theguardian.com/theguardian/2013/jun/17/bluebeard-gilles-de-rais-france, 1992. június 17. (olvasva: 2020. december 15.)

[5] Vass, László, Balázs Béla–Bartók Béla–Kass János, A kékszakállú herceg vára, Széljegyzetek a több mediális összetevőből felépített komplex kommunikátumok megközelítéséhez, 1. Nem tudod, mi van mögöttük, http://acta.bibl.u-szeged.hu/35017/1/szemiotikai_016_099-144.pdf. (olvasva: 2020. december 15.)

[6] A kékszakállú herceg vára, Operakalauz, http://operakalauz.wrm.hu/index.php?handler=own&page=work&id=7. (olvasva: 2020. december 14.)

[7] Balázs, Béla, A kékszakállú herceg vára, Magyar Elektronikus Könyvtár, https://mek.oszk.hu/20900/20937/20937.pdf, 3. (olvasva: 2020. december 15.) Idézetek az eredeti szövegkönyvből, a kornak megfelelő helyesírási normák szerint. 

[8] Uo., 8. 

[9] Uo., 10.

[10] Uo., 12.

[11] Uo., 12.

[12] Uo., 13.

[13] Uo., 13.

[14] Uo., 15.

[15] Uo., 18-19.

[16] Uo., 19.

[17] Uo., 20.

[18] Uo., 21.

[19] Uo., 22.

[20] Uo., 25-26.

[21] Uo., 27.

[22] Uo., 28.

[23] Uo., 29.

[24] Uo., 29-30.

[25] Uo., 9.

[26] Uo., 30.

[27] Uo., 31.

[28] Uo., 32.

[29] Uo., 32.

[30] Uo., 32.

[31] Kodály, Zoltán, Bartók Béla első operája, A kékszakállú herceg vára bemutató előadása alkalmából, Nyugat, http://www.epa.oszk.hu/00000/00022/00247/07423.htm, 1918. 11. szám. (olvasva: 2020. december 16.)

Négyzetes kép a leadben: houstonpublicmedia.org