A technológia és könyvek furcsa összefonódása ez egy könyvesbolt alagsorában. De hát nem éppen ez a folyamat megy végbe a hétköznapokban is, mikor e-olvasót használunk és telefonba jegyzetelünk? Lassan a nyelv is összekapcsolja a kettőt: az angol notebook szó alatt egyszerre értünk jegyzetfüzetet és laptopot.

Mézes kritikai érzékkel mutat rá, hogyan ivódott be a számítógép a hétköznapjainkba, és ezáltal mennyit változott az ismeretek tárolásának szokása. Tim Berners-Lee 1991-ben hozta létre az első weblapot, azóta a könyvekben őrzött végtelen tudás (és még több) már egyetlen számítógépről is elérhető. Viszont kérdéses, hogy az egyre bővülő információáradatból mennyit vagyunk képesek mi befogadni és birtokolni. Bár sokáig élt a köztudatban a mítosz, ami szerint az agyunk 10%-át használjuk csupán, és ezt felkarolva születtek olyan szuperképességű hősök a filmvásznon, mint Lucy vagy a Csúcshatás Eddie-je, akik ezt 100%-ra tornázták fel. Valójában ezt ma már több okból sem tartják elfogadottnak a tudósok, de az igaz, hogy sokkal többet lennénk képesek memorizálni, mint hinnénk. Az emlékezetünk ugyanis közel 2,5 petabyte (millió gigabyte) méretű tárhelynek felel meg, ami egy nagyjából 300 évig játszódó videó mérete. Kutatók arra is felfigyeltek, hogy az internet nagy hatással van az emlékezőképességünkre; több más tényező mellett ennek is köszönhető, hogy egyre nehezebben jegyzünk meg pontos adatokat, arra viszont könnyebben emlékezünk, hogy hol találtuk meg azokat.

Mézes felvetése szerint:

létezhetett az internet előtt, illetve azzal páthuzamosan egy másfajta törekvés is, amely a befogadó előzetes ismereteire és érzékenységére hagyatkozott és rövid, kódolt üzeneteken keresztül igyekezett számottevő információt átadni.

Szerintem még ma is létezik, hiszen ez akár a művészet egyik szótári definíciójának is beillene – valóban, Mézes konceptualista munkái is így hatnak. A művész korábbi alkotásaira szintén az jellemző, hogy a hétköznapi dolgokat ready-made-ként vagy reprodukcióként szimbolizálják, és emelik új kontextusba, ezáltal végtelen értelmezési lehetőséget teremtenek. A jelenlegi kiállítás öntvényei is kódokként üzennek, amelyeket minden látogató saját, egyedi nyelvére fordíthat le.

Az öntvények az Encyclopædia Britannica 12 kötetes kiadványáról, a Micropædia-ról kapták a nevüket. Az eredeti kötetek egy-egy kivételtől eltekintve (többek között az Internet című szócikktől) legfeljebb 750 szavas terjedelemben határozzák meg a szavak jelentését. Ez a világról való tudásunk egy nagyon sűrített, objektív rendszerbe szedése, aminek az alapját a 18. századi első enciklopédiák teremtették meg. A kiállítás egy hasonlóan szigorú struktúrában mozog, amelyből azonban kiütköznek az objektív szemlélet okozta hibák. Mézes 12 öntvénye alapfunkcióját, az információnyújtást sem teljesíti, legalábbis nem az enciklopédiáktól megszokott és elvárt módon. A vaskos könyveket borítójukkal felhajtva fektette le a művész, így a nyitott kötetek első oldala olvasható. The first page. Csakis az első, hiszen ezek a beton és gipsz tömbök anyagukból adódóan sem végiglapozhatók. Igazi könyvekhez illően címet is kaptak, ami a könyv egészét lenne hivatott egybesűríteni. Ezek a címek azonban nem a megszokott módon működnek – olyan kiüresedett, digitális üzenetek, amilyenekkel nap mint nap  találkozik minden user. A kiállítás elnevezéséhez hasonlóan ezek is angolul íródtak, ami egyrészt a számítógépek „anyanyelve”, másrészt a digitális világhoz hasonlóan, az angolszász kultúra is lépten-nyomon körbevesz minket, legyen szó a hirdetésekről, dalszövegekről, vagy szóhasználatunkról. Ezek néhol ironikusak, a Save te past for the future feliratú öntvényből az alkotó kivájta a mentéshez használatos Enter gombot, a This page intentionally left blank feliratút követő üres öntvényről pedig az Escape gomb helyén látható egy mélyedés.

