Természetesen az élő közvetítés felveti a hallgatói percepció befolyásolásának és a zenei előadás aktualitásának problémáját. A Zeneakadémia korábban is közvetítette online bizonyos koncertjeit, de most, a pandémia időszakában ez talán még aktuálisabb, mivel a tényleges  koncertlátogató közönség leszűkült. Kétségtelen, hogy az élő zenének hatalmas ereje van a hallgatóra, de nemcsak annak, hanem mindannak, ami vele együtt jár: kiöltözés, az alkalom megtisztelése, pillanatnyi impressziók, a közönség elmosódott beszélgetése előadás előtt, cipőkopogás, tolakodás a ruhatárban, parfümök illatának keveredése, sietség, valaki mindig elkésik, a masszív zeneakadémiai ajtók megnyílása, minden csillog, minden arany. Ezzel ellentétben egy otthoni online stream meghallgatása jóval kevesebb varázst rejt, az előnye azonban az idő. A hallgató tud magának időt hagyni és adni, vissza -és beletekerhet a koncertbe, újra és újra meghallgathatja ugyanazt, és nem mellesleg ez az idő az, ami lehetővé tette ennek a cikknek a megírását, mivel az online közvetítés hozadékaként a koncert még mindig aktuális és aktuális is lesz. E kétféle percepció mérlegelése elengedhetetlen egy zenei beszámoló kapcsán és kifordítva, a percepciók hatása a zenészekre is kulcsfontosságú: egy teltház, egy jó közönség vitathatatlan inspirációval és ösztönzéssel szolgál a művészeknek.

A koncertsorozat helyszíne központi szerepet töltött be Bartók életében, mivel a Zeneakadémián megannyi emlékezetes koncertet adott, itt ismerte meg azokat a művészeket, akik később előadták a darabjait és azokat, akik inspirálták egy-egy új zenemű megírására.

“Bartók Béla talán nem volt Hans Koesler zeneszerzés-tanár legboldogabb hallgatója, és talán nem volt évekkel később a legboldogabb zongoratanár sem ‒ hiszen az oktatás számára inkább kényszer volt, szemben a szívéhez jóval közelebb álló népzene-kutatással ‒, mégis a Zeneakadémia volt az a hely, ahol Bartók emlékezetes koncertjeit adta, ahol kevés barátját megismerte ‒ köztük mindenek előtt Kodály Zoltánt ‒, és ahol találkozott azokkal a művészekkel, akik életre keltették műveit. Ezek között a legjelentősebbek pedig éppen hegedűművészek voltak” ‒ fogalmazott dr. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora. (bartokworldcompetition.hu, 2017)

A sorozat első koncertjének repertoárja az Andantéval nyitott, majd a 44 duó két hegedűre részleteit a 2. hegedű-zongora szonáta követette. A szünet után ismét a 44 duóból hallhattunk részleteket, a koncert a Kontrasztokkal zárult. Mind a négy darab megalkotásában más és más hegedűművész inspirálta Bartókot, vitathatatlan tehát a hegedűművészek a bartóki alkotásfolyamatra mért hatása.

Nem megkerülhető az a tény, hogy Bartók sosem tanult hegedülni, mégis gyakorlatilag mindent tudott a hangszerről. Ez a hangszeres tudás két forrásból merítkezett, egyrészt a kor hegedűművészeivel való közös zenélésből és az ebből szerzett inspirációból, másrészt a népzene-kutatások során megismert falusi virtuóz hegedűsök játékából, amit Bartók hihetetlen pontossággal jegyzett le. Tagadhatatlanul e két forrásból merített ösztönzést hegedűs kamaraművei megalkotásakor. 

Bartók fiatalkori műveihez kapcsolódik az A-dúrban írt Andante. Az Arányi nővérek ‒ Joachim József, a világhírű hegedűművész unokahúgai ‒ Adrienne, Hortense és Jelly mindhárman zenei pályára készültek és a Zeneakadémiára jártak a náluk valamivel idősebb Bartókkal, aki magánórákat adott a családban, és több ízben kamarazenélt az Arányi lányokkal vasárnap délutánonként. 1902 novemberében elfogadta az Arányi család meghívását egy házi mulatságra, ami visszahúzódó természete ellenére önfeledt jókedvben telt. Az Andante tulajdonképpen egy köszönetnyilvánítás, nem nyilvánosság elé szánt koncertdarab, hanem ahogy a felírás is jelzi, 1902. november 23. emlékére, kottában lejegyzett köszönet, az eredeti kézirat is levélformában őrződött meg. Bartók a legidősebb nővérnek, Arányi Adilának címezte az Andantét, aki később húgával, Jellyvel a londoni zenei élet hírességeivé váltak és sokat koncerteztek Bartókkal a 20-as években. Az Andante majd´ fél évszázadra feledésbe merült, mikor Arányi Adila 1955-ben újra előásta egy londoni koncertre. 

Bartók 1931-ben Erich Doflein német hegedűpedagógus biztatására komponálta meg a 44 duó két hegedűre darabját. Pedagógiai célzattal alkotta meg a Duókat, azonban nemcsak a játékos virtuozitásának, hanem a hegedűs kamaramuzsikálás technikai-zenei gyakorlatának fejlesztése is volt az elsődleges cél. A négy füzetnyi duó magyar, szlovák, román, rutén, szerb és arab népi dallamokat tartalmaz, ezek majdhogynem kivétel nélkül eredeti népzenei témákon alapulnak és Bartók saját Kárpát-medencei és algériai gyűjtései. A Duók egy miniatűr-sorozat, amit bár pedagógiai céllal alkotott meg, előadási darabokként is megállják a helyüket. 

