Rég jártam Esztergomban, vagy tizenöt éve, minden macskakőre úgy csodálkoztam rá, mintha most látnám először. Teljesen más atmoszféra, csend, nyugalom, színek. Az est helyszínét, a Kaleidoszkóp házat rögtön otthonosnak találtam, egy olyan helynek, ahol bárkit szeretettel látnak. Még egy kutya is csahol a helyszínen, mindenkihez odamegy, simogattatja magát, kérlel, kuncsorog, dobjuk el a játékát, és erre a feladatra mindig akad önként jelentkező. Javaslom, minden összművészeti estre szerezzenek legalább egy terápiás kutyát!

A MINEK Kollektíva egyik tagja, Nagy M. Hedvig körbevezet, mutatja a kiállítás képeit. A kollektíva négy tagból áll, Nagy M. Hedvig, Nagy Zopán, Icsu Renáta és Syporca Whandal munkáit a melankolikus életérzés köti össze és állításuk szerint a nyolcvanas évek posztavantgárd szubkultúrájának környékéről érkeztek. Kis beugrókba megyünk, mindegyik helyiségben más-más hangulatú képek, pszichedelikus montázsok itt, álomszerű derengések ott.

Erre a hangulatra kíván ráerősíteni a Halszájoptika Képirodalmi Hálózat felolvasása. Az ő közösségük írókból,  és fotográfusokból és képzőművészekből áll, ezeket a különböző művészeti ágakat kívánják 2014 óta párbeszédbe állítani, hol a képek ihletik az írásokat, hol pedig fordítva. Érdemes róluk tudni, hogy 2018 óta fanzine-t is kiadnak, amibenhol a képek és a szövegek gyakran közvetlen kapcsolatba lépnek egymással, kollázsformában vagy egymás illusztrációjaként. Nyolc fotográfus és ugyanennyi író alkotja a közösséget, de folyamatosan keresnek állandó és alkalmi szerzőket.

Most a MINEK Kollektíva képeihez írtak szövegeket és olvasták fel. Ez az esemény eredendően március 16-án lett volna, olyan volt erre az időpontra visszagondolni, mintha évek teltek volna el azóta. A felolvasás közben érdekes játékot játszottam magambanmal: a kivetített képekhez én is kitaláltam egy történetet és összehasonlítottam azzal, amit a Halszájoptika alkotói írtak hozzá. Jó játék, ajánlom mindenkinek, érdekes hallani, kinek mi születik meg a fejében egy-egy kép kapcsán, személyiségtesztnek sem utolsó. Volt itt mese egy anyáról, aki bocit szült és benevezi egy teheneknek szóló szépségversenyre (Bocikám, Ferdinánd Zoltán Nagy M. Hedvig képéhez), merengés a nőkről (Nő, Virág Krisztina Nagy Zopán képéhez), alkoholmámoros merengés egy disztopikus társadalomról (A beszivárgó, Ürmös Attila Syporca Whandal képéhez).

Nem akartak valami egységes szövegvilágot létrehozni, mindegyik írás nagyon más volt, ahogy Haynal Ákos fogalmazott felvezetőjében: ha már minden egész eltörött, ők a szilánkokból szeretnének valami újat létrehozni. Így talán már érthető, hogy is kerül a Szilánkok című est éppen a Kaleidoszkóp házba. Aki a kiállítás képei vagy az elhangzott szövegek iránt érdeklődne, az egyrészt megnézheti a kiállítást Esztergomban október 8-ig, másrészt megtekintheti a Halszájoptika honlapján. 

Különös hangulatú est volt ez. A szövegek, a zene és a képek együttese teljesen elzsongította a hallgatóságot, az is be tudott kapcsolódni, aki csak betért a helyre. Pár óráig nem kellett a körülöttünk zajló eseményekre gondolnom, csak élveztem, hogy vagyok, hogy ott vagyok. Megérte az utazás. Máskor is jövök.

Képek forrása: Nagy M. Hedvig