art&design
Herbert Anikó esetében a szabadság ideiglenes megcsorbulása alkotásra való lehetőséget és inspirációt is hozott magával, az otthonról történő munka mellett születtek legújabb művei. Egy nő, szobában. Nő a fürdőben. Nő gondolatai közé merülve. Olvasó nő. Figyelő nő. Herbert Otthonka címet viselő kollázssorozatainak leíró, fantáziacímei is lehetnének az imént felsorolt, egyszerű állítások. A művészre jellemző stílusban megvalósított új kollázssorozat darabjai az otthon töltött napok megfigyeléseiből és apró élményeiből táplálkoznak: kényszerű egyedüllétből, a belső folyamatok és a közvetlen környezet megfigyeléséből, a párna ráncainak látványából, a fény lomha mozgásából a parketten, vagy épp a finom papírra írt bevásárlólista betűiből. A Herbert képein felbukkanó arctalan nőalak – jól felismerhetően a művész alteregója – egyszerre van jelen állandó életterében, ugyanakkor a képeken vissza-visszatér és hangsúlyosan jelenik meg a vágyott, szeretett természeti tér is. Alkotásain a hajukkal foglalatoskodó vagy csendben üldögélő papírvékony nőalakok, akik időnként Ingres fürdő nőire emlékeztetnek – Herbert érzékeny, finom önarcképei.
Herbert élvezi az elmélyülést otthonában, környezete maga által teremtett menedék. Saját világát, otthonkáját számára kedves tárgyak, virágok, természeti kincsek, könyvek gyűjteménye alkotja – ez személyes kunstkammere. Ez a miniatűr múzeum jelenik meg képein is, olykor felnagyítva, mint környezet, hangsúlyozva a természet és művészet közti kapcsolatot. Herbert alakja, tárgyai magától értetődően kerültek egymás mellé, összetartoznak – az így kialakított kozmoszban könnyed az átjárás belső tér és a természeti tájak között. Utóbbiak a művész képzeletében már-már végtelenre nőnek. Papírkivágásokból, fényképekből, apró tárgyakból összeállított kollázsai szemlélőjét e személyes terekbe vezeti el, miközben valójában lelkébe, gazdag belső univerzumába enged betekintést.
Az alkotás ebben az időszakban nem csupán időtöltés, terápia is – egy különleges tavasz lenyomata, amit a világon szinte mindenki szobákban ülve töltött el és az ablakán át szemlélt. Herbert elmélyülésre használja az így kapott időt, önvizsgálatra és fejlődésre törekszik az alkotás segítségével – mely során csendet és nyugalmat tapasztal, egyfajta biztonságos magányt. Ebben a vizuális karanténnaplóban Herbert nem gondolait írja le, hanem papírönarcképeivel vizuálisan rögzíti azokat a lelki állapotokat, melyeket a kényszer szülte fogságban megtapasztalt. Herbert szavaival élve az Otthonka sorozat „A szabadság redukált megélése: »Menj ki bent!«” – Alkotásait szemlélve mi is megvizsgálhatjuk, hogyan változtunk ez alatt a rövid, de meghatározó idő alatt. Maradt-e rajtunk nyoma a bezárva töltött időnek? Észrevettük-e kik vagyunk, illetve, hogy valóban be voltunk-e zárva önmagunkkal?
A művész utószava az Otthonkából. Részlet.
Az Otthonka alapötletét nem más, mint az élet adta. Kínában történt valami denevérekkel és kígyókkal. Azután az idő elkezdte a papírt átitatni és eláztatni. Maradj otthonka. Az első home office napomon támadt egy ötletem. Pár éve készítettem kollázsokat egy másik kiállításhoz: Jünnan kínai tartomány kormányzója, Cuj Pen kertjét. Mert ugye minden Kínában kezdődött, és csak tiszta forrásból. Az új sorozat képeiben saját magam jelenítem meg vékony rizspapírból kivágva, sokszor meztelenül, és a tér válik fontossá. A bezártság tere, de ez nem olyan rosszféle bezártság, ami előhozza a sötét dolgokat, hanem ami felfedi a bennünk rejtőző lehetőségeket és harmóniát ad. Milyen végtelenül szép, tágas és színes lenne mindenkinek a belső tere a bizalom kizárólagos útján, a félelmet elfelejtő álomban: a távolságban visszataláltunk egymáshoz.
Herbert Anikó aka Haniko Otthonka című kollázskötete itt tekinthető meg.
Herbert Anikó aka Haniko honlapja.
Négyzetes kép: Zergi Borbála fotója
Szerzők
-- Urai Dorottya --
További írások a rovatból
