A Surik újabb jellegzetes Ulickaja-regény: egy középponti figura köré szerveződik, ahol a narrátor a főhős kapcsolati hálóját követve iktat be egy-egy epizód erejéig karakteres mellékszereplőket, akiknek útjai bonyolult utakon-módokon keresztezik egymást. A főhős ezúttal Surik Korn, az ötvenes évek közepén-végén született moszkvai fiú, akinek életét jó tizenkét éven keresztül kíséri aprólékos figyelemmel az elbeszélő (tizennyolctól harmincéves koráig), és eközben kitér mindazokra a (jellegzetesen női) figurákra is, akiknek sorsával Suriké – hol szorosabban, hol lazábban – időlegesen összebonyolódik. Ilyen például – a nyelveket tanító, európai nagyvárosokat megjárt, tanult nagymama, Jelizaveta Ivanovna alakján, és a végig gyerekszerepben ragadó mama, Verocska figuráján kívül – Matilda, az idősödő, macskáival élő szobrászművész; Alja Toguszova, a kazah vegyészlány, aki Surik elcsábításától várja, hogy végleg Moszkvába költözhessen; Lena Sztovba, aki terhes marad külföldi vőlegényétől, és Surik szánalomból titkon feleségül veszi; Valerija, a széparcú, művelt, de nyomorék könyvtáros, aki Suriktól kisbabát remél; de ilyen a férjétől frissen elhagyott Alja, a magányos Faina, vagy épp a folyton öngyilkossági kísérletekbe menekülő virágkötő Szvetlana is. Női sorsokkal kereszteződik tehát Surik sorsa – a könyvből szinte teljesen hiányoznak a férfiak. Ahogy Surik életéből is: apja a születése után nem sokkal meghalt; anyja és nagyanyja nevelték.

Noha a 65 fejezetből álló könyv első 5 fejezetében sokat megtudunk Surik gyermekéveiről, illetve a születését megelőző időszakról, a könyv fókuszában nyilvánvalóan Surik életének (a további 60 fejezetet kitevő) tizenkét évnyi szakasza áll: tizenkét, mondhatnánk sorsdöntő év. Hiszen a 18 és 30 közti időszak fokozottan az egész életre kiható választások, a megragadandó-elszalasztható lehetőségek ideje: ekkor formálódnak nemcsak a felnőtt-lét meghatározó magánéleti kapcsolatai, de rendszerint ekkor választ pályát, szakmát, hivatást is az ember. A regény ezt az időszakot mutatja be – és azt, hogy Surik Korn képtelen élni a lehetőségeivel. Tehetséges, de a saját érdekeit képviselni nem tudó fiatalember – éppen a túlzott kötelességtudata és altruizmusa („jófiúsága”) az, ami megakadályozza abban, hogy egyről a kettőre jusson. Hiába különleges nyelvtehetség (franciául, németül perfekt, angolul alig négy hónap alatt tanul meg, és spanyolul is jól tud), a bölcsészkarra – miután egy adminisztratív hibától megrémülve odahagyja az egész felvételit – nem jut be, a későbbiekben pedig, noha nagymamája összeköttetései révén szakmailag mégis érvényesül (esti iskolát végez, nagy presztízsű könyvtárosi álláshoz jut), avítt, archaikus nyelvi fordítások és nyelvórák között telik az élete. Ami azonban igazán katasztrofálisan alakul, az a magánélete: hiába jó kiállású fiatalember, akin megakad a nők szeme, sosem képes elhagyni saját „jó fiúgyermek” szerepét, és önállóan partnert választani – ehelyett mindig „kötelességből” és „sajnálatból” megy bele titkos szexuális kapcsolatokba, csúszik bele gondozói szerepkörökbe. Surik gyakorlatilag nem tud nemet mondani, folyton mások akaratának, vágyainak a foglya – akiket viszont igazán szeretne magának (mint amilyen Lilja Laszkina, a könyv elején emigráló hallgatólány, vagy Joel, a francia turistalány), azokért nem képes, nem mer harcolni. Mire a könyv végén (a külföldön időközben családot alapított és szép karriert befutott) Lilja egy rövid látogatásra visszaérkezik Moszkvába, szomorúan állapítja meg, hogy az a Surik, akit tizenkét év után viszontlát, „szörnyen néz ki: megöregedett, meghízott, nehéz elhinni, hogy még csak harmincéves” (460).

