Shakespeare kapcsán az egyik legégetőbb színházi kérdés, hogy hogyan aktualizálhatóak a többszáz évesek szövegek. Dicső Dániel azzal érvelt, hogy szükséges lehet a szöveghez hozzátenni vendégszövegeket az egyéni fókusz megtalálásához egy kortárs előadásban. Pikli Natália rávilágított, hogy bár kortárs vívmánynak (netán szentségtörésnek) érződhet, nagyon is shakespeare-i gyakorlat, hogy a szöveget a rendező (illetve Shakespeare korában a társulat maga) kénye-kedve szerint az előadáshoz igazítsa. Az innovatív rendezés és friss fordítás segít feleleveníteni Shakespeare munkáinak színházi hatását: nem muzeális irodalmi remekként, hanem olyan újszerű műként érvényesülhetnek így a drámák, mint saját korukban.

Schiller Mariann szerint a korszerű, hozzáférhető fordítás színházhoz szükséges, viszont úgy véli, hogy olvasva jó, ha a diákok küzdenek kicsit a szöveggel, vagyis hagyományosabb (Arany János, Babits Mihály) fordításokat használnak, hiszen az órai közös értelmezés fejleszti a tanulók készségeit. A színház viszont korhoz kötött, és haladnia is kell a korral; a szöveg lehet örök.

Nádasdy Ádám ráerősített erre. Elmondása szerint igazi kihívást a poénok jelentenek. A négyszáz éves viccek ma már ritkán csattannak, fordítóként tehát jogának és kötelességének érzi, hogy áthozza őket a modern korba. Ha Shakespeare azt akarta, hogy a tizennyolcadik percben felnevessen a közönség, akkor nincs az a sötét mélység, ahová nem menne le egy poénért.

A kerekasztal-beszélgetés során felmerült Shakespeare popkulturális szerepe is. Schiller Mariann kiemelte, hogy a diákok korábban ismerik Shakespeare-t hallomásból, minthogy a szöveget olvasnák. A színházi előadások meghatározóak lehetnek abban, hogy az újoncok is rácsodálkozzanak a darabok fordulataira vagy a szöveg sokszínűségére. Budapesten mindig megy valahol egy jó Shakespeare-előadás, ami megkönnyíti a tanítást.

Pikli Natália hozzátette, hogy a vidéki diákok jellemzően olvasmányélményként találkoznak először Shakespeare munkáival. Ez az esszépályázaton is látszott.

A „Láttam egy Shakespeare-t!" középiskolás esszéíró pályázat a Magyar Shakespeare Bizottság első diákoknak szóló, írásos pályázata volt. Almási Zsolt, a Bizottság titkára és Földváry Kinga, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója adták át a díjakat, és ismertették a legjobb írásokat. Huszonegy esszé érkezett, melyek azt mutatták, hogy a Shakespeare-előadások sok fiatal első meghatározó színházi élményei. Kitűnt a család és az iskola szerepe is a fiatalok színházlátogatási szokásainak megalapozásában. Erre a díjak is reagáltak: nemcsak a nyertesek, de iskoláik könyvtárai is könyvjutalommal gazdagodtak. Magyarország-szerte és a határon túlról is érkeztek pályamunkák. A nyertes és különdíjas művek alkotói Budapest, Dunakeszi, Szentendre, Kecskemét és Veszprém iskoláiból kerültek ki (Tóth Dorottya Berta, Döbrönte Zsófi, Kovács Bálint, Lénárt Dániel, Horváth Emese Dorka, Erdős Lilla, Verrasztó Rebeka, Walton Kittii).

A diákok által választott előadások között szerepelt az Örkény Színház Kertész utcai Shaxpeare-mosója (rendezte Bodó Viktor, 2019), a Miskolci Nemzeti Színház A velencei kalmárja (rendezte Mohácsi János, 2019), Rómeó és Júlia musical az Operettszínházból, valamint számos Hamlet-előadás (Bódy Gábor, Győri Kisfaludy Színház, 1981, felvételről; Bagossy László, Örkény Színház, 2014; Eszenyi Enikő, 2017, Vígszínház). Az értékelés során a zsűri figyelembe vette a kreatív témaválasztást, a biztos fókuszt és a jó fogalmazást.

Schiller Mariann kiemelte, hogy a felnövekvő generáció olvasási szokásai megváltoztak, és ehhez a magyartanításnak alkalmazkodnia kell. Meg kell találni, mi szól az adott korosztályhoz. A viharban például könnyű azonosulni azzal, szerencsétlen Mirandát mennyire untatja az apja prédikációja. Nádasdy Ádám hozzátette, hogy az idősebb korosztály is rendre újdonságokat találhat a shakespeare-i szövegben az idő múlásával. Számára például friss felfedezés, hogy Claudius a Hamletben mennyire szereti a feleségét, és milyen üdítő egy érett szerelmet látni – akkor is, ha két korrupt alakról van szó. Dicső Dániel rendezői szemszögből közelítette meg a generációk kérdését. Úgy véli, nem érdemes várni a Shakespeare-rendezésekkel: merni kell foglalkozni vele. Ugyanazt a drámát többször is színre viheti a rendező, mindig mást fog meglátni benne.

Shakespeare adaptálhatóságára reagált a fellépő zenekar, a Twisting the Bard is (Dobos Dániel, Farkas Rita, Geréb Zsuzsanna, Börzsönyi Péter, Sipos Nándor, Findrik Dávid), akik Dobos Dániel eredeti szonettfeldolgozásait adták elő eredeti angol nyelven, melynek fordítását kivetítőn követhették a nézők. A jazzes bárzene nagyon illett az este témájához, demonstrálta, hogy Shakespeare lehet nagyon is fiatalos és mai. A szövegeket átható érzelem évszázadokkal később is éppoly emberi, személyes és zsigeri, mint egy kortárs szerelmes sláger.

Az est végén a szervezők kifejezték szolidaritásokat a #FreeSZFE-mozgalommal. A következő Shakespeare-ünnepre remélhetőleg 2021-ben a szerző születésnapján, áprilisban kerül majd sor.