PRAE.HU: Számtalan külföldi produkcióban dolgoztál már eddig – jelenleg is éppen Olaszországban forgatsz. Számít neked az alkotás szempontjából, hogy otthon vagy külföldön dolgozol, illetve hogy milyen nyelvi és kulturális közegből érkező emberekkel alkotsz éppen egy csapatot?

A film nyelve univerzális. Viszont azt, hogy a forgatáson hogyan érzem magam, hogyan tudok dolgozni, mégis befolyásolja, hogy hol vagyok éppen.

PRAE.HU: Megfordítva, a hatás szempontjából nézve számít ez a különbség? Gondolkodik azon egy operatőr, hogy milyen hatást fog kiváltani a világ különböző pontjain?

Munka közben nem tudok azon gondolkodni, hogy milyen közönség fogja megnézni a filmet. Ideális esetben a film, amin dolgozom, rengeteg helyre, nagyon különböző emberhez eljut. Ha a munkát jól sikerült elvégezni, és az eredmény érvényes lesz, akkor nem szükséges azzal foglalkozni, hogy kit miként fog elérni a produkció, mert magától képes lesz megtalálni az utat a közönségéhez. Szerintem nem is nagyon lehet ebben gondolkodni – talán csak közönségfilmek esetében, amikor fontosabb a direkt hatás. Én viszont leginkább szerzői filmeket csinálok. Emiatt sem gondolkodtam még ezen a kérdésen.

PRAE.HU: Fotóriporterként, képszerkesztőként kezdted a pályádat. Egyértelmű, hogy a vizuális kommunikáció mindig meghatározó volt az életedben. Mikor és miként döntötted el, hogy operatőr leszel?

Meglehetősen későn, huszonhét évesen felvételiztem a Főiskolára (a mai Színház- és Filmművészeti Egyetemre – a szerző). Volt bennem egy nagy adag kíváncsiság ugyan, de nem igazán tudtam, mire vállalkozom. Kamaszkorom óta fényképeztem, ez volt a szenvedélyem, mélyen beleástam magam a rejtelmeibe, később pedig a szakmámmá vált. Ekkor támadt a felvételi ötlete, sok osztálytársammal ellentétben viszont én nem készültem tudatosan az operatőri pályára, nem voltak részletes elképzeléseim, hogy mit, hogyan akarok elérni.

PRAE.HU: Végül mégis diplomát szereztél – mit gondolsz, ezen a pályán elengedhetetlen az intézményi képzés? Vagy vannak jól járható alternatív utak is?

Mindenképpen vannak alternatív utak. Sok kiemelkedő magyar operatőr nem a Főiskola elvégzésével került a pályára, mégis sikeres tud lenni, és kiváló filmeket csinál. Nekem viszont nagyon sokat adott ez a képzés, hiszen egyrészt a pályájukon még aktív, komoly filmesek tanítottak bennünket, másrészt nagyon fontos volt a közös munka azokkal a diákokkal, akikkel együtt végeztünk. Itt alakult ki a Pálfi Gyurival (filmrendező, a Hukkle, a Taxidermia, a Szabadesés vagy Az Úr hangja alkotója – a szerző) való munkakapcsolatom is, ami az egész pályámra nézve nagy jelentőségűnek bizonyult.

PRAE.HU: Ha visszatekintesz az eddigi pályádra, milyen meghatározó fordulópontok jutnak az eszedbe?

A felvételi mindenképpen ilyen volt, mert ha nem vesznek fel, akkor más úton belőlem nem vált volna operatőr. A másik fontos pillanat a Pálfi Gyurival való találkozás volt, akivel már az iskola alatt elkezdtünk együtt dolgozni. Ebből a munkakapcsolatból azóta több olyan film is született, amelyek jelentős nemzetközi sikereket értek el. Többek között azért kezdhettem el külföldön is dolgozni, mert ezek a filmek hoztak újabb megkereséseket, Magyarországon kívülről is.

PRAE.HU: El lehet tehát mondani, hogy a munkák hozták neked az újabb munkákat. Hogy látod az informális networking szerepét a pályádon? Mennyire kell jól mozognod a megfelelő körökben ahhoz, hogy folyamatosan csörögjön a telefon?

Rám ez egyáltalán nem jellemző, hiszen minden munkámat a korábbi filmek hozták. Egészen pontosan a Hukkle (rendező: Pálfi György, 2002) és a Taxidermia (rendező: Pálfi György, 2006) miatt kerestek meg sokan külföldről, ahelyett, hogy én kávézgattam volna, vagy találkoztam volna házibulikban bárkivel. Mivel Magyarországon élek, emiatt sem tudnak a külföldi munkák személyes kapcsolatokon keresztül megtalálni. Ebben a filmben, amit éppen most forgatok Rómában, sem a producereket, sem a rendezőt nem ismertem korábban, viszont látták egy másik olasz filmemet, ami miatt úgy döntöttek, hogy velem szeretnének dolgozni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a pályán való elinduláskor nagyon sokat segítenek az informális kapcsolatok is, mert nagyon számít, hogy az ember a kezdetekkor milyen lehetőségeket kap.