Surik mellett tehát szépen, lassan elmegy az élet. A hol nagyon empatikusnak, hol enyhén ironikusnak tűnő narrátor nem nagyon magyarázgatja a történteket: Lilja Laszkina megállapítása hirtelen éri az olvasót azok után, hogy jó négyszáz oldalon keresztül követtük végig Surik szexuális kalandjait (vagy inkább kötelességteljesítéseit), hol Surik, hol egy-egy mellékszereplő szemüvegén keresztül figyelve a történteket. De az, hogy Surik torzult emberi kapcsolatok foglya, az nemcsak a szerelmi viszonyaiból látható: legalább ilyen torzak a körülötte lévő rokoni kapcsolatok is. A generációk a Korn-családban furcsán egybefolynak: a nagymama válik Surik anyjává, miközben Surik igazi anyja továbbra is gyerekszerepben marad; és ugyanez ismétlődik meg egy generációval lejjebb – Surik inkább bátyként, és nem apaként viszonyul a saját lányához (aki valójában nem is a lánya), ellenben Surik anyja hirtelen a saját unokájával éli át azt az anyaságot, amit az igazi gyerekével, Surikkal kapcsolatban korábban elraboltak tőle… A nagyszülők válnak tehát az unokák szüleivé, míg az igazi szülők mesterségesen gyerekszerepben ragadnak. Jól látszik ez a pályaválasztásokon is: Surik a nyelvzseni nagyanya útját folytatja (még a könyveit, tanítványait, kollégáit, sőt, az általa kitalált ceremóniákat is örökli); Surik lánya viszont Surik anyjának az előadóművészi ambícióit teljesíti be… Zűrösek tehát a generációk közti kapcsolatok, az egyik szülő rendszerint hiányzik (meghalt, vagy másik városban, országban él), a másik szülőt pedig saját szülője akadályozza anyasága vagy apasága átélésében.

Ugyanakkor Ljudmila Ulickaja könyve, noha hihetetlenül torz kapcsolatokat mutat be, nem pszichologizál. A könyv legelején írottak alapján ugyan sejthető, hogy Surik a nagymama nevelésének az áldozata, olyasvalaki, akit ügyes érzelmi manipulációval szoktattak az „örök segítő” szerepébe, ám a könyvnek mégsem a torz kapcsolatok bemutatása a fő erénye, avagy tétje. A Surik attól válik izgalmas olvasmánnyá, hogy Ulickaja bámulatosan eredeti figurákat tud teremteni: nemcsak a kötelességtudatból fűvel-fával szeretkező férfifőszereplő ilyen, de legalább ilyen eredeti figura a könyvtáros Valerija is, aki gyakorlatilag egyetlenegy szobában (később egyetlenegy ágyban) éli le élete utolsó éveit, de páratlan szervezőkészségének és baráti körének köszönhetően szellemileg friss, és emberileg vonzó tud maradni; vagy ilyen a nélkülözhetetlen nagymama alakja, aki egymaga szervezi meg egész családja életét, és akinek a noteszében furcsa rendben ott található minden kellő információ, üvegesről, tavaszi nagytakarításról, házmesterekről; de ilyen a feleség, Lena Sztovba és családja, a szibériai pártapparatcsikok, akik hatalmas szobájú hatalmas lakásban laknak, hatalmas tálakból hatalmas ételeket esznek, és hatalmas ügyet csinálnak abból, hogy Lena teherbe esése után is fenntartsák a külvilág előtt a látszatot. Izgalmas, eredeti figurák, zűrös családi kapcsolatok, és egy tehetséges, fiatal élet, ahogy saját maga elől is rejtve, szép lassan elkallódik – ezek a Surik kulcsmotívumai.