A kiadó hagyományaihoz híven ehhez is felkért egy sokak által ismert művészt, hogy nagykövetként segítse a könyv népszerűsítését. Az Édes Anna reklámarca a címszereplőhöz hasonlóan Vajdaságból származó Rúzsa Magdolna lett. Az eseményen ő beszélgetett Zádor Tamás illusztrátorral és Parádi Andreával a megjelenéssel párhuzamosan nyíló Édes Anna kiállítás kurátorával a Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán.

Parádi moderátorként vett részt a beszélgetésben, elsőként az irodalomhoz és főleg a könyvhöz fűződő kapcsolatáról kérdezte az énekesnőt. Azt gondolom, nagyon találó volt a választás, hiszen számos ponton összeér a kötet és Rúzsa élete. Elmesélése alapján nagyon jó irodalom tanára volt, aki igyekezett minél többet átadni tudásából. Ő ajánlotta neki kamaszkorában a könyvet, amely aztán az első komoly olvasmánya lett a korábban lapozgatott verseskötetek után. Másik érdekesség, hogy jó tanulmányi eredményei miatt négy éven keresztül a Kosztolányi Dezső Diákalapítvány támogatásában részesült. Ami pedig a legfontosabb, az a közös föld, a haza, Magyarország. A regény ugyanis bujtatottan magában hordoz egy olyan szálat, amely a trianoni békeszerződéshez kapcsolódik. Az 1920-as esemény a Kosztolányi családot is érintette, évtizedekkel később, a kilencvenes évek elején pedig hasonló helyzet alakult ki Jugoszlávia felbomlása okán, ez pedig az akkor még a mai Szerbia területén élő énekesnő családjára volt hatással.

Parádi ezután Zádorhoz fordult, aki elmesélte, hogy a kiállítás anyagába néhány családi fotó is belekerült, például az illusztrátor dédnagyapjának háborús képei. Illetve azt is megtudhattuk, hogy mindezek mellé még egy témába kapcsolódó kisfilm is készült, amelynek a story board-képeit szintén beillesztették a tárlatba. Az illusztrátor elmesélése alapján a jól ismert piskóta-jelenetet volt legnehezebb ábrázolni, igyekeztek a lehető legmélyebben átadni a helyzet jelentését, mindezt úgy, hogy a szemlélő ne egy kimerevített, művi képet lásson. Végül kiderült, Zádor elégedett a kidolgozottsággal kapcsolatban, ugyanis minden apró részletet a lehető legpontosabban megrajzoltak csapatával, a Kiégő Izzókkal a regény szövege alapján.

Ezután szó esett még a korabeli cselédek helyzetéről, arról, hogy milyen tűpontosan ábrázolja mindezt a mű. Zádor megdöbbent arccal gondolt vissza a pillanatra, amikor az előzetes kutatómunka során először látott igazi cselédkönyvet. Felfoghatatlannak találta, hogyan bánhattak így uraik az alkalmazottjukkal, illetve, hogy milyen megaláztatásokon kellett keresztülmenniük.

Végül Parádi a trianoni béke száz éves évfordulójának kapcsán megkérdezte Rúzsa Magdit, mit üzen az otthon maradottaknak. Az énekesnő ambivalens érzelmeket mutatott, ugyanis tudja, hogy egyre kevesebben vannak a szerbiai magyarok, ám annál inkább reménykedik, hogy lesz, ami ott tartja őket és lesz erejük kitartani hazájuk mellett. Őszinte lelkesedéssel beszélt a határon túli magyarokról, gyerekkoráról, hogy mennyire ki voltak éhezve a magyar kultúrára, mennyire várták, hogy érkezzen hozzájuk egy színész, egy író vagy egy zenekar, aki az anyanyelvükön beszél, akivel kölcsönösen megértik egymást. Zárszavai a következők voltak: „Azt gondolom, ha ezt a piskótát odaadjuk, akkor van remény.”

Az esemény után a résztvevőknek lehetőségük nyílt megvásárolni a frissen megjelent könyvet, illetve személyes kötetlen beszélgetést kezdeményezni a színpadi megszólalókkal.

Kosztolányi Dezső – Édes Anna - POKET zsebkönyvek, Bp., 2020., 1500 Ft

Fotó: Gál Csaba (PIM)