Noha Ebert nyilván tisztában van saját helyzetével és súlyával, már a bevezetőből kiderül, könyve nem azért készült, hogy a szerző megmondja a tutit.

Az egyes alkotásokat (nagyon helyesen) nem akarja sem felcímkézni, sem rangsorolni, ő egyszerűen csak felsorol: „Nem jelentem ki, hogy minden idők 100 legjobb filmjéről van szó” – írja Ebert, aki szánalmas és ostoba dolognak tartja az ilyesfajta listákat, majd egy javaslattal folytatja: „Aki a mozgókép történetének meghatározó jelentőségű filmjei közt szeretne kalandozni, innen kezdje az utazást”.

Igaza van, az általa felsorolt alkotások többségükben valóban meghatározó jelentőséggel bírnak, s bár egy-egy választás okán nyilván lehetne vele vitatkozni (hiszen ahány ember, annyi lista), kiindulópontnak mindenképpen megfelel.

A könyvben minden különösebb tematikától mentesen, a magyar címek szerinti ábécésorrendben találjuk a szerző által kiválasztott mozgóképeket (a címet leszámítva sajnos mindenféle konkrét adat nélkül, a filmindex ugyanis külön, a mű legvégén található), melyekhez minden esetben egy – Mary Corliss, a New York-i Modern Művészetek Múzeumának egyik kurátora által – gondosan megválasztott standfotó is társul.

Maga a tartalom tulajdonképpen már másodközlés, Ebert ugyanis 1997-től kezdve minden második héten hosszabb kritikát közölt a Chicago Sun-Times hasábjain egy-egy általa már klasszikusnak vélt filmről, amelyről úgy gondolta, jelentőségéhez képest kevesen ismerik csak (el), s eredeti nyelven 2002-ben megjelent könyvéhez ezekből válogatott.

Ennek megfelelően tehát igen széles a merítés, mely majd hét évtized alkotásait fogja össze D. W. Griffith Letört Bimbók című 1919-es némafilmjétől egészen a Coen-fivérek által 1996-ban sikerre vitt Fargo-ig.

Ebert nosztalgiája már a választásokból kitűnik, hiszen míg a kortárs filmet alig néhány alkotás (az elmúlt tizennyolc év terméséből a már említett Coen darab mellett a Ponyvaregény, A bárányok hallgatnak, A remény rabjai, a Schindler listája és a JFK- A nyitott dosszié) képviseli, s ezek rendezői közül csupán Spielberg tudott duplázni, addig az olyan klasszikusok, mint Bunuel, Hitchcock vagy Billy Wilder három illetve négy alkotással is jelen vannak.

E túlsúly azonban ugyanúgy kevésbé lényeges, mint a kisebb fordítói és szerkesztési hibák (na jó, azért az feltűnhetett volna valakinek, hogy Hulot úr nem Brittanyban, hanem Bretagne-ban nyaralt), hisz Roger Ebert szerzői munkásságát látva (mintegy tucatnyi filmes könyv eleddig) nem kérdés, hogy néhány év múlva megjelenő könyvei időben is közelebb lesznek majd hozzánk.

Addig pedig itt van nekünk a Száz híres film, melyben Ebert nagyszerűen írja le az így vagy úgy, de fontos filmeket. A még sohasem látott alkotásokhoz tényleg meghozzák a kedvet a 3-4 oldalas, gördülékeny eszmefuttatások, a már látottakat pedig sikeresen megidézik.

A könyvben szereplő filmek zömével már egyetemi előadásai során is részletesen foglalkozott a szerző, jól ismeri tehát azokat, így hibáikat, erényeiket és különlegességeiket egyaránt képes felfedni. Utóbbira jó példa a meglehetősen részletesen elemzett Aranypolgár piknik jelenetének kiemelése, ahol -egy régebbi film kockáinak újrahasznosítása miatt - a háttérben őskori madarakat is felfedezhet, aki nagyon figyel.

Ebert egyszerű, de élvezetes írásait valamiféle láthatatlan keret fogja egységbe, a szerző mindig pontos és tárgyszerű, egyedül talán az E.T.-re vonatkozó rész lóg ki a nagy egészből, hisz ezt a kritikát az unokáihoz címezve írta meg Roger nagypapa, de összességében ez is stílszerű.

Ebert öreg motoros már a szakmában, így könyve nem csupán tárgyi tudásának és stílusérzékének bizonyítéka, a szerző nem egyszer saját sztorijait is beleszőtte elmélkedéseibe, így például azt is megtudhatjuk, hogy jelentős érdemei voltak az először megbukott, majd remekművé avanzsált Bonnie és Clyde újraforgalmazásában.

A Száz híres film tehát minden szempontból érdekfeszítő és hasznos olvasmány, amely nem csak a régen látott remekművek újranézéséhez, vagy a sosem látottak beszerzéséhez hozza meg az ember kedvét, hanem Ebert következő százas listájához is.