Az élőszereplős Disney-trend bölcsőjét valahol a Demóna körül kell keresnünk, melyben a nagy klasszikus Angelina Jolie nevével fémjelzett átirata nem csupán bevétel szempontjából hozott egyértelmű sikert, hanem képes volt egy új és érvényes megközelítést adni a Csipkerózsika-történetnek. Azzal, hogy a főszerepbe helyezett antagonista eredettörténetét mutatta be, a Demóna eleve jókorát csavart az ismert mesén – de a negatív hőssel való azonosulás borzongató izgalmán túlmenően is hatásos és korszerű állításokat tudott tenni női sorsról, családi kapcsolatokról, lelki traumákról és nem utolsó sorban a tündérmesék hamis ígéreteiről a megmentésre váró hercegnőkkel és az igaz szerelemmel kapcsolatban. A Demóna sikerével végképp beindult az eleve nagyon ígéretes, élőszereplős mesék gyártása. Hamar kiderült azonban, hogy a filmkészítők ingoványos talajra tévedtek, és sorra készültek a csekély kritikai elismerésnek örvendő mozik. Gondoljunk csak A dzsungel könyve CGI-állatainak rossz emlékű dalbetéteire, vagy a már premisszáiban is tökéletesen értelmetlen vállalkozásra, az eleve beszélő állatokra megkonstruált Az oroszlánkirály igazinak tűnő(!), ennek ellenére beszélő komputerállataira.

Röviden elmondható, hogy a Mulan is a kudarcok sorát erősíti. Nem mintha az alapanyagban nem lett volna meglehetősen nagy – de legalábbis egy demónányi sikerre elegendő – potenciál. Az eredeti Mulan rajzfilm számos szempontból megelőzte a korát: ez a mese egyike az első nem euro-atlanti kultúrkörből származó történeteknek, amelyből egész estés Disney-mozi készült, a réges-régi kínai legenda történeti magját ráadásul térben és időben is autentikus módon meghagyták. Egy a távoli múltban élt, kínai lánnyal kell hát azonosulnunk, a befogadás megkönnyítése és a műfaji szabályok betartása érdekében mégis számos ponton változtatták meg a Mulan balladájából ismert történetet. A legenda úgy tudja, hogy katonatiszt apja maga nevelte Mulant a hadászati ismeretekre, aki végül férfinak álcázva magát tizenkét éven át szolgált a seregben apja helyett, és csak hazatérése után derült ki valódi identitása. Ehhez képest a rajzfilm jelentős drámai sűrítéssel él, a kötelező szerelmi szál és comic relief-karakterek szerepeltetése, valamint a dalbetétek mellé még belefért az egész Kínai Birodalom és személyesen a császár megmentése is. 

Mulan karakterének jelentősége kétségkívül abban áll, hogy alighanem az első Disney-hősnő volt, aki nem vár megmentésre, eredendően nem a szerelem vagy a pártalálás igénye motiválja, mi több, egy férfiak által uralt világban boldogul. Egy hétköznapi lányt ismerünk meg, aki aktív és cselekvő hőssé válik, vállalva minden ezzel járó nagyon is valós és közvetlen veszélyt. 

A 2020-as moziváltozat ezzel szemben egy tökéletesen érdektelen, azonosulásra a legkevésbé sem alkalmas szuperhőst csinál Mulanból – éppen akkor, amikor a túlhajszolt szuperhős-zsáner maga is kezd már kifáradni. A kínai metafizikai gondolkodás alapjául szolgáló csikoncepciót ócska szuperhős-dramaturgiára váltani nem csupán fantáziátlan, de egyenesen kellemetlen is. A fantasztikum felé eltolt, rendkívül látványosnak szánt – ám szigorúan családifilm-kompatibilis, tehát sosem igazán komolyan vehető – akciójelenetek joggal tartanak rokonságot a vuhszia műfajával, mégis inkább csak komolyan vehetetlen, vérszegény árnyékai a tradicionális kínai hőseposzok jellegzetes világának.

A bátor és tehetséges fiatal lány története helyett sablonszuperhőst kapunk, a karakter lényegét adó és a történet apropójaként szolgáló fantasztikum kifejezetten fárasztó, a komolykodó stílus pedig újra meg újra rácsúszik a giccs iszapos talajára. 

A film elkészülte ezzel együtt korszakos jelentőségű, hiszen a Disney egy 200 millió dolláros büdzséből gazdálkodó, valódi gigaprodukciót adott a Niki Caro-vezette, javarészt nőkből álló alkotói gárda kezébe – ők pedig erre válaszul a gondos kockázatkerülést választották.

S amikor már azt hisszük, ez a film nem rejt több meglepetést, akkor gondosan beverik az utolsó szöget a Mulan-remake koporsójába: miután két órán át követtünk egy női emancipációtörténetet, végül a kiképzés során sokszor sulykolt, a kínai harcos legfőbb erényeit jelentő alapértékeken túl (hű, bátor, igaz) Mulant külön megerősítik a családi iránti elkötelezettségében a – film során több ízben elhangzó – „tudd, hol a helyed!” jelszó fényében. A fényes karrier helyett az házitűzhely őrzését választó Mulan tehát kalandos útja végén így kerül vissza egyenesen a startmezőre…

Mulan, amerikai családi kalandfilm, dráma, 120 perc, 2020. Szereplők: Yifei Liu, Jet Li, Gong Li, Donnie Yen, Jason Scott Lee. Rendező: Niki Caro. Forgatókönyvíró: Lauren Hynek, Rick Jaffa, Elizabeth Martyn, Amanda Silver. Producer: Chris Bender, Tendo Nagenda, Jason Reed, Jake Weiner. Executive Producer: William Kong, Barrie M. Osborne. Operatőr: Mandy Walker. Vágó: David Coulson. Bemutató dátuma: 2020. szeptember 10. Forgalmazó: Fórum Hungary. Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott!

Képek: Fórum Hungary