PRAE.HU: Hogyan jött létre a független képzőművészeti tanszék?

A 2010-es évek elején kezdődött el az a folyamat, amely az intézményrendszer átalakulásától, a cenzúra megjelenésén keresztül, a szereplők betagozódásáig még zártabbá tette a szcénát. Új nyilvánosságra volt (és ma is arra van) szükség, amit én az egyetemista generációban láttam. Részese voltam és tanulmányoztam is különböző magyarországi és nemzetközi edukációs aktivitásokat, így alapítottam meg 2012-ben a független képzőművészeti tanszéket, kis kezdőbetűkkel. Hamarosan elkészült a flying art courses vagyis a folyamatosan más helyszíneken megtartott kurzus, koncepció, a bécsi székhelyű ERSTE Stiftung támogatásának köszönhetően pedig 2013 novemberében elindultak a kurzusok. 2015 tavaszára már 18 különböző egyetemi tanszéken jártunk, ekkor szerveztük meg az első egyhetes nyári workshopot Ádándon, amit a kurzusok résztvevői között hirdettünk meg. A kortárs képzőművészet iránt érdeklődőkből pedig alakulni kezdett a f***k network.

PRAE.HU: Hogyan indultak a kurzusaitok, és hogy zajlanak ma?

Általában két napra költözünk be az adott egyetem falai közé, ahol a hallgatók három előadáson és egy hosszabb workshopon vehetnek részt. Nem feltétel, hogy minden előadáson részt vegyenek, bármikor be lehet kapcsolódni. Az adott helyszínhez vagy diszciplínához is kapcsolódik előadás az első napon, de több „újat mondunk,” a második napi workshopon pedig már a közös munkáé a terep. A kezdetektől ez volt a felállás, ma már kicsit más a helyzet. Már nem feltétlenül férünk be a felsőoktatásba. Az évek során egyre zártabbá váltak az egyetemi tanszékek, sőt, sajnos többen azok közül a munkatársak közül is,  akik korábban lelkesen képviselték a programunkat. Az elején az volt a cél, hogy mindig új helyekre, új tanszékekre menjünk. Ma kevesebb kurzusunk van, de több aktivitásunk. 2013 óta összesen 4 nyári workshopot és 40 kortárs képzőművészeti kurzust tartottunk, nemcsak Magyarországon, hanem Kolozsváron, Nyitrán, Szabadkán, Újvidéken is. Bécsben 2018-ban tartottuk az első angol és német nyelvű kurzust, amely szintén egy újabb lépcsőfok a projekt szempontjából. Megjelentünk már a Bánkitó Fesztiválon és a Szigeten, illetve részt vettünk több, az oktatásért zajló tüntetésen is.

Ugróiskola a határon, f***k karaván, Kőszeg, 2020. Fotó: f***k

Most indul a f***k karaván című projektünk, ami 3 karavánútból és 9 magyarországi helyszínből áll. A helyszínek között vannak olyanok, ahol korábban már jártunk, illetve újak is. Ez a program annyiban különbözik az előzőktől, hogy sokkal inkább a dezinformációra koncentrálunk, ami az utóbbi időben erőteljesen jelen van Magyarországon. Ezeken a településeken szeretnénk régi és új kapcsolatainkkal közösségi és köztéri aktivitásokat létrehozni.

PRAE.HU: Mikor egy egyetemre programot szeretnétek vinni, hogyan juttok be az adott intézmény falai közé?

A projekt a felsőoktatási rendszer feltérképezésével kezdődött, de folyamatosan keressük azokat az intézeteket, tanszékeket, szakkollégiumokat, amelyekkel együttműködhetünk. Célunk, hogy minél több tudományterületre eljussunk. Legtöbbször mi keressük meg a tanszékeket és oktatóikat, akik segítenek megvalósítani a programjainkat. De arra is volt már példa, hogy hallgatók kerestek meg bennünket, akik más tanszékről hallottak rólunk, így jutottunk el például a jogi karra Budapesten.

PRAE.HU: Általában fixen mennyien dolgoztok együtt a tanszéken?

