Az emberemlékezet óta véráztatta Donyeckben élő család tagjai filmet forgatnak arról, ami valójában az életük: az évek óta húzódó háborúról, amelyben anya és gyermekei napról napra igyekeznek túlélni. Mindennapjaik valós alapszituációja és a készülő film szorosan összefonódik, mégis hihetetlenül fontos az distancia, amit a fikció létrehoz a realitáshoz képest. Ez a család a filmkészítésen keresztül képes a háború extrém helyzetére játékként, esetenként pedig műalkotásként tekinteni.

Színtiszta eszképizmus ez egyfelől, az alkotás örömének (ön)gyógyító folyamata másfelől. Mindezt pedig egy dokumentumfilm foglalja keretbe, mely a rendező Iryna Tsilyk első egész estés munkája. Rendkívül bonyolult és különböző rétegeivel folyamatosan egymásba játszó filmnyelvi szövedék alakul ki köszönhetően annak, hogy a rendező empatikus módon minimalizálja a külső beavatkozást az eseményekbe – s nem utolsó sorban annak is, hogy a család legidősebb, operatőrnek tanuló gyermeke, Miroszlava valóban ihletetten és jó érzékkel kezeli a kamerát.

Az összképet egy lépéssel hátrébbról szemlélve elmondható, hogy a dokumentumfilm mégis leginkább annak a négygyerekes anyának a története, akinek – háborús helyzet ide vagy oda – továbbra is a hétköznapi élet megannyi frontján kell helytállnia: az otthon biztonságát megteremteni, nagylányát egyetemre, a kicsiket iskolába küldeni, mindüknek karácsonyt csinálni, és mindeközben megtanítani a civil védekezés elemi módjait a háborús mindennapokban.

A külső felvételek során sok totált használ a film, mintha szeretne minél többet megmutatni a lerombolt városból, a szegénységből, a jövőtlenségből. Ezzel éles kontrasztban állnak viszont a család otthonában felvett, belső jelenetek, melyek otthonosságot, melegséget árasztanak, a szeretet elkapott pillanatait tárják elénk, mikor az édesanya születésnapját ünneplik, együtt énekel a család, megkapják a hírt a sikeres felvételiről, vagy egyszerűen csak a legkisebb gyerek a cicának furulyázik.

Érdekes, hogy tényszerűen szinte semmit sem tudunk meg erről a nőről, életének csupán a szimptómáit látjuk: egyedül neveli a gyerekeket, szoros viszonyt tart családja nőtagjaival (az anyjával és a húgával), a lehetőségek szerint odafigyel az összes gyermeke érzelmi igényére, mindezek tetejébe pedig meglepően éles meglátásai vannak művészeti és vizuális kérdésekben.

Leírva olcsó újságírói fogásnak tűnhet azt állítani, hogy ez az asszony a család életének rendezője, a nem egészen másfél órányi filmidő alatt mégis jól kitapintható a filmes analógia. Ő az, aki összefogja, koordinálja a csapatot, határozott meglátásaival, véleményével alakítja az életet, a mindennapi működést – egyszersmind biztosítva a lehetőségeket és kereteket is mindehhez.

A föld oly kék, mint egy narancs különös címével meglepően jól összefoglalja ennek a szabálytalan dokumentumfilmnek a hangulatát, milyenségét. A „film a filmben” alapszituáció mozgatja a folyamatos önreflexiót, egyszerre tematizálja a költői fogalmazásmódra való törekvést és a dokumentarizmus igényét is. Nem utolsó sorban pedig tűpontos szimbólumát adja a háborús élethelyzet észbontó irracionalitásának is. Nekünk, akik a boldog békeidők kiváltságosai vagyunk, szinte felfoghatatlan az a határhelyzetben-lét, ami e család mindennapjainak a keretét adja. Élet és halál, építés és pusztulás vékony határmezsgyéjén járunk, ahol úgy tűnik, az emberi mivolt megőrzésének egyetlen módja az alkotás és a játék. Itt és most éppen a filmkészítés.

A film a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon  lesz látható. 

A 17. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál 2020. november 10. és 22. között kerül megrendezésre online vetítésekkel. A filmek ezen az oldalon „kölcsönözhetőek”.

A fesztiválról bővebb információk itt találhatók.

A film adatlapja a fesztivál honlapján itt található.

A Föld oly kék, mint egy narancs / The Earth is Blue as an Orange. Rendező: Iryna Tsilyk. Producer: Anna Kapustina, Giedrė Žickytė. Vágó: Ivan Bannikov, Iryna Tsilyk. Operatőr: Viacheslav Tsvietkov. Gyártó: Albatros Communicos, Moonmakers. Forgalmazó: CAT&Docs Maëlle Guénégues.

A cikkben szereplő képek a Verzió hivatalos sajtóanyagai.