Délelőtt a gyerekirodalomé volt a főszerep, számos előadást hallhattak az érdeklődők frissen megjelent mesekönyvekről, pszichológiai témájú művekről, amelyek főként a szülők számára íródtak, valamint bemutattak egy igazán különleges kötetet is, Meseország mindenkié címmel, amely klasszikus történetek átiratait tartalmazza, olyan elemekkel kibővítve azokat, hogy kitágítsa a gyerekek látókörét, elfogadásra, előítéletmentességre nevelje őket.

Kora délután a szórakoztató irodalom legújabb megjelenéseibe pillanthattunk bele, illetve ekkor került sor a számomra egyik legérdekesebb programra, a Kortárs felbeszélésekre is. Till Attila vezetésével beszélgetett Dragomán György író a hangoskönyvről, ami egyben egy podcast sorozat is. Ennek keretein belül 18 magyar író 27 novellája hallható a Radnóti Színház művészeinek tolmácsolásában, amelyből Porogi Ádám és Kováts Adél színművészek közreműködésével kaphattunk ízelítőt. A kortárs hazai irodalom népszerűsítése érdekében létrehozott mozgalom egyik epizódjához készült klipet a szervezők többször levetítették a fesztivál során, képi világával és a novella szövegéhez társított filmes elemekkel mindig magára vonzotta a figyelmet.

Fél hatkor Nádasdy Ádám és Nyáry Krisztián foglalta el a nagyszínpadot, hogy bemutassák az Általad nyert szép hazát című kötetet, ami a himnuszok kalandos életéről ad átfogó képet. A pódiumestként is nevezhető beszélgetés során Nádasdy elmesélte néhány személyes emlékét, például azt, hogy gyerekkorában nem énekelhette hangosan az iskolában hazánk nemzeti indulóját, ezért mindig nagy örömmel járt templomba, hiszen ott megengedett volt. Nyáry pedig olyan meglepő anekdotákkal állt elő, amelyek a Himnusz keletkezésének körülményeit, valamint a megszületett mű évszázadokon átívelő változásait mutatták be. Megtudhattuk azt is, hogy az európai országok esetében gyakori hasonlóságok és másolások ellenére a magyar himnusz mennyire különleges és egyedülálló. A beszélgetést sokszínűvé téve részleteket is hallgathattunk a különféle zeneművekből az egyes állítások bizonyítékaként.

Az este egyik fő fellépője Kiss Tibor Noé volt, aki Szegő Jánossal beszélgetve mutatta be harmadik, Beláthatatlan táj című kötetét. Kiss sokat mesélt az alkotás folyamatáról, volt, hogy elvonult vidéki vendégházakba, volt, hogy otthon írt, mindenesetre elmondása szerint a regény megszületésében kulcsfontosságú, hogy sokat kell utaznia Pécs és Budapest között. Megemlítette, hogy az ötlet is egy ilyen út során született meg benne, ugyanis az autópályáról látott egy híd korlátjára támaszkodó férfit, és ekkor elgondolkodott, vajon mi járhat a fejében. Azt gondolom, az ilyen élmények megosztása segít a szerzőnek bevonzani az olvasót, illetve elmélyíteni benne egy-egy rész mondandóját. Szegő az írói technikáiról is kérdezte Kisst, aki válaszában elmagyarázta, hogy szövegtömbökre bontotta a könyv négy szereplője szemszögéből elmesélt történetet, és három-három fejezetenként haladt előre velük. Az írás során átélt tapasztalatai után a kiadójával közös munkáról is beszélt, elmondta, mennyi változáson esett át a kézirat, hogyan alakult át a kezdeti („A zaj, a zaj, a zaj”) cím a mostanivá. Kiss Tibor Noé közvetlen stílusa és az olvasók felé való nyitottsága olyannyira elragadó volt, hogy a beszélgetés végén többen is leszólították az előtérben a szerzőt, kisebb hallgatócsoport alakult ki körülötte.

A nap zárásaként Bojár Gábor beszélgetett Háy Jánossal új regénye, A cégvezető kapcsán. Háy az irodalmi művek hatásáról is mesélt, elmondta, hogy új könyvétől teljesen függetlenül számára milyen fontos olvasmány volt a Hamlet és a Ványa bácsi, hiszen mindkettő esetében úgy érezte, a történet róla szól, annak ellenére, hogy évszázadokkal ezelőtt és távoli országokban játszódik. Ezzel a példával akarta érzékeltetni, hogy ő maga is arra törekszik regényeivel, hogy minden olvasó megtalálja benne a saját olvasatát, a neki szóló részt, egy-egy karakterben pedig önmagát. Karakterkidolgozási eszközeiről is mesélt, elmondta, hogy egészen a történet végéig nincs neve a szereplőinek, csak funkciójuk szerint említi őket, de amint rájönnek hibáikra, arra, hogy mit rontottak el és elkezdik keresni a probléma megoldását, egyből felruházza őket keresztnévvel. A kötet megírásához szükséges információgyűjtésről is szó esett, amely során Háy olyan ismerőseit, családtagjait kérdezgette mindennapjaikról, akik valamilyen nagyvállalatnál dolgoznak, hogy minél hitelesebben tudja ábrázolni az eseményeket.

A tartalmas beszélgetések azt gondolom, minden esetben meghozták a közönség kedvét az olvasáshoz, én magam is megvásároltam néhány könyvet a Bookline standjánál.

Fotó: Posztós János és Valuska Gábor