Programspecifikus operatív csapatok vannak, általában 3-5 ember dolgozik intenzíven. Vannak új és visszatérő csapattagok, sokszor aktív hallgatók is, akik számára a saját generációjukkal való együttműködés, előadás vagy workshop rendkívül pozitív tapasztalat.

A kiegészített űrhajózástörténeti kiállítás megnyitója  f***k nyári workshop, Gyulaháza, 2018. Fotó: f***k

PRAE.HU: Hogy alakult a szervezés a nyári karaván helyszíneinél?

A településekkel hasonlóan vesszük fel a kapcsolatot, mint az egyetemekkel: a legtöbb esetben ismeretlenül keressük fel a városvezetést vagy valamilyen helyi civil szervezetet. A nyári workshopok helyszínválasztása szintén fontos számunkra, például Ádándra azért esett a választás, mert a program egyik intermédiás résztvevője ott született. Velencét azért választottuk, mert akkor éppen párhuzamosan zajlott a Velencei Biennálé, Gyulaházán pedig több éve űrközpontot tervezett a magyar kormány, ami érdekes volt számunkra. A legkoncepciózusabb nyári workshopunk Hegyeshalmon volt, a 2015-ös nyári menekülthullám kapcsán.

A nyári workshopokon általában három témában három témavezetővel dolgoznak együtt a résztvevők. A témavezetők által meghirdetett témák – Hegyeshalmon például az országhatár, az identitás és a migráció voltak a fő témák – mentén alakulnak ki a csapatok az egyhetes munkára.

PRAE.HU: Miért tartjátok fontosnak, hogy mindig aktuális témákat válasszatok?

A képzőművészetnek mindenhez köze van, ezt szeretnénk közvetíteni a teljes projekttel. Fontosnak tartjuk a társadalmi fókuszt a képzőművészetben és az edukációban egyaránt. Nemcsak művészeti és oktatási projekt, hanem civil aktivitás is vagyunk.

PRAE.HU: Hogyan írjátok rá egy-egy témára a feladatokat?

A nyári workshopokat megelőzően a témavezetőkkel ötletelünk.  A koncepciókat a résztvevőkkel közösen alakítjuk tovább, fontos szerepe van a helyszíni és a kollektív gondolkodásnak és munkának. Ugyanakkor az egyéni ambíciók és szerepvállalások is hangsúlyt kaphatnak a különböző feladatokban.

Rózsalekvárkészítés. f***k nyári workshop, Gyulaháza, 2018. Fotó: Patkós Dániel

PRAE.HU: Mi a nyári karaván projekt célja?

A magyarországi dezinformáció ellen lépünk fel. Június 6-án indult a karaván, az első három helyszín Csongrád, Szőreg és Gyulaháza volt Tulisz Hajnalka programvezetésével. Az egyik téma egy ideális bulvárlap, a helyi kisemberek mindennapjaival. A Második Blikk nyomtatásban jelent meg, Csongrádon terjesztettünk. A szőregi projektben a Szerb és a Magyar utcát összekötő Iskola utcát alakítottuk át edukációs helyszínné, ahol az idegengyűlölet és az együttélés kapcsán kétnyelvű feliratokat helyeztünk ki. Gyulaházára egy kocsmai felolvasószínházzal tértünk vissza, amely A béke záloga címmel valósult meg a helyi fiatalok aktív közreműködésével. Minden karavánúton öt aktív résztvevő van jelen egyébként, akik különböző területekről érkeznek, aktív vagy már végzett hallgatók.

A második karavánút fókuszába a tanulás radikális alternatívái kerültek, ennek helyszínei Kőszeg, Magyarföld és Hegyeshalom, a programvezető pedig Erdődi Katalin volt. A Nemzeti helyett Nyári Alaptanterv keretében ugróiskolává alakítottuk át az egykori kőszegi katonai alreáliskola (Ottlik Géza Iskola a határon című regényének helyszíne) főterét, illetve köztéri intervencióként útjára indítottuk a NYAT szabadpolcot, melynek tartalmához bárki hozzájárulhatott. Magyarföldön jövőkutató képeslapakció vette kezdetét a helyi könyvtár bevonásával. Hegyeshalmon pedig a polgárőr legendárium kritikai tanulmányozása mellett egy hordozható BANÁNKÖZTÁRSASÁG stencilt készítettünk.

