Az elmúlt évtizedek tendenciái mentén talán nem túlzás azt állítani, hogy az emberalak és annak ábrázolása nem kifejezetten központi vagy kizárólagos tárgya a művészetnek, és ez hatványozottan igaz a szóban forgó médiumra: a múlt század közepétől a szobrászat kiterjesztett terében a figura egyre inkább marginális tematikává vált. Mivel az emberábrázolás a művészet egyik legrégebbi témája, a figuratív szobrászatot egyfajta retrográd aura lengi körül, amelyben komoly veszélyként jelentkezik a historizálás és a nosztalgia, ez pedig a realista szemlélet szinte teljes háttérbe szorulásához vezetett.

De vajon a realizmustól, a valósághű ábrázolástól való elvonatkoztatás együtt jár a testiségtől való eltávolodással is a szobrászatban? Valóban teljes mértékben kívül lehet kerülni a humánum narratíváján? Kalmár Jánost, Mata Attilát és Szabó Tamást többek között ezek a kérdések foglalkoztatják.

A figura számukra olyan retorikai kiindulópont, amelytől elrugaszkodva dialógust kezdeményezhetnek az archaikus, a klasszikus és a modern művészettel. Egyéni tevékenységükkel és csoportként is arra mutatnak rá, hogy az alak, a test olyan szobrászati tematikának bizonyul, amely nem kimeríthető vagy megkerülhető, és amelyhez mindig újszerű megközelítések mentén kell kapcsolódniuk a kortárs reflexióknak.

A három művész mindegyikénél erősek az absztrakt szobrászati szemlélet hatásai is. A testet az absztrakció eszközeivel bontják le és konstruálják újra antropomorf formatöredékekből építkező szobraikban. A test torzítása, fragmentáltsága, szimbólumokká, archetípusokká való sűrítése mindhármuk esetében olyan stratégiák, amelyekkel az alaknak mint jelentéshordozónak folytonos át- és újraírását végzik. Ezek a hasonlóságok ugyanakkor rendkívül eltérő formanyelvhez vezetnek, így az egyes művészek alkotásait érdemes közelebbről is megvizsgálni, és a sajátosságaik, illetve a köztük megfigyelhető különbségek mentén árnyalni az értelmezés kereteit.

A MORPH csoport – Kalmár János, Mata Attila, Szabó Tamás kiállítása, 2020. Fotó: Kalmár János

Kalmár János műveinek kapcsán az emberi test formáinak csupán utalásszerű jelenlétéről beszélhetünk. Szikárságuk, letisztultságuk formailag kiküszöbölik a narratív jelleget, ugyanakkor gazdag és összetett mezőt nyitnak az érzékelés és az értelmezés számára. A karcsú, felfelé nyújtózó formákhoz áttört, légies tömegek párosulnak, ez különösen hangsúlyossá teszi a művek felületi megmunkáltságát, amelyeken archaikus motívumok és jelképek idézik meg a prehisztorikus művészetet. Maga a szobor, annak kiterjedése és anyagi valósága csupán elrugaszkodási pontként szolgál. Kalmár János művészetében lelki tartalmak, események, érzetek, benyomások öltenek alakot, ám ez nem pusztán anyag és forma együttállását jelenti, az alak mindig túl van önmagán, és mindig valami önmagán túlira mutat.

Mata Attila művei ezzel szemben a testiség, a tériség és az anyagiság viszonyát problematizálják az absztrakció eszközeivel. Szobrainak állandó kiindulópontja az emberalak, amelyet sajátos geometrikus alakzatokká bont le. A figura felszabadul, és a testiség kérdése formai konstrukciók kódjain keresztül válik érzékelhetővé. Mata szándéka nem az, hogy absztrakt formák képében újraalkossa az emberi test organikus egységét, hanem éppen ennek az egységnek az átrendezését, súlypontjainak elmozdítását célozza. Tudatosan, mégis játékosan kísérletezve variálja szobrászatának alkotóelemeit: legyen szó a formák dinamikájáról, a láthatóvá tett materialitásról, vagy arról, ahogyan a színezett felületek anyagtalanítják a kiterjedést, a művek minden esetben sajátságos belső logika mentén lépnek működésbe a térben.

Anyagszerűség és tömeg, valamint szín és felület összefüggései Szabó Tamás művészetében is kiemelt jelentőséggel bírnak. Az emberi figura többnyire amorf, töredékes formában jelenik meg torzószerű művei által. A kiállításon domináns a festészeti alkotásainak jelenléte. Ezeken alakok, emberi fejek és arcok láthatók, amelyeket Szabó hímzésekkel kombinál, a hímzett motívumok térbelisége és történetisége beleoldódik a figurák expresszív színeibe és nyers materialitásába. Ezáltal erős kontraszt keletkezik a képeken, a hímzések finomsága, dekorativitása ütközik össze az alakokból áradó feszültséggel: tágra nyílt szájuk azt az érzetet kelti, mintha ki akarnának törni önmagukból. Szabó Tamás számára a felületmegmunkálás jelenti az elsődleges kifejezési eszközt, a halmozás, a túlzás, a túlfeszítettség és az erős anyagszerűség szobrait és festményeit egyaránt meghatározza.

A MORPH csoport – Kalmár János, Mata Attila, Szabó Tamás kiállítása, 2020. Fotó: Kalmár János

A művek és a különböző alkotói szemléletek természetesen nem ennyire élesen elkülönülő egységekként vannak jelen a kiállításon, hiszen párbeszédbe kerülnek egymással is, ami különösen izgalmas és érdekes helyzetet teremt a befogadó számára. Kalmár János, Mata Attila és Szabó Tamás műveinek együttese ugyanis úgy aktiválja a teret, hogy a néző is a saját tértapasztalatának folyamatos kimozdításával szembesül a kiállítást szemlélve. Ami azonban talán ennél is fontosabb, hogy ezzel egy időben a három művész a hagyományos figuratív ábrázolásmódok újragondolásával nem csupán azt teszi kérdésessé, hogy hogyan vagyunk jelen a térben testként, hanem azt is, hogy hogyan vagyunk jelen a saját testünkben.

Helyszín: Művelődési Ház Galéria, 2023 Dunabogdány, Kossuth Lajos út 93.
Információ, bejelentkezés: 06 30 472 9733
Fotók: Kalmár János

A kiállítás 2020. október 17-től november 22-ig látogatható.