Mézes Tünde – Micropadia, beton-vagy gipszöntvény, festett MDF lap, 30x30x38 cm. Fotó: Bakai Brigitta

Mézest nem először foglalkoztatja a digitális eszközök vizsgálata. 2019-ben a Budapest Galéria Among and Between című tárlatán egy felnagyított fekete Space gombbal szerepelt, aminek két végére feketével Enter és Escape feliratokat festett. Úgy tűnik, itt bújtak meg az On the first page gombjai, hiszen a két öntvényről éppen ez a kettő hiányzik. Ezek szerint ebben a térben nem adatik meg a be- és kilépés lehetősége, az elektronika és az egyre bővülő információrengeteg örökké körbevesz minket és hatással van ránk. Mi magunk is stand by üzemmódban működünk, folyamatos készenlétben, egy üzenetnyi távolságra mindenkitől. Értesítés a friss hírekről, eseményekről és lényegében mindenről, hiszen ki tudja, mit hoz a jövő – csak el ne szalasszuk. A fear of missing out korunk egyik legnyomasztóbb jelensége, amelyet ez az ingerekben túláradó világ okoz. Viszont ezzel párhuzamosan indultak olyan kezdeményezések, mint az Instadetox és a Joy of missing out, amik tudatosan igyekeznek kizökkenteni a mókuskerékből. A kiállítás öntvényei csatlakozóikkal magukban hordozzák a kapcsolódás illúzióját, és azzal a megcsalatással, hogy ez nem következhet be, tükröt mutatnak ösztönös reakcióinkra. Talán már nyúlnánk a zsinórért és keresnénk a WiFi kódot –  és bár itt nem rajtunk áll, hogy létrejön-e a csatlakozás, a művész arra ösztönöz, hogy a real life-ban ismerjük fel és éljünk döntési szabadságunkkal, legyen tudatos, hogy mire fordítunk figyelmet és hogyan szelektálunk közöttük.

Szelektálni pedig nemcsak a minket érő hatások, de a környezetvédelem szempontjából is fontos. Mézes munkáin a felhalmozott szemét és a környezetvédelem mindig vissza-visszatérő gondolatkör. Két öntvény felirata: Please consider the Earth before printing this email. Please consider the environment before_. Ez az üzenete a Recycled content című akvarelleknek is, amik az ásványvizes palackok címkéjén látható – ma már közel sem – „érintetlen tájakat” reprodukálják, megtisztítva a márkák logóitól.

Mézes Tünde – A könyvtáros naptára, digitális print, plexi 70x50cm. Fotó: Gyuricza Mátyás

A bejárattal szemközti fal aljában található egy lehullott 1991-es naptár. Ebben az évben született meg tehát az első weboldal, azóta vett ilyen éles fordulatot a világunk. Ám ez a naptár – akár az enciklopédia-öntvények – nem rendeltetésszerűen működik. A hónapok és a napok januártól decemberig tartó rendje helyett az angol megfelelőjük kezdőbetűi szerint lettek ABC-sorrendbe szedve. Így az év – Mézes rendszere szerint – április nyolcadikával kezdődik és szeptember másodikával ér véget. A kissé ingatag lábakon álló struktúra darabjai azonban mégis összetartoznak, asszociációs hálók láthatatlan szövedékei kötik őket egymáshoz. A naptárban szereplő fotók egy fáról és a bal oldalfalon felfüggesztett Lo/Íme című faobjekt egyértelműen kapcsolódnak egymáshoz, a naptárat az öntvényekhez azok enciklopédikus és számítástechnikai jellege köti össze, a fa pedig, – mint a Tudás fájának szimbóluma és a könyvek alapanyaga – egybefonható az öntvényekkel. Mézes kiállításán semmi sincs a véletlenre bízva, mindennek megvan a maga szerepe, amelyek közt a szemnek láthatlan kapcsolatok lengik be a teret, akár egy WiFi hálózat jelzései.

A tárlat október 30-ig látogatható az ISBN Galériában keddtől péntekig 12–19 óra között, és szombaton 14–18 között.

A négyzetes képet és fejlécet Gyuricza Mátyás fotózta.
A  főoldalon és a Facebookon található képet Bakai Brigitta fotózta.