A harmadik Ádánd–Szekszárd–Velence karavánúton, amelynek Monhor Viktória a programvezetője, az óriásplakátokon volt a hangsúly. Közös munkára hívjuk Ádánd lakóit, hogy ők döntsék el, mi kerüljön a település különböző helyszínein kialakított 12 nm-es felületekre. Szekszárdon a postagalamb kultúra, mint alternatív média tanulmányozása és a röptetés elsajátítása mellett városfejlesztési javaslatot teszünk egy galambdúccal kombinált óriásplakát táblára, valamint dezinformációmentes üzeneteket küldünk a légtérbe. A velencei köztéri plakátokat pedig meglepetés akciók teszik majd mindenki számára érthetővé.

PRAE.HU: Mit tapasztalsz, kíváncsiak, nyitottak az emberek?

Néhány mondat után igen, legtöbbször pozitív a tapasztalat. Az ádándi nyári workshopnál a helyiek mindenféle munkába beszálltak: varrtak, asztalosmunkát végeztek, beengedtek vagy felajánlották a házukat, hogy ott vetíthessünk. Erőteljes nyitottságot tapasztaltunk. Velencén, talán a fókuszáltabb turizmus miatt, nehezebben találtunk a helyiekkel kapcsolatot. Az egyik projektelemként a Csakoda bérelt nyaralót, ahol egy lakásgalériát alakítottunk ki. A tulajdonos először nagyon zárkózott volt, de az utolsó napi bemutatóra (f***k falunap) már a családjával együtt jött el, és nagyon élvezte – pedig szétszedtük a teljes berendezést, a nippjeiket teljesen új összefüggésekben használtuk fel a garázsban, de a végén minden visszakerült az eredeti helyére.

Szállás.hu – Lakás / Galéria (Csakoda – Juhász Bendegúz – Lestál Hella – Marczin I. Bence – Neményi Lilla – Nemes Bori) f***k nyári workshop, Velence, 2017. Fotó: Kovács Kristóf

Az is érdekes, hogy egészen máshogy lehet a lakossággal különböző témákról így, személyesen beszélgetni. Hegyeshalomnál is kiderült, hogy például az állami propaganda üzenetéhez, ami eljut egy itteni lakoshoz, már egészen máshogy áll, ha három mondatot beszélgetünk vele a témáról személyesen. Ez bármilyen témában könnyedén megtehető, ezt várjuk a mostanitól is. Nem kézzelfogható eredményt várunk, sosem volt cél, hogy résztvevői számokat hozzunk a kurzusainkon. Volt, hogy 100-nál is többen vettek részt, de olyan is, hogy 3 ember jött el. Olyan is, hogy senki, Újvidéken legutóbb. Ezért aztán mi kerestünk fel egy ottani helyszínt, ahol az „átalakított” kurzust megvalósítottuk.

PRAE.HU: Tehát ez közösségformáló program.

Igen, benne van ez a potenciál is, bár talán a „közösségszervezés” helyesebb kifejezés. A f***k projekttel egyébként a kortárs képzőművészet jelenlegi magyar viszonylataira is reflektálunk. Egyre kevésbé veszünk részt szakmai vagy intézményi eseményeken, aminek személyesen azért örülök, mert ki lehet vinni az intézményrendszerből a képzőművészetet más közösségekbe, és lehet cselekvő, társadalmilag elkötelezett akciókat végrehajtani annak eszközeivel forró pontokon.

PRAE.HU: Ez tudatos kivonulás az intézményrendszerből?

Nem kivonulás, inkább kitágítás. Valami egészen más az évek óta egyhelyben topogó intézményrendszerhez képest. Persze, az erős kultúrpolitikai nyomás olyan környezetet teremt, amiben nehéz mozogni. Viszont sok esetben inkább a szereplők és a résztvevők tartják fenn ezeket a helyzeteket, mintsem mondjuk szakítanak ezekkel a beidegződésekkel. Szerintem fontos, hogy a szakmán kívül tevékenykedjünk ezekben az években.