1922 őszén komponálta meg Bartók a 2. hegedű-zongora szonátát. A bemutatóra 1923 februárjában került sor Budapesten Zathureczky Ede közreműködésével. Bartók a fiatalabb Arányi lánynak, Jellynek ajánlotta a művet. Ez a kísérletezés korszaka a bartóki életműben, nyomon követhető Stravinsky és Schönberg hatása a darabon. Improvizációszerű, szabad szerkesztésmód jellemzi, hiszen a sztenderd szonátaformával ellentétben kéttételes formára írta Bartók. A 2. hegedű-zongora szonáta tehát a végletekig végiggondolt, mégis improvizatív hatást nyújt. Ezt az improvizatív jelleget erősíti a hangközökkel való bánás és  a darab metodikájának gyakori oktávtörései is. Az első tétel Molto Moderato, elégikus, magányos hang kerül kifejezésre, míg a második tétel Allegretto rondószerű lehiggadás. A két hangszer nem egyenrangú társ a darabban, a hegedűé a főszerep, míg a zongora kísér. 

1938-ban a jazzklarinétos Benny Goodman kérte fel Bartókot Szigeti József útján a Kontrasztok megírására. Ez az egyetlen alkalom, mikor Bartók kamarazenéjében fúvós hangszert szerepeltet. A Kontrasztok eredetileg két tételből álló rapszódiának íródott, az 1939-es Carnegie Hallban tartott ősbemutatón is így adta elő Benny Goodman, Szigeti József és Petri Endre, akkor még Rapszódia hegedűre és klarinétra volt a címe. “...Hát bizony nem nagyon szeretem a Rhapsody elnevezést, (levelemben is írtam erről) akkor már inkább szeretném a Two dances címet!! Ha csak lehet változtasd meg ezt meg a műsoron” ‒ írta Bartók egyik levelében barátjának, Szigeti Józsefnek. (Szigeti, 1965) Bartók később egy harmadik tételt toldott a darabhoz, a Pihenőt, így (Verbunkos-Pihenő-Sebes) a rapszodikus formából egy teljesebb, háromtételes klasszikus szonátaféle-formaképlet bontakozott ki. A Kontrasztok címet hosszas gondolkodás után Bartók találta ki New York-i tartózkodása során Szigeti lakásán, ami jól tükrözi a hegedű és a klarinét hangszínének összeegyezthetetlenségét. A tételek tempójukban is (gyors-lassú-gyors) kontrasztban állnak egymással, de más szimmetriák is végigvonulnak a darab egészén, mint például az első tételben megszólaló klarinét kadenciát a második tételben hegedű kadencia követ. A zongora leginkább ütőhangszeres mivoltában van jelen, mindvégig háttérben marad.

Az Összkiadás élőben sorozat soron következő koncertje október 29-én, 19 órai kezdettel volt látogatható a Zeneakadémia Solti termében. Baráti Kristóf mellett Langer Ágnes és Jean-Efflam Bavouzet lépett színpadra, a 44 duó részletei után az 1. rapszódiát és az 1. hegedű-zongora szonátát hallgathatta meg a közönség. A sorozat zárókoncertje pedig december 10-én 19:30-kor lesz a Zeneakadémia Nagytermében. Repertoáron a 2. rapszódia, a Szólószonáta hegedűre és a Zongoraötös, az est résztvevői pedig Baráti Kristóf, Giovanni Guzzo, Szűcs Máté, Julian Steckel és Várjon Dénes lesznek.

Források

Bartók hegedűre írott művei többféle megközelítésben, Összefoglaló az MTA BTK Zenetudományi Intézetben a Bartók Világverseny és Fesztivál rendezvényeként szervezett Bartók és a hegedű címmel zajlott kétnapos konferenciáról (2017. szeptember 16). Elérhető: https://bartokworldcompetition.hu/hirek/bartok-hegedure-irott-muvei-tobbfele-megkozelitesben-109667 (olvasva: 2020. október 24.)

Davidoff, J. Bartók: Sonata  No. 1., Sz. 75 for violin and piano. Elérhető: https://www.yellowbarn.org/page/bart%C3%B3k-sonata-no1-sz75-violin-and-piano (olvasva: 2020. október 28.)

Homolya, I. (1980). Bartók: Andante (1902), Editio Musica, Budapest.

Kárpáti, J. (1976). Bartók kamarazenéje, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.

Összkiadás élőben, Bartók összes hegedűs kamaraműve (2020). Elérhető: https://zeneakademia.hu/mindenprogram/2020-09-30-bartok-osszes-hegedus-kamaramuve1-9424 (olvasva: 2020. október 19.)

Rajna, M. Bartók Béla: Kontrasztok hegedűre, klarinétra és zongorára. Elérhető: http://konzi.hu/sites/default/files/docs/56.1.doc (olvasva: 2020. október 18.)

Riskó, K. (2012. november). Eszmények és emlékek Bartók Negyvennégy hegedűduójában, Magyar Zene, Budapest, 1. évfolyam, 4. szám.

Somfai, L. (1977). A hét zeneműve - Bartók: 2. hegedű-zongora szonáta, Magyar Rádió Zrt.

Szigeti, J. (1965). Beszélő húrok, Zeneműkiadó Vállalat, Budapest.

Fotó: facebook.com/zeneakademiaofficial