A maszkos, kétszéknyi távolságban ülő premierközönség a Trafó nagytermének tág terében élvezhette Pető Kata bravúrját. Ez az ő másfél órája volt. Nem csak színészként alkotott nagyot: az ő ötlete volt a színpadra állítás, amelyet többéves erőfeszítéssel hozott létre. Maga válogatta az alkotótársakat, sőt a rendezőt is, Porogi Dorkát. Valószínűleg azért, mert volt mondanivalója: mit jelent nőnek lenni. Felszabadultan, egy hibát sem ejtve a kacifántos szövegben, könnyedén, testét-lelkét odaadva közvetítette az általa is tervezett bézs színű többrétegű plasztikruhájában (társtervező: Adrian Ganea) a modern Eurüdiké történetét, a nőét, aki túl van a hamvas ifjúságon, aki érett nő, nemrég vált el, gyerektelen, és próbálja magát nagy lelki küzdelmek árán újraértelmezni férfi nélkül.

Az Árnyék cím a fordított Eurüdike történetre utal. A mitológiai történet szerint Eurüdiké meghal egy kígyómarás következtében, árnyék lesz belőle, férje pedig, Orpheus, a dalnok, érte megy az alvilágba, de idő előtt hátra néz a mögötte haladó nőre, aki ezért végleg az árnyékvilág foglya marad. Itt: az árnyéklétbe zárt nő a férfihez fűződő viszonyának újraértelmezésével megszabadul a zártságtól, és újra él. Utolsó szava: „Élek.”

A modern nő vívódása a szöveg összetettségéből, zeneiségéből rajzolódik ki. Mesterien megkomponált szövegrengeteggel zsonglőrködik Pető Kata. Folyamatosan beszél. A megtestesült női alak korunk szorongó modern írónője. Mindentől fél, kivéve a fűben tekeredő, halálát okozó kígyótól. Vagyis attól, ami igazán veszélyt jelent rá. Szereti a szép ruhákat. A kezdő képben merev krinolinban van, abból lép ki. Időnként operaáriába csap át ez a nyugtalan, feszültségtől teljes verbális zuhatag. Plasztik ruhájában újra és újra körbejárja, sőt inkább ruganyos léptekkel körbe ugrálja a teret. Az állandó mozgás feszültséget, nyugtalanságot fejez ki.

A színpadi tér tág. Eurüdiké vissza tud húzódni „barlang”-jába (bunker a tér hátulján), ami a mitológiai jelentés értelmében az alvilág. Használnak digitális technikát is, szépen csordogál a kis patak a hátsó vásznon, ahova greenbox technikával egyszer a nő is odavetül. Az ide vetített táj olykor hófödte, ha a hangulat éppen megkívánja. Ez egyben az alvilág és az élet közötti váltakozást is szimbolizálhatja.

Gergye Krisztián az előadás egy kései pontján jelenik meg mint az énekes Orpheus. Ő a férfi a nő életében. (Eltérően az előadást beharangozó reklámanyagtól, a zenekar tagjai nem értelmeződnek megsokszorozott Orpheusokként.) Lefejti a nőről többrétegű ruhájának felső rétegét, hátulról közelítheti csak meg, átöleli. Hozzáér a testéhez. Rá nem nézhet. Ez egy gyönyörű pillanat. Mereven néz maga elé, mert nem nézhet a nőre, kicsavartak a pózai. Mozdulataiból neme nem egyértelmű, de a színpadi kisugárzása férfi szexust közvetít. A férfi néma, a nő beszél. A test nyelvén mégis találkoznak. Színpadi jelenléte mindkét alkotónak erőteljes, együtt pedig új minőséget hoznak létre.  

Ebben az előadásban Orpheus teljesíti a feltételeket: nem néz hátra, visszahozza Eüridikét az életbe. Még szelfit is készít önmagukról okostelefonjával, hogy láthassa a nőt.  Csakhogy ebbe az erőfeszítésbe belehal. A közös sikert menüettel ünneplik, vagyis egymásra néznek. Mégsem folytathatják együtt. A darab végére Eurüdiké egyedül marad. A férfi megmenti a nőt.  Asszisztált a boldogságához. Az a férfi, akivel valódi egységgé lényegült, akikez képest létezett, és akihez képest meg tudta őrizni a függetlenségét.

Elfriede Jelinek: Árnyék (Eurüdiké elmondja). Eurüdiké: Pető Kata. Orpheusz: Keresztes Gábor, Komjáti Áron, Szabó Sipos Ágoston, Csizmás András, Kákonyi Árpád, Gergye Krisztián. Rendező: Porogi Dorka. Dramaturg: Gábor Sára. Fordító: Halasi Zoltán. Koreográfus: Gergye Krisztián. Látvány- és fénytervező: Adrian Ganea. Jelmez: Adrian Ganea, Pető Kata. Zeneszerző: Kákonyi Árpád, Freakin’ Disco (Keresztes Gábor, Komjáti Áron, Szabó Sipos Ágoston, Csizmás András). Fénytechnikus: Ujvári Zsolt. Produkciós vezető: Gulyás Dóra. Hangtechnikus: Erdős Péter. Rendezőasszisztens: Varga Miklós. 2020. szeptember 8. Trafó Kortárs Művészetek Háza. Képek forrása: Nagy Gergely, a Trafó Facebook-oldalán