Közösségi színház? Társadalmi felelősségvállalás és beavatkozás? A budapesti értelmiségi nézők „érzékenyítése” a szegény roma kisebbség iránt? Érzékelhetően ezek a kérdések és felvetések foglalkoztatták a Falunap című előadás készítőit. Lelkesedésük minden pillanatban érzékelhető volt, szerethető játszóik tehetséges színészek. A didaktikusság és direktség ugyanakkor kellemetlen szájízt hagy maga után.

Az előadás felépítése iskolás. A városnézés mintájára az éppen aktuális színész táblával a kezében (egymás között cserélik) bemutatja Lápos falu látványosságait a Falunap helyszínére tartva. A nézők a turista szerepében mennek vele, klasszikus nézői szerepük nem bomlik meg, az interakció abban nyilvánul meg, hogy mozognak a játszókkal együtt. Stimmel a látogatóanalógia, amikor is nem leszünk beavatottak csak megfigyelők, időnként megállunk, és ilyenkor jeleneteket látunk, rablásokról, családon belüli erőszakról, korrupcióról, talán még gyilkosságról is, a faluban. Mint ahogy egy egynapos látogatás során a szemünk előtt lezajló perpatvar, a családi, helyi szennyes nem ad lehetőséget mély vizsgálatra és minden összefüggés megértésére, az itt látottak is töredékes és elnagyolt benyomásokra engednek csak következtetni. Ám nem valószínű, hogy az előadás alkotóinak az volt a szándéka, hogy felszínes maradjon az, amit látunk. Mégis sajnos ezek a felvillantott probléma elhintések igazán nem vezetnek sehova. Esetleg bosszúságot vonnak maguk után.

A gasztroszínházi jelleg abban mutatkozik meg, hogy COVID-helyzet ide vagy oda, megkínálnak minket hol sajtdarabkákkal, hol limonádéval (a helyi kocsmát szimbolizálandó a Gellérthegy egy adott pontján), és végül az előadás fénypontja az ízérzékelést tekintve, jön a közös gulyásozás.

Időnként rámutatnak a budapesti látkép egy-egy pontjára, hogy az a faluban melyik családtagjuk háza. Közösen elkirándulunk megtekinteni a falu akkumulátorát, ami nem más, mint a Citadella. Ott ugyanis mindig fel lehet töltődni. Vendégül látnak minket, és elmondják a bánatukat, megpróbálják demonstrálni élethelyzetüket, erről az elszomorító szociális helyzetről, társadalmi valóságról szól ez az előadás. Hiába azonban a nyelvi humor és az arcokra mosolyt csalogató kedves színházi közösség, a Gellérthegy és Lápos azonosítása feloldhatatlan ellentétet mutat, a túlzott direktség zavaró marad.

Az előadás az 2020. október 21 és december 9 között online megrendezendő Roma hősök – IV. Nemzetközi Roma Színházi Fesztiválon látható, illetve a Független Színház kiadásra váró drámakötetében a drama szövege olvasható lesz majd.

Szereplők: Lovas Emília, Csányi Dávid, Stubnya Béla, Pászik Cristopher, Balogh Orsolya és Kőszegi Judit. Mozgásrendező: Nagy Henrik. Dramaturg: Illés Márton. Korrepetítor: Kovács A. Máté. Rendezőasszisztens: Dömötörfy Bóra. Gellérthegy, 2020. október 2. Az előadás a Summa Artium és az Európai Unió “Kreatív Európa” keretprogramjának támogatásával valósul meg. Külön köszönet az RS9 Színháznak. Fotó: a Független Színház Facebook oldala.