Zoltán elmondása szerint a kötet korlenyomat, egy olyan pályázat végeredménye, ahova életkortól és  végzettségtől függetlenül bárki beküldhette 150 karakteres, a karantén eseményeit megörökítő írását. A közel ötszáz beérkezett pályaműből a kétfős előzsűri után – melynek tagjai Mécs Anna és Forgács Péter írók voltak – a beszélgetésen részt vevő négytagú főzsűri választotta ki a legjobb ötvenet. Megtudtuk, hogy a legfiatalabb pályázó tizenhat, míg a legidősebb hatvanhat éves. Forgács-Fábián elmesélte, hogy azért fogalmazódott meg benne a könyv ötlete, mert saját bőrén tapasztalta, hogy a járványhelyzet miatt kicsit mindenki úgy érezheti magát, mint azok a beteg gyerekek, akik kórházban, vagy otthoni szobájukba zárkózva töltik mindennapjaikat.

Vecsei H. Miklós erre reflektálva mondta el, hogy kitűzött céljuk az volt, ne profi írók művei kerüljenek a válogatásba, hanem polgári foglalkozást űző emberekéi, diákokéi, akiknek talán meg sem fordul a fejükben, hogy ők maguk is írhatnak. Elképzelése megvalósult, ugyanis pszichológus, tervezőgrafikus, könyvtáros, logisztikai ügyintéző, közgazdász végzettségűek, valamint nyugdíjasok és egyetemisták küldtek be jobbnál jobb műveket. Vecsei szerint mindenkinek el kellene kezdeni írnia, legalább reggel néhány mondatban rögzíteni álmait, ugyanis egy ilyen nehéz időszakban, karantén idején remek terápiás hatása lehet napi néhány perc elmélkedésnek, alkotásnak.

Zoltán megkérdezte Ott Annát, hogy mit tartott legfontosabbnak a beérkezett szövegek olvasása közben, aki a humort emelte ki. Ott szerint mindenki máshogyan nyúlt hozzá a közös ügyhöz, ez tette különösen sokszínűvé a zsűrizés folyamatát. Ezután Vecsei az őt ért változásokról mesélt, arról, hogy az elmúlt öt-hat évben minden este színpadon állt, hol megőrülnie kellett, hol megbolondulnia, hol pedig szerelmesnek lennie, emiatt nagyon furcsa volt, hogy esténként otthon ült, olvasott vagy zenét hallgatott. Forgách-Fábián hazaköltözött Veszprémbe férjével a budapesti lakásukból és gyerekkori szobájában, a szüleivel és testvérével együtt töltötte a karantén napjait. Ott egy erdei házikóba vonult el, elmondása szerint ott jobban tudott figyelni a beérkezett szövegekre, jó volt számára kiszakadni a városi nyüzsgésből.

A könyvbemutató során két kisvideót is megtekinthettek a nézők, az egyikben a második helyezett Tóth Eszter mesélte el, hogy véletlenül talált rá a pályázatra, de mióta beküldte szövegét, napirendjébe iktatta az írást, és rendszeresen, egyre nagyobb lelkesedéssel alkot. A másikban arról hallhattunk, hogy az Amigók munkája nem csak addig tart, míg a gyerekek kórházban vannak, hanem sokakkal évekkel később is tartják a kapcsolatot, szerveznek közös programokat, akár életre szóló barátságoknak a részeseivé is válhatnak.

Az ötven novellát és a hozzájuk – gyerekek által – készített illusztrációkat tartalmazó könyv megvásárolható a POKET automatákban és online a poketonline.hu oldalon is.

 

 

 

 

Lead-kép: POKET-Facebook