Az Első Magyar Karantén-Színház és a Litera közös karanténdráma-pályázatának egyik nyertes darabját a Trip Hajó Facebook-oldalán élőben követhette a közönség. Az elvárt művek maximum háromszereplős, egyfelvonásos darabok, melyek a „karantén-élmény” valamely vetületét hivatottak bemutatni és egyfajta betekintést nyújtani a bezártság, összecsukódó világ és egy globális járvány idejében. Az otthonról, élő közvetítéssel nézhető művet Újvári Zoltán, Bakonyi Csilla és Danis Lídia előadásában Kolos István vitte színpadra.

A Cifra palota a szánalom, a döntésképtelenség, a zavarodottság drámája egy fullasztó és idegen térben, ahol generációk, nézőpontok és életutak vannak összezárva. Ahol az egyén a többiekkel, de egyszerre önmagával is konfrontálódik. Azt talán mindannyian megtapasztalhattuk ebben az időszakban, hogy a hozzánk legközelebb állókkal is mennyire más tud lenni az együttlét, ha ennyi ideig kell négy fal közt lenni. Ennek egy egészen nyugtalanító és bizarr példája a műbeli karanténban ragadt após-meny páros, Ági és Endre története.

Az előadás során fokozatosan bontakozik ki a két szereplő múltja és jelene, utóbbi inkább a múlt egy ügyetlen és erőltetett újrajátszása. Az emlékektől – és sokszor saját magától – elérzékenyülő, de kullancsként ragaszkodó Endre bácsi alakjában elsőre egy kedves, egészen modern öregembert ismerhetünk meg. A látszólag békés kis világban viszont fel-felbukkan a frusztráció és keserűség, melyek – annyi év után! – mára egy egészen harmonikus mozgást, egy állandó, csak halkan zizegő alapállapotot hoztak létre. És amibe a “Legkedvesebb Meny”, Ági már egészen beleszokott. 

Kohut Ágnes karaktere megtestesíti a karantén elején kissé erőre kapó, még tervekkel, jövőbeli változásokról és változtatásokról álmodó egyén alakját. A 45 éves, özvegy nő férje halála és lánya Londonba költözése után egyedül marad a Papával. Endrével. Endre bácsival.

Ágnes egyetlen segítsége a még főiskolán megismert Móni, aki az az egyedüli, valamennyire objektív hang, amely még képes barátnőjét menekülésre ösztönözni. A földi pokol ezentúl egy kisebb családi ház kényelmes, kanapés nappalija lesz egy békés, operettslágereket dúdoló bácsival. 

Az előadás színpadképe egészen egyszerű, csupán székek, egy fotel és kisasztalok láthatók. A környezet sivársága az álomotthon furcsa ellenpólusa, kicsavart mása. Már nem is számít, hová vannak bezárva, ez náluk már egy réges-régi állapot. Ágnes a bipoláris depressziós férje gyógyszer-túladagolása, lánya elköltözése, új partnere megismerése óta is csak marad. Elsőre könnyűnek tűnhet a kitörés hazulról, de valahogy mégsem sikerül… Talán majd a járvány után?

A bénultság mindent áthat, ezt mutatja például az is, hogy a székéből egyik szereplő sem áll fel az egész darab alatt. Az Endre bácsit alakító Újvári Zoltán hangszíne és hanghordozása olyan szép, olyan simuló, hogy Ágihoz hasonlóan szinte nem is vesszük észre az állandó, jól felépített érzelmi zsarolást, a negédes csipkelődést, az édesen tettetett mártíromságot. Nem ugrál, csak észrevétlenül beszélget, sztorizgat az öregúr. Időnként pedig azzal a szomorú kutyafejjel olyan nagyon könnyen maradásra bír bárkit.

Ági és a Papa közt végig egyszerre idegen, egyszerre bizalmas a viszony. Mind a kapcsolatukban, mind az elbeszélői stílusban benne van ez a kettősség: a beszélgetős-anekdotázó szólamokat megtörik a kérdőre vonások, gúnyos vagy elkeseredett hangok. A két ember közti elemi ellentét bárkinek szemet szúrhat, de senki sincs, aki ebbe igazán beleszólhatna. A Skype-ot például egy kattintással le lehet rakni, ha valami nemkívánatosat hall az ember.

Az egyfelvonásos darab nagyobb lélegzetvételeit harmonikás dalbetétek választják el, valamint a szereplők sorai között is gyakran megbújik valamilyen dallam, pár sor egy híres operettből. A régi időt, régi szerelmeket és régi kapcsolatokat felidéző dalszövegek hol teljesen kimondva jelennek meg, hol csak lebegtetve, halványan utalnak az elmúlt, csodás napokra.

A darab különlegessége, hogy nagyon radikális történések nélkül vált ki nagyon erős reakciókat. Nincsenek drasztikus hatáselemek, se teátrális megmozdulások – a mű egyedül azt próbálja felfedni, amit most a koronavírus miatti globális helyzet eltakar. Mindegy, hogy melyik szereplővel, kinek a “karantén-karakterével” tudunk azonosulni. A pandémiának egyszer vége lesz, és csak azután dől el, hogy ki marad bezárva.

Kovács Dominik és Kovács Viktor: Cifra palota

Előadás: 2020. június 3. 19 óra 

Szereplők:
PAPA: Újvári Zoltán
ÁGI, meny: Bakonyi Csilla
MÓNI, szkájphang: Danis Lídia

Rendező: Kolos István

A drámaszöveg és az előadás felvétele megtekinthető a Litera honlapján és a Trip Facebook-oldalán.

Képek: Szarka Zoltán, Fekete Dorka