Kezdésként Benedek Anna elmondta, az est célja, hogy az alkotók meséljenek arról, hogyan töltötték azt az időszakot, amely alatt Móricz-ösztöndíjban részesültek, valamint, hogy a szerző bepillantást engedhessen az olvasó számára műhelymunkájába. Továbbá azt is megemlítette, hogy az eseménysorozat elnevezése Móricz Zsigmond azon feljegyzéseire utal, amelyek az íráshoz való hozzáállásáról, ötleteiről szólnak.

Simon Bettina felfedte, olyan alkotókat hívott meg a beszélgetésre, akik főként Strand című kötete megjelenése után váltak számára fontossá, illetve akik a József Attila Kör munkájában is részt vettek, hiszen Simon kötete az utolsó, vagyis a 209. JAK-füzet. Ezután a kötetéről szóló kritikákról, reflexiókról mesélt, azt tartotta legérdekesebbnek, hogy amit dicsért az egyik recenzió, ugyanazt bírálta egy másik. Szóba került az is, mennyire fontosnak tartotta, hogy a kötet megjelenése után is rendszeresen publikáljon, mert úgy érezte, ezzel jobban jelen tud lenni az irodalomban. Pataky arról mesélt, hogy ő korábban ismerkedett meg a Strand című kötettel, mint szerzőjével, mivel felkérték, hogy vezessen egy beszélgetést az egyik JAK-táborban, majd miután Simon Bettinát is megismerte, többet foglalkozott munkásságával egy tanulmány megírása kapcsán. Beszélt arról is, hogy ő már olvasta Simon az ösztöndíj időszakában írt szövegeit, illetve megtudhattuk a készülő kötet címét is: Rengeteg állat a vonatból.

Garaczi összehasonlította a pályakezdés lehetőségeit, nehézségeit a saját fiatalkorában és napjainkban, valamint első találkozásáról mesélt a Stranddal, amelyet már korábban kiszemelt magának, de az Írók Boltja által alapított tavalyi Könyvdíj zsűrijének tagjaként kapta meg a Magvető Kiadótól (mely a JAK-füzetek utolsó, és egyébként induláskor az első társkiadója volt – a szerk.). Arról is mesélt, hogy Simon költői hangja fogta meg leginkább, illetve az, hogy verseiben érződik a terapikus jelleg, viszont emellé önreflexió is társul, az, hogy szövegeiben érzékelteti, tudja, verset ír. Simon elmondta, hogy ezt igyekezett folytatni a további írásaiban is, direkt kerülte a szerzőktől általában megszokott kötet utáni csendet, összeszámolta ugyanis, hogy idén nyáron publikálta a harmincadik verset a könyve megjelenése óta.

Ezt követően Simon felolvasta a Rácsos, A lekvárról, a Haszontalan móka, illetve Tiszta című szövegeit, előbbi a Strandban található, az utóbbi három pedig készülő kötetében kapott helyet. Ezen szövegekben is megfigyelhető volt a korábban Garaczi által említett önreflexió, hiszen a költő utal előző könyvére, de egy-egy másik versére is.

Zárásként Benedek Anna arra kérte, hogy meséljen a második kötetéről, aki a Strand záróciklusát említette meg, melyben a Bibliából ismert Noé hangján szólal fel, illetve, hogy ezt kívánja folytatni a továbbiakban. Arról is beszélt, hogy jelenlegi alkotásai folyamatos párbeszédben állnak a Stranddal, próbálja összefűzni a két kötet gondolatmenetét.

Azt gondolom, mindig tanulságos lehet betekinteni egy alkotó ember műhelyébe akár olvasói, akár alkotói szemmel, Simon Bettina pedig igazán érdekes titkokat osztott meg.