A felolvasóestet a moderátor, Rada Luca köszöntője után Tóth Vivien harmadéves hallgató 2019-es Irsai Olivér című verse nyitotta meg.  A szöveg mint egy „posztmodern bordal” a modern ember válság-tematikáját dolgozza fel, ahogy a szüntelenül ismételt feltételes mondatok a bizonytalan létezés különböző aspektusaira mutatnak rá benne. Az est második szövege Szűcs Anna Emília Sárika című prózája volt, mely Petri György Sári, ne vigyorogj rajtam című versének válaszszólamának tekinthető. A szövegben a vákuum nyomasztó létállapotában élő szubjektum vallomását olvashatjuk, melyben az elbeszélő terének fokozatos felszámolása mellett a szöveg is a bekebelezés aktusának áldozatává válik. Szűcs Anna prózai világában a szubjektum a tér fojtogató terjeszkedésének az elszenvedője, mely során a külső és belső autonómiája darabokra hullik. 

Ezután Fedics Ildikó Krisztina A sorok között címet viselő prózáját hallgathatta meg a közönség, melyben a József Attilát idéző felütés után a gyermek és a felnőtt perspektíva ügyes egybefolyatását figyelhettük meg. A szövegben felbukkanó gyermek egyszerre reprezentálja a gyermeki nyelvi pozíció jellegzetességeit és a társadalom szegényebb rétegeinek sokszor nyelvileg is perifériára szorult világát. A következő Gál Anna volt, aki az Ez több mint bűn, ez hiba című versét olvasta fel. A Budapest-Párizs oppozícióval dolgozó vers kicsengésében a nyelvbe és kultúrába ágyazott hazaszeretet melankolikus megnyilvánulását érzékelhetjük. Ezután Kubó Cintia II. emelet 3/A című prózája hangzott el, melyben az elbeszélés ideje és tere is egyaránt hozzásimul a főszereplő, Emil belső monotonitásához. Emil világa így egy saját ritmikával bíró kiüresített tér, melyben a rajta kívül álló humánum csak önmaga lenyomataiban észlelhető. Kubó Cintia után Bársony Dalma lépett színpadra, a Keserédes gondolatok című versével, mely egy fiktív párbeszédet dolgoz fel a létezés lehetőségeiről. A szöveg ellenpontján a rideg város képei és a gyermeki reményeket tápláló lírai én lelki világa feszül.

Ezt követően Tóth Lili Hiányoztok, mint a patikából a szájmaszk című vírus-prózája hangzott el, mely a karantén-lelkek társadalmát mutatja be, ahol a humán jelenlét hiánya mint alapállapot jelentkezik, felfestve ezzel a dehumanizált tér magányát. Az est folytatásában Kalaschek Tina Aranyból fekete című szövegének egy részlete volt hallható, mely egy angyal és őrzöttje közötti diszharmonikus, elcsúszott viszony feldolgozására vállalkozott. A szöveg az elmúlás vagy a hiány élményét állítja az emberi, halandó létezés középpontjába. Majd Kelemen Máté szabadfordításai következtek, a The tallest man on the Earth svéd előadó Revelation blues című dalszövegére született Egy talány az égből és a Where do my bluebird fly-t feldolgozó Néha tényleg csak annyi című szöveg. 

Kelemen Mátét Oláh Péter követte a sorban, aki Az ananászok nem hülyék című szövegét olvasta fel, melyben egy tárgyias, élettelen perspektívából, egy ananász látóteréből figyelhetjük meg a koherenciáját és testhatárait vesztett szubjektum pillanatait. Az est következő felolvasója, Bertók Sugárka volt, aki A parton című prózájával lépett színpadra. A szöveg egy halott test köré szerveződő történet, mely során a statikus és néma halál tereibe lép be a „szentség törő” dinamika. A (tetsz)halott lány képe a néma és elhidegült halotti jelenlét és  a világ által kifosztott szubjektum testi és lelki szenvedésének párhuzama. Az est zárószövegeként Szilágyi Júlia haikui hangzottak el Kalaschek Tina előadásában, majd Bánki Éva, a hallgatók prózaműhelyének vezetője mondott köszönetet az eseményt létrehozó szervezői és alkotói munkáért, valamint a közönség odaadó figyelméért.

Fotók: Petró Emőke