PRAE.HU: Mit gondolsz, melyek azok a kvalitások, amelyek a leginkább elengedhetetlenek egy operatőr számára? Mit javasolnál egy fiatal embernek, mire figyeljen, ha sikeres akar lenni ebben a szakmában?

Az a baj, hogy míg például egy színész sokat dolgozik együtt más színészekkel, így lát másokat is munka közben, addig az operatőr soha. Én nem nagyon tudom megmondani, hogy más hogyan boldogul, mi alapján kap munkát, miként hoz meg döntéseket, mi lehet vonzó egy másik operatőrben egy rendező számára. Annyit tudok mondani, szerintem egy pályakezdőnek nagyon fontos, hogy minél több munkát elvállaljon. Minél többet dolgozni, minél több emberrel találkozni, akikkel esetleg tovább lehet majd lépni a következő filmre – vagy videoklipre, vagy esküvői videóra.

PRAE.HU: Tehát mindegy, csak kamera legyen a kézben, mert így lehet tanulni és előre jutni...

Igen, hiszen egyrészt ez ad rutint az újabb és újabb feladatok megoldásához, a különböző új helyzetekhez, másrészt pedig mindig ez hozza a soron következő lehetőségeket is.

PRAE.HU: Mi jelenti a pályádon a sikert? Mikor igazán sikeres egy operatőr?

Megint csak az a válaszom, hogy nem tudom megmondani, egy operatőr mikor sikeres, csak arról beszélhetek, hogy én mikor érzem azt, hogy valami sikerült. Önmagában azt a tényt, hogy meg tudtam maradni ezen a pályán, sikernek tartom, hiszen nagyon nagy a verseny. Azt, hogy folyamatosan kapok izgalmas felkéréseket, amelyeket szívesen vállalok, sőt ezekből még válogatni is tudok, ugyancsak sikernek élem meg. Ahogyan azt is, hogy néha ezek a filmek elkerülnek egy-egy fesztiválra, amelyeken szakmai vagy akár közönségsikereket érnek el. Olykor még díjazzák is a filmet, esetleg kifejezetten az én munkámat is – ez mind-mind siker.

PRAE.HU: Mire vagy a legbüszkébb a szakmai életedben?

Úgy tűnik, csináltam néhány olyan filmet, amelyek nem öregedtek meg, még mindig érdekesek mások számára. Ebben a stábban, amelyben most dolgozom, éppen tegnap jött oda hozzám egy stábtag, hogy bár eddig nem akart erről szólni, de most mégis elmondja, látta a Taxidermiát, ami nagyon fontos film a számára. Ez szuper érzés, hiszen ezt a filmet tizenöt éve készítettük, mégis rengetegszer előfordult már velem Mexikótól Kínáig a világ sok különböző pontján járva és különböző projekteken dolgozva, hogy odajött valaki a stábból, és elmondta: a Taxidermia fontos dolog az életében. Azt hiszem, nekem ezek a pillanatok jelentik a legerősebb élményt.

PRAE.HU: Higgadt tudatossággal válogatsz a kínálkozó munkák között, vagy intuitív típus vagy?

A felkérések közül azokat a filmeket vállalom, amelyeknek tetszik a forgatókönyve, és amelyekről már ekkor azt képzelem, hogy jól működő filmek lehetnek majd. Egyáltalán nem csak az izgalmas vizualitás foglalkoztat, hanem a maga egészében nézem a filmet. Utána megnézem a rendező korábbi munkáit, hogy vajon ő is nagyjából azt látja-e ebben a forgatókönyvben, amit én, vagy esetleg valami teljesen mást. Ha pedig ez is stimmel, és egy személyes találkozó alkalmával is úgy érzem, hogy jól tudnánk együtt dolgozni, akkor azt a munkát örömmel elvállalom.

PRAE.HU: Ebben azért van valamifajta tudatosság, hiszen utánamész kicsit a rendezőnek, megnézed a filmjeit. Kimondtál egy másik fontos kulcsszót is: a szerencsét. Mit gondolsz, számít a szerencse?

Iszonyatosan sok tehetséges operatőr van a világban, nagyon sokan mindent meg is tesznek azért, hogy bizonyíthassanak, mégsem úgy alakul. Ami nem azért van, mert ők ne lennének jó szakemberek, hanem valahogy pont nem az a forgatókönyv találja meg őket, amivel azután bekerülhetnek a körforgásba. Úgyhogy én azt gondolom, a legnagyobb rész tényleg nem más, mint szerencse.

A prae.hu művészeti portál Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projektje szempontjából különösen fontos Pohárnok Gergely tanácsa, miszerint egy pályakezdő minél több munkát vállaljon el. Minél többet dolgozni, minél több emberrel találkozni, akikkel esetleg tovább lehet majd lépni a következő filmre – vagy videoklipre, vagy esküvői videóra.