Tavaly október 15-én napsütéses, 28 fokot mértek. Most karcos 9 fok van, eső. Az offline, kontakt-Margóra való eljutás így pedig sokfajta visszataszító megaláztatást felülír. Az embernek kihűlnek a csontjai, mire a Várkert Bazárhoz odatömegközlekedik. A bejárat előtt még roppant kényelmetlennek tűnik minden: a helyére rántani a kitekeredett rucit, leverni a vizet az esernyőről, letopogni a mocskot a cipőről, visszahúzni a toka-pelenkát az arcra.

Maszkot fel, ugye!

A kapuőrség lándzsák helyett a digitális lázmérőiket vetik előttem keresztbe.

Megmérnek, biccentenek, hogy rendben vagyok.

Úgy tűnik, hogy kényelmesen időben érkeztem, a falakon belül még szellős a préri. Egyelőre a szervezők létszámban még többen vannak és láthatóan jóságos izgatottsággal figyelik az új jövevényeket.

Margó-díjas: Harag Anita

A Kisszínpadon vette kezdetét az igazi margózás, és átadták az idei díjat is. Valuska László vezetett fel. Elmondta, hogy nagy nehézségek árán, komoly kitartással, a nyári laptop-Margó után csak sikerült megtartani az idei gálát. Elhangzott, hogy a díjnak mára kialakult egy identitása, pályabeindító, pályaerősítő szerepe lett. Majd ismertette a tophármat is, akik közül kikerül a győztes: Babarczy Eszter, Harag Anita és Hegyi Ede.

Ezután Czinki Ferenccel, a szakmai zsűri tagjával váltott néhány szót, aki szerint a prózaművek között idén is sokszólamú volt a sláger: nagy volt a fesztáv a 10-es lista tagjai között, korban és témában is. Volt traumatematika, személyes sorsok feldolgozása, bölcsésztragédia. Czinki szerint a magyar irodalom jó állapotot mutat, nehéz volt szűkíteni a listát, a győztes kiválasztása pedig többfordulós, késhegyre menő vitát okozott.

A díjat Harag Anita kapta, az Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetéért.

A szerző álinterjúban tudott csak bekapcsolódni, ugyanis a fesztivál ideje alatt nem tartózkodik Magyarországon. Helyette a kötet szerkesztője, Turi Tímea mondott néhány szót. Szerinte Harag Anita sikere az alázatban, a szorgalomban keresendő. A novellákat pedig a bennük élő rokonszenv, megértés, a szerethető teremtett világ miatt kedveli, amik látszólag nem túl eseménydúsak, de a sztorik, benyomások hónapok után is tovább élnek az olvasóban, elkísérik őt.

Nem pikk-pakk: Bérczes László beszélgetőkönyve Mucsi Zoltánnal

Az öt órakor kezdő Kapa-Pepe párosnak már komolynak mondható, Margó-létszámra emlékeztető bevonzó hatása volt, a Nagyszínpad előtti széksorok szépen megteltek.

Scherer Péter tréfásan megjegyezte a színpadra kihelyezett vaskos Mucsi-könyvről, hogy úgy tudja, eredetileg POKET zsebkönyvnek készült, majd egy szellemes szemléltetésbe is belefogott, a tárgyalt könyv ugyanis vastagabb, mint a József Attila-összes vagy Tolnai Világlexikonának Men-Ném-ig tartó kötete.

A beszélgetés hozta az elvárásokat, ami miatt gondolom, annyi ember választotta és ült be rá: Mucsi Zoltánból és Bérczes Lászlóból szinte kérdések nélkül jöttek a szövegek, a válaszok. A beszélgetés közepe táján Scherer Péter megjegyezte: „Nagyon jól alakul a beszélgetés… Szerintem jól vezetik, az tetszik nekem!”

Aztán volt itt szó arról, hogy hogyan is születik egy ilyen beszélgetőkönyv, hogy zajlik a munka menete. Bérczes László kiemelte, hogy a papír nehezen bírja el és adja át a beszélgetés közbeni hangsúlyokat, a gesztikulációt. A műfaj nehézsége: „Nem leírni kell, hanem megírni.”

Nem pikk-pakk megy.

A magánéletben csendesnek, szűkszavúnak leírt Mucsi Zoltán elmondta, hogy véleménye szerint szabad őszintének lenni, szabad személyes vallomásokat tenni, azonban ügyeltek arra, hogy a könyv ne legyen intimpistáskodó, mindent nem mondhat el, mert akkor megszűnik a legbelső titok.

A könyvből többek közt kiderül, hogy Assisi Szent Ferenchez hasonlóan Mucsi Zoltán is indult már mezítláb, meztelenül világgá.

Ott Anna kérdezett az újsághírregényről. Pető Péter: #halálka

Pető Péter fanatikus újságíró, a hírek világából érkezett meg a szépirodalomba. 2017-ben a Leshatár című regénye egészen a Margó-díj dobogójáig kúszott.

„Hírekkel lehet a világról elbeszélni.”

Petőt két hozzá hírként beérkező öngyilkosság ihlette meg. Az egyik eset abszurditását fokozza, hogy az egyik pesti szórakozóhely tetejéről leugró menedzser közvetlenül a tette előtt vidáman posztolt az Instagramra. Pető Péter szerzőként az esetek hátterét, mozgatórugóit igyekezett a történtek mögé megírni, kitalálni azoknak a miértjét, a hogyanját. A regény 11 nagyobb egységből épül fel, az egységek elején pedig mindig van egy hír, amiből kibomlik egy-egy szál. A szerkezet, struktúra lényege, hogy összeálljon a kirakó.

A regényben azonban a közösségi média használata nem kap igazi hangsúlyt, ennél univerzálisabb: a közösségek felbomlására, a szolidaritás hiányára szeretne rámutatni.

 „Mind abszurd és értéktagadó dolgokat kezdtünk el ünnepelni.” – fogalmazott Pető, aki nem akart ez ügyben szentként tetszelegni, ő maga is szenved ettől, mint mindannyian, ám ennek a felismeréséhez önreflexió kell.

A cím, a #halálka szerkezete rámutat arra is, hogy már semminek nincs igazi tétje, már maga a kaszás is komolyan vehetetlen.

Fotó: Margó Fesztivál