PRAE.HU: Mit gondolsz, mi az oka az egyetemek fokozatos bezárulásának?

Külsős programokat egyre kevésbé fogadhatnak be az egyetemek. Kialakult a tanszékeken is az öncenzúra, a megfelelés vagy inkább a túlélés. Az elszürkülés a művészeti és oktatási intézményrendszerre egyaránt jellemző.

PRAE.HU: Mi a helyzet a tanszék finanszírozásával?

Az első három évben az ERSTE Stiftung támogatott bennünket, minden évben pályáztunk hozzájuk. Ők külsős programokat maximum három évig támogatnak. Ezek után az Open Society Foundation lett a partnerünk, amíg kényszerűen el nem költöztek Magyarországról. Jelenleg az Open Society Initiative for Europe támogatását kapjuk a Summa Artium pályázatán keresztül.

PRAE.HU: Tehát jól értem, hogy a tevékenységetek nem folyamatos, hanem főleg projektekben gondolkodtok?

Igen, a pályázatokhoz alkalmazkodva sajnos kimaradnak hónapok vagy nyarak. Az első időszakban tudtuk tartani a szemeszterek rendjét, de aztán ez felborult az elmúlt években. Nem könnyű, mert egyre kevesebb pályázat van, magyar forrásra nem is pályáztunk soha, de nem is kapnánk támogatást.

Vannak olyan együttműködéseink is, amelyek másképpen segítik a munkánkat, például a Goethe Intézettel, akik Om Bori német-magyar művész utazását finanszírozták a hegyeshalmi nyári workshop témavezetésére. Vagy az FKSE, akol dokumentációs kiállítást rendeztünk. A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület és a Magyar Kétfarkú Kutyapárt együttműködésével megújuló 1x1 tábla projekt[1] keretében tavaly MILYEN SZÍNBEN LÁTOD MAGYARORSZÁGOT? címmel egy kutatás alapú óriásplakátot készítettünk az Akácfa utcában.

Bacsa Melinda: Mi lenne az a 3 dolog, amit magaddal vinnél a határon túlra? f***k nyári workshop, Hegyeshalom, 2016. Fotó: Orbán György

PRAE.HU: Ér titeket hátrányos megkülönböztetés a kritikai attitűd miatt?

Igen, sok helyszínen tapasztaltuk. Annak kapcsán például, hogy azért merünk kritikusak lenni a rendszerrel szemben, mert nem államilag támogatott szervezet vagyunk, illetve kaptunk sorosozást is még évekkel ezelőtt. Összességében ez egyáltalán nem negatív, és nem is baj, ha elér hozzánk. Beépül a tevékenységünkbe, és a projekt létjogosultságát is alátámasztja. Természetesen semmiképpen sem lehet a művészeti gondolkodás kötelező. De el tudom képzelni, hogy különböző tantervekben megjelenjen a kritikai gondolkodás.

PRAE.HU: Milyen távlatokban gondolkodtok a tanszékkel?

Nehéz távlatokban gondolkodni, az eredeti koncepcióink is folyamatosan változtak. Edukációs modellként is hiszünk a projektben, sajnos nem a mai Magyarországon, de hosszabb távon elképzelhető a „repülő” kurzusok létjogosultsága a felsőoktatásban. Mindenféle tudományterületen jól lehetne használni. Továbbá azt remélem, hogy a folyamatosan bővülő f***k network hosszabb távon is tud együttműködni.

PRAE.HU: A koronavírus helyzet miatti bizonytalanság hogyan befolyásol benneteket?

Jól vesszük az akadályokat, a karaván egy kicsit rövidebbre vágva, de a terveknek megfelelően elindult. Vagyis nem a vírus, hanem az előttünk bezáródó ajtók befolyásolhatják a tevékenységünket. Ha az egyetemeken nem, akkor azokon kívül fogunk tevékenykedni. Továbbra is aktív és végzett egyetemistákkal.

Négyzetes kép: Görög Dóra, Ádánd, 2015.

[1] Ebben a projektben vett részt többek között Andreas Fogarasi, a vele készült interjú a Külföldön Sikeres Magyar Művészek kutatási projekt keretében itt olvasható.